199451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-[(piperidin-4-il)-metil]-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 199451 B nolban és metanolban oldjuk és hidrogén-klo­­rid gázáramot vezetünk át rajta. 3,7 g dihid­­ro-kloridot kapunk. Olvadáspont: 252— 255°C. b) Második eljárásváltozat 11,2 g (28,4 mmól) 2- [ ( 1-fenil-metil-pipe­­ridin-4-il) -metil] -1,2,3,4-tetrahidroizokinolin­­-dihidroklorid, 1,5 g 10% Pd/C és 200 rnl etanol keverékét mintegy 0,41 MPa hidrogén­­gáznyomás alatt 40°C hőmérsékleten kata­litikusán hidrogénezzük. A katalizátort le­szűrjük, etanollal átmossuk, a szűrletet be­pároljuk és a maradékot etanolból átkris­tályosítjuk. 6,9 g dihidrokloridot kapunk. Olvadáspont: 252—255°C. 4. példa (2. sz. vegyület) 2-[(l-MetiI-piperidin-4-il)-metil] -1,2,3,4- -tetrahidroizokinolin-difumarát . a) l-Metil-4-((1,2,3,4-tetrahidroizokinolin­­-2-il) -karbonil] -piridihium-jodid 2 ml vagy 4,26 g (30,2 mmól) jód-metánt és 6 g (25,2 mmól) 2-[(piridin-4-il)-karbo­nil]-1,2,3,4-tetrahidroizokinolint 200 ml etil­­-acetáthoz adunk, és az elegyet 24 órán át környezeti hőmérsékleten keverjük. A képző­dött sárga csapadékot leszűrjük és éterrel mossuk. 8,3 g terméket kapunk, amelyet köz­vetlenül felhasználunk a következő művelet­ben. b) 2- [(l-Metil-piperidin-4-il)-karbonil] - -1,2,3,4-tetrahidroizokinolin 250 ml metanolhoz 4 g (10,5 mmól) 1-me­­til-4- [ ( 1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il)-piri­­dínium-jodidot és 0,4 g platina-oxidot adunk, és az elegyet 12 órán át mintegy 0,41 MPa nyomáson hidrogénezzük. A katalizátort le­szűrjük, az oldószert lepároljuk, a maradé­kot semlegesítjük. A kapott olaj kikristályo­sodik és ebben a formában közvetlenül hasz­náljuk a következő műveletben. c) 2- [ ( 1 -Metil-piperidin-4-iI) -metil] -1,2,3, 4-tetrahidroizokinolin-difumarát Argonatmoszféra alatt 3 g (11,6 mmól) 2- [ ( 1 -metil-piperidin-4-il) -karbonil] -1,2,3,4- -tetrahidroizokinolint 100 ml tetrahidrofurán­­ban oldunk, hozzáadunk 0,9 g lítium-alumí­­nium-hidridet, és a keveréket 4 órán át vissza­­folyatás közben forraljuk. A keverést környe­zeti hőmérsékleten 12 órán át folytatjuk, majd az elegyet nátronlúggal hidrolízálva, a re­dukálószer feleslegét elbontjuk, a szerves fá-» zist elválasztjuk és bepároljuk. Sárga ola­jat kapunk, ' amelyből difumarátot állítunk elő. Olvadáspont: 157—158°C. 5. példa (14. sz. vegyület) 2- [( l-( Fenil-karboni! )-piperidin-4-il )-me­­til]-l,2,3,4-tetrahidroizokinolin-hidroklorid a) 2-[(Piperidin-4-il)-karbonil]-l,2,3,4 - -tetrahidroizokinolin 115 g (0,34 mmól) 2- [ ( 1 -fenil-metil-pi­­peridin-4-il)-karbonil] -1,2,3,4-tetrahidroizoki­­nolint 1 liter ecetsavban oldunk, hozzáadunk 4 g 10% Pd/C katalizátort és a keveréket 75°C-on 0,35 MPa nyomáson hidrogénezzük. 7 A hidrogénfogyás megszűnése után az ele­gyet környezeti hőmérsékletre hagyjuk felme­legedni, a katalizátort leszűrjük és a szűrle­tet csökkentett nyomáson bepároljuk. A ma­radékot vízben oldjuk, jeges fürdőben lehűt­jük, pH 10-ig nátrium-hidroxidot adunk hozzá és diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fá­zist vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szá­rítjuk, az oldószert lepároljuk és â maradé­kot vízmentes éterből kristályosítjuk. A kris­tályokat leszűrjük, pentánnal mossuk és vá­kuumban megszárítjuk. 73,5 g terméket ka­punk. Olvadáspont: 201—205°C (lassú bom­lás). b) 2- [ (Piperidin-4-il )-meil ] -1,2,3,4-tetra­­hidroizokinolin-dihidroklorid Argonatmoszféra alatt 0,9 g (23,7 mmól) lítium-alumínium-hidrid és 150 ml dietil-éter szuszpenziójához 5,8 g (23,7 mmól) 2-[(pi­­peridin-4-il )-karbonil] -1,2,3,4-tetrahid roizoki­­nolint adunk. Az elegyet 7 órán át vissza­­fólyatás közben forraljuk. Lehűtjük, 2 ml vízzel hidrolízálva a redukálószer felesle­gét elbontjuk, az oldhatatlan anyagot leszűr­jük, a szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, az oldószert lepároljuk, a maradékhoz izo­­propanol/metanol elegyet adunk, és hidro­­gén-klorid gázáramot vezetünk át rajta. 3,7 g dihidroklorid-sót kapunk. Olvadás­pont: 252—255°C. c) 2- [ ( 1 - (Fenil-karbonil) -piperidin-4-il) - -metil] -1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-hidrok ló­rid 2,68 g (0,022 mmól) benzoesavat 75 ml tetrahidrofuránban oldunk, és lassanként, ar­gonatmoszféra alatt 3,9 g (0,024 mól) N,N’­­-karbonil-diimidazolt adunk hozzá. A reaktort langyos vízfürdőbe merítjük és a keveréket 1 óráig keverjük. Ezután 75 ml tetrahidrofu­ránban oldott 4,6 g (0,02 mól) 2- [ (piperi­­din-4-il)-meil] -1,2,3,4-tetrahidroizokinolint adunk hozzá, az elegyet 6 órán át környeze­ti hőmérsékleten, majd 9 órán át visszafolya­­tás közben keverjük. A keveréket jeges vízre öntjük, diklór­­-metánnal extraháljuk, a szerves fázist el­választjuk és ammóniával, majd vízzel mos­suk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepárol­juk. 6,2 g olajos terméket kapunk, amelyet szilikagéloszlopon kromatográfiával tisztí­tunk diklór-metán/metanol 98:2 eleggyel. A bá­zist kevés izopropanolban oldjuk, hidrogén-klo­­rid gázáramot vezetünk át rajta, a kivált hidrokloridot leszűrjük, és háromszor etanol­ból átkristályosítjuk. Végül 3,0 g hidroklorid­­-sót izolálunk. Olvadáspont: 228—235°C (bom­lás). 6. példa (16. sz. vegyület) 2- [{1 - [ (3-Klór-fenil )-karbonil] piperidin­­-4-ilJ-metil] -1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-hid­­roklorid Lombikba bemérünk 4,6 g (0,02 mól) 2- - [(piperidin-4-il)-metil]-1,2,3,4-tetrahidroizo­kinolint, 2 g vagy 2,8 ml (0,02 mól) trietil-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents