199450. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklusos dibenzo [b,d]tiopirán származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

iiu iyy4DU t> 6 4,463,001 szám amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás például vírusellenes ható­anyagként ír le. Az FCE 23101 vegyület egé­ren például orális alkalmazás után nem várt módon olyan dózisban fejt ki azonos gátlást az APR-8 influenza vírus fertőzésével szem­ben, amely az azonos úton alkalmazott FCE 20696 vegyület dózisának mintegy 1 /5 ré­sze. Magas terápiás indexükre való tekintettel a találmány szerinti vegyületek biztonsággal alkalmazhatók a gyógyászatban. Például egérnél az FCE 23101 vegyület megközelítő akut toxicitása (LD50), növekvő egyszeri dózisokat alkalmazva és a p.o. ke­zelés utáni 7. napon meghatározva nagyobb 400 mg/kg-nál. Hasonló toxicitási adatokat kaptunk a többi találmány szerinti vegyülettel is. Az (I) általános képletű vegyületek transz­plantációs reakciók kezelésére, például vese-, szív-, csontvelő-, bőr- és belsőelválasztású mirigy-átültetéseknél is alkalmazhatók. A patológia egyéb területei, ahol a vegyü­letek immunmoduláló tulajdonságai gyógyá­­szatilag hasznosíthatók, például a következők: daganatos betegségek, baktériumos és vírusos eredetű heveny és idült fertőzések és immuno­lógiai zavarokkal jellemezhető betegségek, mint elsődleges vagy szerzett immunválasz­hiány és autoimmun betegségek kezelésére. Az utóbbi kategóriába tartozik a reumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, glu­­merulonephritis, érgyulladás és kóros vérösz­­szetétel. A különböző klinikai tünetcsoportok terápiás „menetrendjének“ a betegség típusá­hoz kell alkalmazkodnia. Transzplantációs és fertőzéses betegségek­nél a kezdet időpontja és a klinikai lefolyás általában ismert; az immunológiai zavarok kezdetének ideje azonban ismeretlen és kli­nikai lefolyásuk is általában hosszú és össze­tett. Ezért a terápiás dózist minden egyes klinikai esetnél meg kell határozni, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a dózis az alkalmazás útjától is függ. Általában az orális utat alkalmazzuk az ilyen vegyületeket igénylő minden állapotban. Előnyben részesítjük a parenterális utat — például az intravénás (iv.) injekciót vagy infúziót — transzplantátum kilökődés meg­akadályozásához és heveny fertőzések keze­léséhez. Fenntartó alkalmazás esetében elő­nyös az orális vagy parenterális, például intra­­muszkuláris vagy szubkután út. Ilyen célokra a találmány szerinti vegyületeket orálisan mintegy 0,5—10 mg/kg/nap dózistartomány­ban alkalmazzuk. Parenterálisan körülbelül 0,2—5 mg/kg hatóanyagot adagolunk. Ter­mészetesen ezeket az adagolási rendeket úgy állítjuk be, hogy optimális terápiás választ kapjunk. A találmány körébe tartoznak azok a gyógyszerkészítmények is, amelyek egy talál­mány szerinti vegyületet tartalmaznak gyógy-5 4 szerészetileg elfogadható segédanyaggal (hor­dozó vagy hígító) együtt. A találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyeket általában szokványos eljárásokkal ál­lítjuk elő és alkalmas gyógyszerészeti formá­ban alkalmazzuk; például a szilárd orális formák a hatóanyagon kívül hígítókat, mint laktózt, dextrózt, szacharózt, cellulózt, kuko­ricakeményítőt és burgonyakeményitőt; sikosí­­tószereket, mint kovasavat, talkumot, sztearin­­savat, magnézium- és kalcium-sztearátot, és/vagy polietilénglikolokat; kötőanyagokat, mint keményítőket, arab mézgát, zselatint, metil-cellulózt, karboxi-metil-cellulózt, poli­­vinilpirrolidont; szétesést elősegítő anyagokat, mint keményítőt, alginsavat, alginátokat, nát­­rium-keményítő-glikolátot; efferveszcens ke­verékeket; festékanyagokat; édesítőszereket; nedvesítőszereket, például lecitint, poliszorbá­­tokat, lauril-szulfátokat; és — általában — nem mérgező és a gyógyszerészetileg inaktív anyagokat tartalmaznak. E gyógyszerkészít­mények ismert módon, például keverő, szem­­csésítő, tablettázó, cukor- vagy film-bevonó eljárásokkal állíthatók elő. Az orálisan hasz­nálandó folyékony diszperziók például sziru­pok, emulziók és szuszpenziók lehetnek. A szirupok vivőanyagként például szacha­rózt, vagy szacharózt glicerinnel és/vagy man­­nittal és/vagy szorbittal tartalmazhatnak; különösen a cukorbetegeknek alkalmazandó szirupok vivőanyagként csak glukózzá nem metabolizálható, vagy csak nagyon kis meny­­nyiségü glukózzá metabolizálható termékeket, mint szorbitot tartalmazhatnak. A szuszpenziók és emulziók hordozóanyag­ként például természetes gumit, agar-agart, nátrium-alginátot, pektint, metil-cellulózt, karboxi-metil-cellulózt vagy polivinilalkoholt tartalmazhatnak. Intramuszkuláris injekciókhoz használatos szuszpenziók vagy oldatok a hatóanyagon kívül gyógyszerészetileg elfogadható vivő­anyagot, például steril vizet, oliva-olajat, etil­­-oleátot, glikolokat, például propilénglikolt, és — kívánt esetben — alkalmas mennyi­ségű lidokain-hidrokloridot tartalmazhatnak. Az intravénás injekciókhoz vagy infúziók­hoz használt oldatok vívőanyagként például steril vizet tartalmaznak, vagy előnyösen steril vizes izotóniás sóoldatok formájában állítjuk őket elő. Végbélkúpok a hatóanyagon kívül gyógy­szerészetileg elfogadható hordozót, például kakaóvajat, polietilénglikolt, polioxietilén­­-szorbitán-zsírsavészter felületaktív szert vagy lecitint tartalmazhatnak. A következő példák bemutatják a talál­mányt, anélkül, hogy hatókörét korlátoznák. 1. példa 70 ml metilén-kloridban oldott 2-benzil­­-tio-anilinhez (2,4 g; 0,011 mól) keverés köz­ben, lassan 0°C-on 85% m-klór-perbenzoesa-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents