199403. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként szubsztituált karbodiimid-származékokat tartalmazó inszekticid és akaricid szerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
n l_J Ií3t *JO D például a xilolelegyek és a helyettesített naftalinok, ftálsavészterek, mint például a dibutil-ftalát vagy a dioktil-ftalát; alifás és cikloalifás szénhidrogének, mint például a ciklohexán vagy a paraffinok; alkoholok, glikolok és ezek éterei vagy észterei, mint például az etanol, az etilénglikol, az etilénglikol-monometil-éter, az etilénglikol-monoetil-éter; ketonok, mint például a ciklohexanon; erősen poláros oldószerek, mint például az N-metil-2-pirrolidon, a dimetil-szulfoxid vagy a dimetil-formamid; valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, mint például az epoxidált kókuszdióolajok vagy szójaolaj. Oldószerként még a víz is szóba jöhet. Szilárd hordozóanyagként — például a porozószerekhez és a diszpergálható porokhoz — rendszerint valamilyen természetes kőzetport vagy kőzettörmeléket használunk, ilyenek például a kaiéit, a talkum, a kaolin, a montmorillonit és az attapulgit. A fizikai tulajdonságok javítása céljából még nagydiszperzitású kovasavat vagy valamilyen nagydiszperzitású és szívóképes polimerizátumot is hozzáadhatunk a keverékhez. Adszorptív tulajdonságú szemcsés granulátumhordozóként porózus szerkezetű anyagok jönnek tekintetbe; ilyenek példának okáért a habkő, a té^latörmelék^ a szepiolit vagy a bentonit, míg adszorptív tulajdonságokkal nem rendelkező hordozóanyagként például kalcitot vagy homokot használunk. Mindezeken túlmenően még sokféle granulált, szervetlen vagy szerves eredetű anyagot, így különösen dolomitot vagy növényi eredetű aprított hulladékokat is használhatunk. Felületaktív vegyületként a formálni kívánt (I) általános képletű hatóanyagtól függően nem ionogén, kationaktív és/vagy anionaktív tenzidek jönnek tekintetbe, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. A tenzidek körbe a tenzidelegyeket is bele kell érteni. Az alkalmas anionos tenzidek például úgynevezett vízben oldható szappanok és .ugyancsak vízben oldható szintetikus felületaktív vegyületek egyaránt lehetnek. Szappanok alatt például a magasabb moiekulatőmegű (10—22 szénatomot tartalmazó) zsírsavak, vagy a természetes eredetű zsírsavelegyek, mint pl. a kókuszdió- vagy faggyúolaj alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsóit, mint például az olajsav vagy a sztearinsav nátriumsóját vagy káliumsóját értjük, de a zsírsavak metil-taurin-sóit, valamint a módosított vagy nem módosított foszfolipideket is érdemes megemlíteni. Mégis gyakrabban az úgynevezett szintetikus tenzideket, különösen a zsírszulfonátokat, a zsírszulfátokat, a szulfonált benzimidazol-származékokat vagy az alkil-aril-szulfonátokat alkalmazzuk. A zsírszulfonátokat vagy a zsírszulfátokat rendszerint alkálifém-, alkáliföldfémvagy adott esetben helyettesített ammónium- 4 5 sók alakjában használjuk. Ezekben az alkilcsoport általában 8—22 szénatomos és ebbe az acilcsoportokban levő alkilcsoportokat is bele kell érteni. Ilyenek példának okáért a ligninszulfonsav nátrium- vagy kalciumsója, a dodecil-alkohol kénsavas észterének nátrium- vagy kalciumsója, vagy a természetes eredetű zsírsavakból készített zsíralkohol-szulfát-elegyek nátrium- vagy kalciumsója. Ide tartoznak még a zsíralkohol — etilén-dioxid-adduktumok kénsavas észtereinek vagy szulfonsavszármazékainak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen két szulfonsavcsoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsavmaradékot tartalmaznak. Az alkil-aril-szulfonátok közül példaképpen a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalinszulfonsav vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehid-kondenzátum nátriumsóját, kalciumsóját vagy trietanol-aminnal képezett sóját említjük meg. Mindezeken túlmenően szóba jöhetnek még a megfelelő foszfátok is, ilyenek például egy p-nonil-fenol-(4-14)-etilén-oxid-adduktum foszforsavas észterének sói. Nemionos tenzidként szóba jönnek elsősorban az alifás vagy a cikloalifás alkoholok poliglikol-éter-származékai telített vagy telítetlen zsírsavakkal és alkil-fenolokkal, melyek 3—30 glikoléter-csoportot és az (alifás) szénhidrogéngyökben 8—20, míg az alkil-fenol alkil-részében 6—18 szénatomot tartalmaznak. További alkalmas, nemionos tenzidek a 20—250 etilénglikol-éter-csoportot és 10—100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó, vízben oldható polietilén-oxid-adduktumok polipropilénglikolra, az etilén-diamino-polipropilénglikolok és az alkilláncban 1 —10 szénatomot tartalmazó alkil-polipropilénglikolok. Az említett vegyületek propilénglikol-egységenként rendszerint 1—5 etilénglikol-egységet tartalmaznak. Az ilyen nemionos tenzidekre példaképpen a nonil-fenol-polietoxi-etanolokat, a ricinusolaj-poliglikol-étert, a polipropilén-polietilénoxid-adduktumokat, a tributil-fenoxi-polietoxi-etanolt, a polietilénglikolt és az oktil-fenoxi-polietoxi-etanolt nevezzük meg. A fentiekben túlmenően még a polioxietilén-szorbitán-zsírsavészterek alkalmazása is szóba jöhet, ilyen például a polioxietilén-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidként főleg olyan kvaterner ammóniumsókat használunk, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8—22 szénatomos alkilcsoportot és további helyettesítőként egy vagy több rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportot, benzilcsoportot vagy hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil -csoportot tartalmaznak. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok vagy etil-szulfátok. Ilyen tenzid például a sztearil-trimetil-ammónium-klorid vagy a benzil-di(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formázási technológiában szokásosan alkalmazott tenzideket egyébként — többek között — VL alábbi publikációk ismertetik: 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
