199370. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a levéltetvekre riasztó hatású /e/-béta-farnezén előállítására
• iw i 330IV O A találmány tárgya új eljárás a levéltetvekre riasztóferomon hatású (E)-fi-farnezén előállítására. A találmány tárgya közelebbről eljárás az (I) képletű (E)-I-farnezén előállítására, oly módon hogy a (II) képletű vegyületet but il-lítiumnak N,N,N,N-tetrametil-etilén-diaminnal képzett komplexével reagáltatjuk 0—30°C hőmérsékleten, aprotikus oldószerben, az így kapott dianiont valamely (III) általános képletű — ahol X jelentése brómatom — vegyülettel reagáltatunk —50 — —100°C hőmérsékleten, dipoláris aprotikus oldószerben, és a keletkezett (IV) képletű vegyületet lítium-sóját adott esetben izolálás után mezil-kloriddal reagáltatjuk savmegkötőszer jelenlétében — 10 — 15°C közötti hőmérsékleten, és a keletkezett (V) általános képletű — ahol Z jelentése meziloxi-csoport— vegyületet 80—110°C hőmérsékleten, aprotikus oldószerben, kálium-hidroxid bázissal kezeljük. A levéltetvek fél cm-nél kisebb, legtöbbször rút külsejű szárnyatlan vagy szárnyas rovarok. Táplálkozáskor szipókájukkal a nővé nyék nedveit szivogatják. A mintegy 2000 ismert faj legtöbbje kultúrnövényeink veszedelmes kártevője, ellenük a gazdálkodók kénytelenek állandó és költséges harcot vívni. A városi ember is kellemetlen benyomásokat szerezhet róluk, ha a fejeskáposzta külső leveleinek eltávolításakor felfedezi a kápószta- levéltetű (Brevicoryne brassicae, L.) zöld telepeit. A levéltetvek szívása és a szúrt sebbe bocsájtott nyáluk hatására a növény visszamarad növekedésében, megfonnyad és nemegyszer el is pusztul. Elsősorban a friss hajtások és rügyek nedveit szivogatják előszeretettel, ezzel, ha nem védekezünk ellenük óriási károkat okoznak. Sűrűn kibocsájtott édes-ragacsos ürülékükön, a mézharmaton korompenész gombák telepednek meg, amelyek gátolják a növény anyagcseréjét. Nem elhanyagolható az a kár sem, amit a levéltetvek veszélyes vírusok terjesztésével okoznak kultúrnövényeinken. Szaporodásuk legtöbbször bonyolult,nemegyszer gazdacserevel kapcsolatos ivaros szaporodásforgó. Az utódok között vannak megtermékenyített és szűz petéből fejlődő nemzedékek. Egyes alakok petéket raknak, mások „elevenszülők". Szaporodásuk óriási méretű, évente 10 sőt 12 nemzedékük is lehet, így egy pár utódainak száma egy évente több milliárdot is kitehet. Mivel lomha mozgásúak, rendesen nagy kolóniákban élnek együtt a különböző fejlettségű alakok. A faj terjesztését a szárnyas alakok végzik. A hímek és nőstények ősszel jelennek meg. Párosodás után a nőstény, legtöbbször ősszel, télálló petéket rak le, melyből már kora tavaszzal megjelenik az újabb nemzedék. Bowers és munkatársai 1972-ben közölték a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae, Sulzer) által termelt riasztóferomon izolá1 2 lását, szerkezetfelderítését és szintézisét [Bowers, W. S., Nault, L. R., Webb, R. N. és Dutky S. R.: Science 177, 1121 (1972)]. Az anyag, az (E)-fi-farnezén [ (E) -7,11 -dimetil-3-metilén-l,6,10-dodekatrién, (I)] a levéltetvek támadására vagy zavarásra kibocsájtott, ragadós, védekezést szolgáló ürülékéből szabadul fel, hatására a szomszédos egyedek táplálkozásukat félbeszakítják és eltávolodnak, az anyag nagyobb mennyisége a növényről való távozásra készteti őket. Későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az (E)-ß-farnezén (I) számos levéltetű faj riasztóferomonja [Kislow, C. J., Edwards, L. J.: Nature (London) 235, 108 (1972); Edwards, L. J., Siddal, J. 3., Dunham, L. L., Uden, P., Kislow, C. J.: Nature (London) 241, 126 (1973); Wientjens, W. H. J. H., Lakwijk, A. C., Van Der Marcel, T. : Experientija 29, 658, (1973); Pickett, J. A., Griffiths, D. C.: J. Chem. Ecology 6,349 ( 198Q) Dawson, G. W., Griffiths, D. C., Pickett, J. A., Smith, M. C, Woodcock, C. M.: J. Chem. Ecology 8, 1111 (1982)].Hatását az alábbi fajokra bizonyították: zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae, Sulzer), fekete répa-levéltetű (Aphis fabae, Scopoli), Borsó-levéltetű (Acyrtosiphon pisum, Harris), gabonalevéltetű (Schisaphis graminum), zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae), ribizke-levéltetű (Nasonovia ribis-nigri), valamint még egyéb kilenc faj [Wientjens, W. H. J. H., Lakwijk, A. C., Van Der Maréi, T.: Experientija 29,658 (1973)]. Az (E)-fi-farnezén szignifikáns riasztóhatást mutatott 6.0.10-2 g/m3 telített légkoncentrációban [Dawson, G. W„ Griffiths, D. C., Pickett, J. A., Smith, M. C., Woodcock, C. M.: J. Chem. Ecology 8, 1111 (1982)], más vizsgálatok az 50%-os riasztó dózist 0.02— 100 ng-nak találták [Montgomery, M. E., Nault, L. R.: Entomol. Exp. Appl. 22, 236 (1977)]. Az (E)-fi-famezén (I) 10—20 pg/ /mm2 dózisban reteklevélen inszekticid hatást mutatott Myzus persicae és Neomyzus circumflexus fajokkal szemben [Gut, I., Van Costen, A. M.: Eur. Pat. Appl. EP 73.080, 02. Mar. 1983]. A levéltetvek elleni védekezés hagyományos rovarirtó szerekkel nehéz, mert a szer a nehezen hozzáférhető helyeken megtelepedett alakokat nem pusztítja el. A védekezés hatásfoka jelentősen megnövelhető riasztóferomon előzetes alkalmazásával. A riasztóferomon hatására a földre vagy a levelek felső felületére hullott rovarok már könnyen hozzáférhetőek a hagyományos inszekticidek számára. Az (E)-B-farnezén (I) előállítására több eljárást is kidolgoztak, ezek célja a kémiailag tiszta, izomerszennyezésektől mentes vegyület előállítása volt. Az eljárások nagy része farnezolból vagy nerolidolból állít elő (E)-B-farnezén (I) tartalmú szénhidrogén keverékeket [Brieger, G.: J. Org, Cbem. 32, 3720 (1967); Brieger, G., 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
