199355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény folyamkavics-teraszok ivóvíztermelésre történő hasznosítására
jiu íyyáöö ö A találmány folyamkavics-teraszok ivóvíztermelésre történő hasznosítására irányuló eljárásra és létesítményre vonatkozik. Amint ismeretes, városok, települések, üzemek stb. ivóvízszükségletét — ahol ezt a természeti, illetve környezeti adottságok lehetővé teszik — folyamkavics-teraszra telepített kutakból szerzik be. Budapest és az azt környező települések vízellátása a Vác és Ráckeve térségben, illetve ezek között levő kavicsteraszokon kiépített összefüggő vízgyűjtő rendszerről történik. A kavicsteraszokból származó víznyerés korábban a szemcsés anyagtömegen való átszivárgás során bekövetkező természetes szűrőhatásnak köszönhetően igen kedvező volt, napjainkban azonban e folyamkavics-teraszok anyaga egyre fokozódó mértékben elszennyeződik, ami a víztermelést mindinkább megnehezíti. A vízmüfejlesztések során gyakran előfordul, hogy jelentős hosszúságú partszakaszokon kavicsmezőket kihasználatlanul kell hagyni a folyóvíz igen rossz minősége (nagymérvű szennyezettsége) miatt. A kavicsteraszok általában nemcsak a természetes vízfolyás partjai közelében húzódnak, hanem hátrafelé is messze kiterjednek, gyakran a folyótól még 5—10 km távolságban is 10—15 m vastag kavicsrétegek találhatók. Ezek a háttérben elhelyezkedő porózus rétegek kémiai és bakteriológiai vonatkozásban egyaránt nagymértékű — főleg ipari és mezőgazdasági eredetű — szennyeződést kapnak. A háttérben felhalmozódott, oldott anyagokkal szennyezett nagymennyiségű víz a porózus kavicsrétegben a folyó felé áramlik, és még olyan partszakaszokon is elszennyezi a kavicsterasz anyagát, ahol a folyóvíz viszonylag jó minősége egyébként lehetővé tenné a víztermelést. A fenti okok miatt gyakran több kilométeres hosszúságban kiterjedő vastag folyamparti kavicsrétegek válnak alkalmatlanná ivóvíznyerő kutak létesítésére. Megállapítást nyert, hogy az elszennyeződött partszakaszokon a vastag kavicsrétegre telepített próbakutakból kivett víz — amely próbakutak főleg a háttérből kapják a vízutánpótlást — még hosszú próbaszivattyúzás után is igen sok oldott anyagot tartalmaz. Itt ugyanis — amint erre a vízanalízisek jól rámutatnak — főképpen a háttérből származó, és a kavicsrétegekben tározott víz kitermeléséről van szó, a parti szűrés hatásának kisebb szerepe van. összehasonlítva a folyóvíz és háttérvíz kémiai vizsgálatának eredményeit, jól nyomon követhető a próbakúthoz áramló víz utánpótlási iránya is. A fent részletezett kedvezőtlen jelenségekkel, illetve folyamatokkal világszerte, így Magyarországon is számolni kell. Például a Duna jobb partján Budapest és Adony között a kavicsterasz meglehetősen szennyezett, igen változó a kavicsteraszok vízminősége. A vizsgálatok szerint a mintegy 20 km hosszúságú 1 2 partszakaszból mindössze 4—5 km olyan van, ahonnan megfelelő minőségű — tisztítást nem igényelő — vizet lehet kitermelni. A többi helyen mindenütt megjelenik a kutakban a vas, a mangán, az ammónia, a nitrit, a szulfát, a magnézium, valamint más szennyező anyagok amelyek eltávolításához költséges víztisztító művek szükségesek. Ismeretes, hogy a kavicsteraszokból nemcsak ivóvizet termelnek, hanem építőipari és egyéb célokra is nagytömegű kavicsot bányásznak ki a mederből, illetve a folyópart menti rétegekből. A kavicstermelés jelenlegi módszere következtében az értékes vízadó rétegek súlyosan károsodnak, gyakran megsemmisülnek, így az ivóvízbeszerzés a kavicsteraszokból távlatilag súlyosan veszélyeztetve van, annál is inkább, mert a kavics nélkülözhetetlen nyersanyag, és egyre növekvő mennyiségben van rá szükség. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson kavicsteraszokból ivóvíz kitermelésére, amelynek eredményeként a folyók mentén a kavicsteraszra telepített kutakból tiszta víz nyerhető. A találmány feladata továbbá, hogy összhangot teremtsen a kavics- és vízkitermelés egymásnak ellentmondó követelményei között, illetve hogy a kavicskitermelést a vízadó rétegek tönkretétele nélkül tegye lehetővé. A találmány az alábbi felismerésen alapszik: amennyiben az adott folyó parti sávjában telepített kutak mögött, vagyis általában a hullámtérben, vagy akár az árvízvédelmi töltésen túl, a mentett oldalon olyan, egymástól eltérő szintű, de egymással a víz átvezetésére alkalmasan összekapcsolt természetes tórendszert (földmedence-rendszert) hozunk létre, amelybe magas vízállásnál a folyó vizét bevezetjük, és amely rendszerben az oda bebocsátott vizet természetes körülmények között, de meghatározott fokozatokban, (ülepítés, biológiai tisztulás, mélyvízű medencében huzamos tartózkodás) tisztulni hagyjuk, eltérő, hogy a kutakba — főleg a folyó kis vízállásai esetén — elsősorban az e tavakban megtisztult víz kerüljön. A találmányunk alapja továbbá az a felismerés, hogy a parti sávokban kialakítandó földmedencékből a kavics a tórendszer-kialakítás szempontjainak megfelelően, tehát tervszerűen történhet, így a víznyerési lehetőségeket károsan nem befolyásolja, sőt, tervszerű kavicsbányászattal — a találmány alkalmazása révén — a már elszennyeződött partszakaszok kavicsteraszai is megjavíthatok. Ha pedig a kavicskitermelés súlypontja a háttérben távolabb fekvő kavicsterasz-tartományokba tevődik át, ez azzal az előnnyel jár, hogy a víztermelés vonatkozásában értéktelenebb, sőt veszélyes rétegeket bányásszák ki építőipari célokra, míg a folyó közvetlen közelében levő rétegek a víznyerési rendeltetéssel tarthatók meg. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítsé2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
