199336. lajstromszámú szabadalom • Vészfékszelep vasúti járművek számára
3 HU 199336 B 4 és a vasúti járművel olyan helyre való közlekedésre, amely pl. a mentés számára jobban megközelíthető. A kitűzött feladatot olyan vészfékszeleppel oldjuk meg, amely a vasúti jármüvek fékeket vezérlő süritcttlevegös fővezetékre van felszerelve és amelynek a vészfékfogantyú által működtethető, a fővezeték külvilág felé történő nagy keresztmetszetű megnyitására alkalmas záróeleme van. Ezen vészfékszelepre a találmány értelmében az jellemző, hogy a záróelem egy föszelepet képező egység záróirányban nyomórugóval előfeszített dugattyúrúdjának végére szerelt és egy a fővezeték belső terében kialakított ülékre illeszkedő, membránba ágyazott dugattyúként van kiképezve, ahol a föszelep dugattyúrúdján egy a vészfékfogantyúval összeköttetésben álló működtető kar van elfordithatóan ágyazva, amely a föszelep zárt állásában a nyomórugó rugótányérján van alátámasztva, emellett a föszelephez egy visszacsapószelep van társítva, amely a főszelep zárt állásában kényszerkapcsolat útján rugóerő ellenében nyitott állapotban van tartva, és amelynek szelepüléke egyik oldalán lévő légtere a fővezetékkel, mig másik légtere egy a föszelep dugattyúrúdjával mechanikus úton együttműködő pneumatikus reteszelóegység átkapcsoló szelepével van pneumatikusan összekötve, amely átkapcsoló szelepnek két ülék között mozgatható rugóterhelésű dugattyúrúdra szerelt dugattyúja és ezen dugattyú által egymástól elhatárolható, ülékek közötti belső légtere és a visszacsapószelep légterével összeköttetésben álló külső légtere van, ahol a főszelep zárt állása esetén az átkapcsoló szelep dugattyúja mögötti légtér a külvilággal, mig a belső légtér egyrészt a pneumatikus reteszelóegység dugattyúja feletti légtérrel, másrészt az átkapcsoló szelep külső légterével áll összeköttetésben. A találmány értelmében célszerű, ha a pneumatikus reteszelőegység nyomórugóval terhelt dugattyúból, dugattyúrúdból és ennek végéhez kapcsolt szögemelőből áll, és ha a pneumatikus reteszelőegység dugattyúrúdjához csuklósán csatlakoztatott szögemelő másik vége egy a főszelep dugattyúrúdjában kialakított tengelyirányú hasítékhoz van csatlakoztatva. A találmány értelmében célszerű továbbá az a kialakítás, ahol a működtető kar egy a föszelep zárt állásában a rugótányéron feltámaszkodó és a működtető kar elforditásakor egy a rugótányérban kiképzett hasítékba becsúsztatható orral van ellátva. A találmányt részletesebben kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajz a találmány szerinti vészfékszelep vázlatos elvi felépítését tünteti fel. A vasúti jármüvek utasterében a rajzon nem ábrázolt vészfék-fogantyúk ' vannak elhelyezve, amelyek segítségével a vasúti jármű vészfékét működésbe lehet hozni. Amint 4 az a rajzon látható, a vészfékfogantyú 1 húzóvezeték útján 2 működtető karral van öszszekötve, amely a vészfékszelep 3 föszelepet képező egységének 4 dugattyúrúdján van elfordithatóan ágyazva. A 3 főszelep önmagában ismert módon, a vasúti jármű fékezést vezérlő sűritettievegős 5 fővezetékébe van beiktatva, mégpedig annak egyik leágaztatott végszakaszába, amelyet egy 6* membrán 5’ felső térre és 5” alsó térre oszt. A 6’ membránba egy a 4 dugattyúrúdhoz kapcsolódó és egy az 5’ felső térbe csonkszerűen benyúló 7 ülékre illeszkedő 6 dugattyú van ágyazva, amely a 3 föszelep zárt állásában a 7 ülékhez szorítva lezárja az 5 fővezetéket a külvilág felé. Az 5 fővezeték 6’ membrán alatti 5” alsó tere egy 34 kiegyenlítő nyíláson keresztül a külső atmoszférával áll ószszeköttetésben. A 3 föszelep 6 dugattyúja a zárt állás irányában 8 nyomórugóval van terhelve, aminek természetesen akkor kell hatásosnak lennie, amikor a 2 működtető kar alapállásban van, vagyis a vészfékfogantyú a vasúti jármű utasterében nincs meghúzva. Ebből a célból a 8 nyomórugó olyan 9 rugótányérral van ellátva, amely a 4 dugattyúrúdon tengelyirányban el tud mozdulni, azonban a rajzon látható alaphelyezetben, a 3 főszelep zárt állásában a 2 működtető kar 10 orra kitámasztja. Ez a 10 orr olyan kialakítású, hogy a 2 működtető kar elforditása esetén behatol a 9 rugótányérban kiképzett hasítékba. A vészfékszelep alaphelyzetében azonban - amint azt már említettük - a 2 működtető kar 10 orra felfekszik a 9 rugótányéron, ahol kirázódás vagy nem szándékolt működtetés ellen biztosítva van. A 3 föszelephez egy 11 visszacsapószelep van társítva, amely rugó által 14 ülék felé szorított 13 dugattyúból áll, A 3 föszelep és a 11 visszacsapószelep között olyan kényszerkapcsolat van létesítve, hogy egy a 9 rugótányérra mereven ráerősitett 12 kar a 3 föszelep rajzon látható zárt állásában a 11 visszacsapószelepet nyitva tartja, vagyis megakadályozza a 13 dugattyú felfekvését a 14 üléken. A 3 főszelephez emellett egy 15 pneumatikus reteszelőegység kapcsolódik, amely 21 nyomórugó által terhelt 19 dugattyúból, 20 dugattyúrúdból és ennek végére csuklósán felszerelt és egy a 3 föszelep házához rögzített 16 csap körül elforduló 17 szögemelóból áll, amelynek szabad vége a 3 főszelep 4 dugattyúrúdjában tengelyirányban kialakított 18 hasítékba illeszkedik. A bemutatott alaphelyzetben a 15 pneumatikus reteszelóegység 19 dugattyúja az 5 fővezeték nyomása által a 21 nyomórugó ellenében hátraszoritott (az ábrán bal szélső) helyzetben van, miközben a 17 szögemelő szabad vége a 18 hasíték egyik határoló falához sem ér hozzá. A 15 pneumatikus reteszelóegység 19 dugattyú feletti (20 dugattyúrúd felőli) lég5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
