199188. lajstromszámú szabadalom • Nagyon hosszúhullámú sávban működő földi bázisú rádiónavigációs berendezés
199188 1 A találmány tárgya nagyon hosszúhullámú sávban működő földi bázisú rádiónavigációs berendezés, amelyhez műholdas rádiónavigációs rendszer vevőállomása kapcsolódik, a nagyon hosszúhullámú rendszer vevője interfészen keresztül számítógép első bemenetéhez csatlakozik, a műholdas rádiónavigációs rendszer vevője második interfészen keresztül a számítógép második bemenetéhez csatlakozik, a számítógép kimenete harmadik interfészen keresztül kijelzővel, illetve vezérlőpulttal van összekötve, és a nagyon hosszuhullámú rádiónavigációs rendszer vevője szinkronizációs oszcillátor bemenettel rendelkezik, amely referenciaoszcillátor kimenetével kapcsolódik. A találmány szerinti berendezés távolságmérések végrehajtását teszi lehetővé a rádiónavigációs rendszerek számára a legperspektivikusabb nagyon hosszúhullámú sávban. Ismertek már integrált műholdas és nagyon hosszúhullámú sávban működő integrált rádiónavigációs rendszerek, amelyek magukba foglalnak egy műholdas navigációs vevőberendezést, és valamely nagyon hosszúhullámú sávban (150 kHz alatt) működő földi bázisú rádiónavigációs berendezést. Ez utóbbiak közé tartozik például az „OMEGA" és a „LORAN" rendszer, amelyek egymástól a keresés módjában különböznek. Ez utóbbiak az egyik esetben folyamatos fázisnavigációs keresést valósítanak meg, a másikban pedig a durva kereséshez impulzus fázisnavigációt használnak. Ezeknél az integrált rendszereknél a műholdas rendszert a nagyon hosszúhullámú sávban működő rendszer hitelesítésére használják azokban a diszkrét időszakokban, amikor a műhold megjelenése lehetővé teszi a műholdas rádiónavigációt. A távmérési módszer alkalmazása jelentősen csökkenti a geometriai tényező befolyását, amely ismert módon az állomás elhelyezkedésének függvénye, így a mérések pontossága jelentősen megnő. Ilyen eljárások a gyakorlatban még nem ismertek, mivel ehhez a mozgó objektum fedélzetén megbízhatóan üzemelő, 24 óra alatt 10-12 relatív hibájú kompakt kvantumgenerátor használatára lenne szükség, amely nem oldható meg. Ismert már egy a „TRANZIT" típusú alacsonypályájú műholdas rádiónavigációs rendszer és az „OMEGA" nevű földi bázisú rádiónavigációs rendszer adatainak komplex feldolgozására szolgáló rendszer, amely a nagyon hosszúhullámú sávban működik. A földi rendszer alapvető hátránya a navigációs helymeghatározás viszonylag alacsony pontossága, amely a rádióhullámok terjedése közben fellépő zavarok létezésére vezethető viszsza. Ezek a zavarok viszonylag nagy állandó összetevővel és jelentéktelen rövididejű ingadozással rendelkeznek. Az egyik legegyszerűbb eljárás a fenti rádiónavigációs rendszerek együttes ajkalma-2 zására az, hogy egymástól függetlenül dolgozzák fel az egyes rendszerek mérési adatait, és periodikusan fáziskorrekciókat hajtanak végre a nagyobb pontosságú műholdas rádiónavigációs rendszerek rádióhullám terjedésre vonatkozó navigációs helymeghatározási eredményei alapján. Azokban az időintervallumokban, amikor a műholdas helymeghatározás nem lehetséges, a feladatot a földi bázisú rádiónavigációs rendszer mérései alapján oldják meg, és a mérési eredményeket azután korrigálják. A koordinátameghatározás legnagyobb pontossága a műholdas rádiónavigációs rendszer pontossági karakterisztikájának felel meg, azonban a rádióhullám terjedés feltételeinek változásai miatt a navigációs helymeghatározás pontossága idővel romlik. A nagyon hosszúhullámú sávban működő rádiónavigációs rendszerekkel végzett helymeghatározás pontossága nagymértékben a geometriai tényezőtől függ, amelyet viszont a földi állomás és a mozgó objektum helyzete határoz meg. A geometriai tényező növekedésével nő a rádiónavigációs rendszerrel végzett helymeghatározás hibája is. Ismert komplex hajózó rádiónavigációs berendezések a MAGNOVOX MX-1105 típusú gyártmányok, amelyet a „Műhold hálós rádiónavigációs rendszerek" című Moszkvában 1982-ben megjelent kiadvány ismertet a 252. oldalán. A berendezés magában foglalja a „TRANZIT" vevőindikátort, továbbá az „OMEGA" nagyon hosszúhullámú rádiónavigációs rendszert, a log- és a girokompaszt kombinációját, az „OMEGA" és a „TRANZIT" vevők interfészét, egy Z-80 típusú mikroszámítógépet, memóriát, pult és display interfészt, kijelzőt és vezérlőpultot. A log és a girokompasz a hozzájuk rendelt interfészen keresztül a számítógéphez kapcsolódik, amelynek második és harmadik bemeneteire az „OMEGA" és a „TRANZIT" vevő kapcsolódik a saját interfészeiken keresztül. A számítógép negyedik bemenetével a memória be- és kimenetéhez, az ötödik bemenetével és kimenetével a kijelzőhöz, valamint a vezérlőpulthoz kapcsolódik. A leírt navigációs komplexum hibája az „OMEGA" rádiónavigációs rendszerrel végzett navigációs mérések alacsony pontossága abban a zónában, ahol a mozgó objektum és a földi állomás kölcsönös helyzetéből származó geometriai tényezőre nagy érték adódik, vagyis az „OMEGA" rendszernek szokásos hiperbolikus távolságkülönbség mérési üzemmódban való használatakor. Az „OMEGA" rendszer vevőindikátorával végzett navigációs mérések alacsony pontossága az egész navigációs komplexum pontosságát lerontja. Ismert megoldás a „TRANZIT" műholdas navigációs rendszer és az „OMEGA" rendszer együttes alkalmazása navigációs-geodéziai feladatok ellátására az óceáni mély-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
