199151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-foszfonsav-származékok előállítására

199151 Nyilvánvaló tehát, hogy a klinikai gyógyá­szatban igen nagy jelentőséggel bírna olyan hatóanyagok alkalmazása, amelyek az ismert hatóanyagoknál kevésbé toxikusak, ugyan­akkor kiváló megelőző és gyógyító hatásúak ízületi gyulladások vonatkozásában. Felismertük, hogy a fentiekben említett (I) általános képletű vegyületek és gyógyá­­szatilag elfogadható sóik újak és az említett követelményeknek megfelelnek, azaz kiváló csontreszorpció-gátló aktivitásúak, és így képesek meggátolni a csont-reszorpció által okozott hypercalcemia-t, valamint kiváló anti­­artritikus hatásúak is. A fentiekben megadott általános képletek helyettesítő-jelentéseinél az 1—4 vagy 1—5 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok egyenes vagy elágazó láncüak. Példaképpen mele­gíthetjük a rnetil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil­­(amil-), izopentil- vagy neopentil csoportot. Az 1 —10 szénatomot tartalmazó alkilcso­portok egyenes vagy elágazó láncúak, és az előzőekben említett rövidszénláncú alkilcso­­portokon túlmenően például az ilyen csopor­tokra megemlíthetjük az n-hexil-, n-heptil-, n-oktil-, n-nonil-, n-decil-, izoheptil-, 2-etil­­-butil-, 2-etil-pentil- vagy a 4-etil-heptilcso­­portot. A 3—8 szénatomot tartalmazó ciklo­­alkilcsoportokra példaképpen megemlíthetjük a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklooktilcsoportot. A 2—8 szénatomot tartal­mazó alkenilcsoportok közül egyenes vagy elágazó láncú csoportok, például a vinil-, al- Ii 1-, izopropenil-, 2-butenil-, 2-metil-2-prope­­nil-, 3-pentenil-, 4-metil-3-pentenil-, 4-inetil-3- -hexenil- vagy 4-etil-3-hexenilcsoport tarto­zik. Ezek az alkenilcsoportok adott esetben helyettesítve lehetnek fenilcsoporttal. Jelleg­zetes fenil-alkenil-csoportként említhetjük a sztirü-, 3-fenil-2-propenil- vagy a 4-fenil-2-bu­­tenilcsoportot. A „fenil-( 1—5 szénatomos)alkilcsoport, amely adott esetben 1—4 szénatomot tartal­mazó alkoxicsoporttal van helyettesítve" kife­jezés alatt például a benzil- fenetil-, fenil-pro­­pil- vagy fenil-butilcsoportot értjük, amelyek helyettesítetlenek, vagy metoxi-, etoxi-, prop­­oxi-, butoxi-, izopropoxi- vagy izobutoxi-cso­­porttal lehetnek helyettesítve. Az említett alk­­oxicsoportok a fenilcsoport bármelyik helyzeté­ben kapcsolódhatnak. A „2—4 szénatomot tartalmazó alkanoii­­csoport" csoportra példaképpen megemlíthet­jük az acetil-, propionil- vagy butanoilcsoport. A fenti helyettesítők közül R1 jelentése előnyösen 1—5 szénatomos alkil- vagy ciklo­­alkilcsoport. Még előnyösebben ez a helyet­tesítő rnetil-, pentil- vagy ciklopropilcsoport. Az R1 csoport a fenti általános képletekben az izoxazól gyűrű 4- vagy 5-helyzetében kap­csolódhat. A találmány szerinti vegyületek közé tartoznak tetraészterek (amelyekben R3, R4, R5 és R6 egyaránt rövidszénláncú al­­kilcsoportokat jelent), monoészterek, diész- 4 3 terek és triészterek (az utóbbiaknál R\ R4, R5 és R6 közül egy, kettő vagy három jelent 1—4 szénatmos alkilcsoportot. A találmány szerinti szabad foszfonsavak sókat képezhetnek. így tehát a találmány sze­rinti hatóanyagok közé tartoznak az (I) álta­lános képletű vegyületek gyógyászatiig el­fogadható sói. Az ilyen sókra példaképpen említhetünk szervetlen bázisokkal képzett sókat, így például alkálifémekkel, például nátriummal vagy káliummal képzett sókat, alkáliföldfémekkel, így például kalciummal vagy magnéziummal képzett sókat; ammó­­liumsókat; szerves bázisokkal, például metil­­-aminnal, etil-aminnal, dimetil-aminnal, dietil­­-aminnal, trimetil-aminnal, trietil-aminnal, ciklohexil-aminnal, etanol-aminnal, vagy di­­etanol-aminnal képzett sókat; és bázikus ami­­nosavakkal, például lizinnel vagy ornitinnel képzett sókat. A találmány szerinti (I) általános kép­­letü vegyületeket az A. reakcióvázlatban be­mutatott módon állíthatjuk elő. Az A. reak­cióvázlatban R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése a korábban megadott, R3’, R4’, R5’ és R6’ azo­nos vagy eltérő jelentéssel 1—5 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent, R7, R8, R9 és R'° azonos vagy eltérő jelentéssel 1—4 szén­atomot tartalmazó alkilcsoportot jelent és X jelentése halogénatom. 1. módszer E módszer értelmében egy (II) általános képletű 3-amino-izoxazol-származékot, egy (III) általános képletű ortohangyasav-(rövid­­szénláncú)alkil-észtert és egy (IV) általános képletű dialkil-foszfitot összekeverünk meg­felelő mennyiségekben vagy a (IV) általá­nos képletű vegyületet fölöslegben használ­va, majd az elegyet melegítéssel reagáltatjuk. Nem feltétlenül szükséges a reakcióhoz ol­dószer használata. A reagáltatást általában 100°C és 200°C közötti hőmérsékleten, elő­nyösen 150°C körüli hőmérsékleten hajtjuk végre, 10—60 perces reakcióidővel. Az így kapott (V) általános képletű reak­ciótermék elkülönítése és tisztítása céljából például a reakcióelegyet szilikagélen oszlop­­kromatográfiásan tisztíthatjuk, eluálószer­­ként metanol és kloroform elegyét használ­va. Ha egy (II) általános képletű 3-amino­­-izoxazol-származékot és egy (III) általános képletű ortohangyasav-(1—4 szénatomos)al­­kil-észtert reagáltatunk, akkor köztitermék­ként egy (IX) általános képletű imino-éter­­-származék — a képletben R , R7 és R8 jelen­tése a korábban megadott —, különíthető el. Egy ilyen imino-éter-származék azután egy (IV) általános képletű dialkil-foszfittal továbbreagáltatva egy (V) általános kép­­letü vegyületté alakítható. Az (V) általános képletű reakciótermékek elkülönítése és tisztítása céljából tehát a re­akcióelegyet közvetlen is alávethetjük szili­kagélen oszlopkromatografálásnak, vagy pe-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents