199151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-foszfonsav-származékok előállítására

199151 dig alternatív módon úgy járhatunk el, hogy először a reakcióelegyet kloroform és víz ele­gyével mossuk, az oldószert kidesztilláljuk és a maradékot vetjük alá szilikagélen osz­lopkromatográfiás tisztításnak. Az R2 helyén 2—4 szénatomos alkanoil­­csoportot hordozó végtermékek előállítása céljából valamely (V) általános képletű ve­­gyületet (különösen valamelyik észterét) aci­­lezünk. Az acilezéshez valamely (V) általános képletű vegyületet mólekvivalensnyi mennyi­ségben vett vagy fölöslegben vett acilező­­szerrel reagáItatunk közvetlenül vagy pedig egy oldószerben. Acilezőszerként használ­hatunk például savanhidridet vagy savha­­logenideket. A reagált'atáshoz oldószerként például benzolt, toluolt vagy dietilén-glikol­­-metilétert használhatunk. A reagáltatást cél­szerűen melegítés közben hajtjuk végre. A képződött bisz-foszfonátok a megfelelő bisz-foszfonsavakká alakíthatók hidrolízis út­ján. A hidrolízist rendszerint úgy hajtjuk vég­re, hogy tömény sósavoldattal alkotott olda­tot visszafolyató hűtő alkalmazásával forra­lunk. Alternatív módon a bisz-foszfonátokat reagáltathatjuk egy erős savval vagy egy trimetil-szilil-halogeniddel víztől mentes ol­dószerben. Az utóbbi módszerhez általában kereskedelmi forgalomban kapható, vízmentes hidrogén-bromid ecetsavval készült oldatát használjuk közvetlenül vagy megfelelően hígítva, hogy pedig jód-trimetil-szilánt hasz­nálunk olyan oldószerekben oldva, mint pél­dául a szén-tetraklorid, dimetil-formamid, kloroform vagy toluol. Ami a hőmérsékletet illeti, a hidrolizálást. végezhetjük hűtés vagy melegítés közben. így például ha az észtert egy trimetil-szilil-halogeniddel hidrolizáljuk — 10°C-on vagy ennél alacsonyabb hőmérsék­leten, akkor részlegesen hidrolizált termé­ket kapunk. Ha a bisz-foszfonsavat sóvá kell alakí­tani, akkor egy bázissal, így például nátrium­­-hidroxiddal, kálium-hidroxiddal, ammóniával vagy szerves aminnal reagáltatjuk hagyomá­nyos módon. 2. módszer E módszer értelmében egy mól (VI) álta­lános képíetű foszfor-trihalogenid és fölös­legben vett, előnyösen 2—10 mól (VII) álta­lános képletű trialkil-foszfit elegyét először reakcióba visszük például 40—100°C-on, elő­nyösen 60—80°C-on 15—30 percen át, majd az így kapott reakcióelegyhez hozzáadjuk a (VIII) általános képletű szubsztituált izox­­azol-3-formamidot és áz így kapott reakció­elegyet például 40—100°C-on, előnyösen 60— 80°C-on néhány órán át reagáltatjuk. A reak­ció lefútását könnyen ellenőrizhetjük vékony­­rétegkromatográfiásan (futtatószerként klo­roform és metanol elegyét használva). A re­akció befejeződése után a fölös trialkil-fosz­­fitot desztillálással eltávolíthatjuk. Ezt követően a kapott termék elkülöní­tését és tisztítását, illetve az acilezést és a 6 hidrolizálást az 1. módszernél ismertetett mó­don hajthatjuk, végre. A fentiekben említett előállítási módsze­reken túlmenően az (I) általános képletű ve­­gyületek előállíthatok a legkülönbözőbb mód­szerekkel. így például a 89 293/80 japán köz­­rebocsátási iratban ismertetett módszer ér­telmében először egy szabad bisz-foszfonsa­­vat állíthatunk elő, majd az utóbbit kívánt esetben észterezhetjük vagy sóképzési reak­cióba vihetjük. Az (I) általános képletű végtermékek el­különítését és tisztítását olyan hagyományos módszerekkel végezhetjük, nlint például az extrahálás, kristályosítás, átkristályosítás vagy különböző kromatográfiás módszerek. Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatiig elfogadható sóik tehát csont­­reszorpció-gátló hatásúak és ugyanakkor a csont-reszorpció által okozott hypercalcemia gátlására is képesek. így tehát az (I) álta­lános képletű vegyületeket és gyógyászati­ig elfogadható sóikat felhasználhatjuk csont­­-reszorpció által okozott hypercalcemia, Pa­­get-kór, metasztázisos osteocarcinoma, oste­­opsathrosis, gyulladásos artritisek, így példá­ul krónikus reumás ízületi gyulladás után bekövetkező erős csont-reszorpció gyógyításá­ra vagy megelőzésére. Az (I) általános kép­letű vegyületek és gyógyászatiig elfogad­ható sóik ráadásul kiváló gyulladásgátló ha­tásúak, valamint nyugtató és fájdalomcsil­lapító hatásuk is van. Az (I) általános kép­letű vegyületek és gyógyászatiig elfogad­ható sóik antiartritiszes hatását adjuvánssal kiváltott ízületi gyulladás vonatkoztatásában vizsgáltuk és a vizsgáitok során megálla­pítottuk, hogy egyaránt van megelőző és gyó­gyító hatásuk. Az adjuvánssal kiváltott ízületi gyulla­dást széles körben hasznosítják az adott szak­területen az artritiszes megbetegedések ta­nulmányozására, minthogy ennek eredménye­képpen úgynevezett polyarthritis chronica alakul ki, amely megbetegedés analóg az emberi reumás ízületi gyulladással. Miként a későbbiekben részletesen ismer­tetjük, a találmány szerinti vegyületek az ad­juvánssal kiváltott ízületi gyulladás vonat­koztatásában megelőző és gyógyító hatást mutatnak. Bár nem teljesen világos, hogy mi­lyen mechanizmus alapján van a találmány szerint vegyületeknek antiartritiszes hatása, feltételezhető, hogy a találmány szerinti ve­gyületeknek közvetlen gátló hatása van az artritiszes megbetegedések szimptómái közül legalább a gyulladásos szimptómák vonat­kozásában. összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a találmány szerinti vegyületek minden olyan ízületi gyulladás esetén hasznosíthatók, ame­lyek gyulladást okoznak. A találmány sze­rinti vegyületekkel kezelhető megbetegedé­sek közé tartoznak reumás ízületi gyulladá­sok, kriptogenetikus poliartritiszek, így az 6 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents