199139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-dihidropiridin-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199139 A thromboxán termelés inhibitálását az alábbi vizsgálattal ellenőrizzük: a) Thromboxán termelés Érzéstelenített nyultól mintegy 75 ml vért veszünk le, ezt 10 percig 200 g sebességgel centrifugáljuk, így vérlemezekben gazdag plazmát kapunk. Ebből kivett alikvot részt 10 percig 37°C hőmérsékleten inkubálunk gyógyszer vivőanyagok jelenlétében. Ezután vérlemez aggregációt idézünk elő adenozin­­-difoszfát és adrenalin hozzáadásával. Az ele­­gyet további 3 percig inkubáljuk, majd 10.000 g-vel 3 percig centrifugáljuk; a felül­úszó folyadékból 50 ml-t leveszünk és ezt radio-immunológiai vizsgálatnak vetjük alá. b) Radioimmunológiai vizsgálat (thromboxán •B2 kimutatása 150 pl térfogatú vizsgálati elegyet inku­bálunk; e térfogatban 50 pl 3H-thromboxan­­-B2 (0,005 pCi), 50 pl hiteles thromboxan-B2 standard minta (5—300 pg/kémcső) és 50 pl thromboxan-B2 nyúl-anti-szérum van (ez utób­bi olyan koncentrációban, hogy megkösse a 3H-thromboxan-B2 50%-át). Az inkubálást 1 óra hosszat szobahőmérsékleten, majd 16— 20 óra hosszat 4°C hőmérsékleten végezzük. 1 ml dextránnal bevont szenet (2,5 térfogat/ /súly% 7,4 pH-jú foszfát pufferben) adunk a kémcsövekbe, majd ezeket 10 percig jégen tovább inkubáljuk. Ezt követően a mintákat 10.000 g-vel 10 percig centrifugáljuk, majd 500 pl felüluszót adunk 5 ml scintillációs kok­télhoz. A felüluszó radioaktivitást mérjük, ily módon meghatározzuk az antitest által megkötött 3H-thromboxan-B2 mennyiségét. Lineáris standard görbe segítségével ezután meghatározzuk a jelöletlen thromboxan-B2 mennyiségét. A találmány szerinti eljárásnál kiindulási anyagokként alkalmazott vegyületeket ismert módon lehet előállítani. [Drugs of the Future VI. kötet, 7. szám, 427—440 (1982)]. A találmány szerinti eljárást úgy végez­zük, hogy egy (VII) általános képletű vegyü­letet, amelyben v értéke 1—4 egész szám, Z1 jelentése fluoratomtól eltérő halo­génatom, és Ar, R1, R2 és B jelentése a fentiekben meg­adott, imidazollal reagáltatunk, majd egy kapott (I) általános képletű vegyületet sza­bad bázis vagy' savaddíciós só formájában izolálunk. A reakciót végezhetjük közömbös oldó­szerben bázis jelenlétében; bázisként alkal­mazhatunk kálium-karbonátot vagy tercier­­-amint, így például trietil-amint. A (VII) általános képletű kiindulási ve­gyületeket, ismert módon állíthatjuk elő, pél­dául (IX) általános képletű vegyületekből kiindulva. E vegyületben a szubsztituensek jelentése az (I) általános képletnél, a leírás elején megadottal azonos. A (IX) általános 3 képletű vegyületben lévő OH csoportot haio­­génatommal cseréljük le. Azokat a (IX) általános képletű vegyti leteket, amelyek képletében v értéke 1—4 egész szám, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (XII) általános képletű vegyületet — a képletben v értéke 1—4 egész szám, Ar és R2 jelentése az (I) általános’képleméí megadottal azonos — egy (X) általános képletű vegyülettel — a képletben R1 és B jelentése az (I) általános képletnél megadottal azonos — reagáltatunk. Azokat a (VII) általános képletű vegyü­leteket, amelyek képletében v értéke 1 és Z1 jelentése klór- vagy brómatom, (XIII) általános képletű vegyületek halogé­­nezésével állíthatjuk elő; e képletben Ar, R1 és R2 jelentése áz (I) általános képletnél a leírás elején megadottal azonos. Halogénezőszerként használhatunk fenil-tri­­metil-ammónium-tribromidot. A (XII) általá­nos képletű vegyületeket az 125803 A számú európai szabadalmi közzétételi irat ismertet. A találmány szerinti eljárással az (I) ál­talános képletű vegyületek bázisként vagy savaddíciós só formájában állíthatók elő. Só­ként gyógyászatilag megfelelő sók jöhetnek számításba, így a sósavval, hidrogén-bro­­middal, hidrogén-jodiddal, kénsavval, fosz­forsavval, salétromsavval, ecetsavval, citrom­savval, borkősavval, fumársavval, borostyán­kősavval, malonsavval, hangyasavval vagy szerves szulfonsavakkal, mint például metán­­szulfonsavval vagy p-tolilszulfonsavval kép­zett sók. A találmány szerinti eljáráshoz kiindu­lási anyagként alkalmazott vegyületek ismer­tek, vagy ismert módon állíthatók elő. A találmány tárgyához tartozik a ható­anyagként (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények előál­lítása is. A gyógyászati készítmények előállításához bármely ismert hordozóanyag felhasználható. A hordozóanyagok lehetnek szilárdak, folyé­konyak vagy ezek elegyei. A szilárd készít­mények közül megemlítjük a porokat, tablet­tákat és a kapszulákat. Szilárd hordozóanyag­ként használhatunk egy vagy több anyagot, ezek szerepelhetnek ízesítő anyagként, csusz­­tatószerként, szolubilizálószerként, szuszpen­­dálószerként vagy tabletta szétesést elősegí­tő szerként; szilárd anyagot használhatunk a kapszula készítéshez is. A porkészítmények­hez finoman elporított porformájú segéd­anyagot alkalmazunk, amely az elporított hatóanyaggal elkeverhető. Tabletta készítés­nél a hatóanyagot olyan hordozóanyaggal keverjük el, amely megfelelő megkötőtulaj­donsággal rendelkezik, majd az elegyet kí­vánt formában és méretben tablettává ala­kítjuk. A porok és tabletták célszerűen 5— 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents