199139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-dihidropiridin-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
199139 A thromboxán termelés inhibitálását az alábbi vizsgálattal ellenőrizzük: a) Thromboxán termelés Érzéstelenített nyultól mintegy 75 ml vért veszünk le, ezt 10 percig 200 g sebességgel centrifugáljuk, így vérlemezekben gazdag plazmát kapunk. Ebből kivett alikvot részt 10 percig 37°C hőmérsékleten inkubálunk gyógyszer vivőanyagok jelenlétében. Ezután vérlemez aggregációt idézünk elő adenozin-difoszfát és adrenalin hozzáadásával. Az elegyet további 3 percig inkubáljuk, majd 10.000 g-vel 3 percig centrifugáljuk; a felülúszó folyadékból 50 ml-t leveszünk és ezt radio-immunológiai vizsgálatnak vetjük alá. b) Radioimmunológiai vizsgálat (thromboxán •B2 kimutatása 150 pl térfogatú vizsgálati elegyet inkubálunk; e térfogatban 50 pl 3H-thromboxan-B2 (0,005 pCi), 50 pl hiteles thromboxan-B2 standard minta (5—300 pg/kémcső) és 50 pl thromboxan-B2 nyúl-anti-szérum van (ez utóbbi olyan koncentrációban, hogy megkösse a 3H-thromboxan-B2 50%-át). Az inkubálást 1 óra hosszat szobahőmérsékleten, majd 16— 20 óra hosszat 4°C hőmérsékleten végezzük. 1 ml dextránnal bevont szenet (2,5 térfogat/ /súly% 7,4 pH-jú foszfát pufferben) adunk a kémcsövekbe, majd ezeket 10 percig jégen tovább inkubáljuk. Ezt követően a mintákat 10.000 g-vel 10 percig centrifugáljuk, majd 500 pl felüluszót adunk 5 ml scintillációs koktélhoz. A felüluszó radioaktivitást mérjük, ily módon meghatározzuk az antitest által megkötött 3H-thromboxan-B2 mennyiségét. Lineáris standard görbe segítségével ezután meghatározzuk a jelöletlen thromboxan-B2 mennyiségét. A találmány szerinti eljárásnál kiindulási anyagokként alkalmazott vegyületeket ismert módon lehet előállítani. [Drugs of the Future VI. kötet, 7. szám, 427—440 (1982)]. A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy egy (VII) általános képletű vegyületet, amelyben v értéke 1—4 egész szám, Z1 jelentése fluoratomtól eltérő halogénatom, és Ar, R1, R2 és B jelentése a fentiekben megadott, imidazollal reagáltatunk, majd egy kapott (I) általános képletű vegyületet szabad bázis vagy' savaddíciós só formájában izolálunk. A reakciót végezhetjük közömbös oldószerben bázis jelenlétében; bázisként alkalmazhatunk kálium-karbonátot vagy tercier-amint, így például trietil-amint. A (VII) általános képletű kiindulási vegyületeket, ismert módon állíthatjuk elő, például (IX) általános képletű vegyületekből kiindulva. E vegyületben a szubsztituensek jelentése az (I) általános képletnél, a leírás elején megadottal azonos. A (IX) általános 3 képletű vegyületben lévő OH csoportot haiogénatommal cseréljük le. Azokat a (IX) általános képletű vegyti leteket, amelyek képletében v értéke 1—4 egész szám, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (XII) általános képletű vegyületet — a képletben v értéke 1—4 egész szám, Ar és R2 jelentése az (I) általános’képleméí megadottal azonos — egy (X) általános képletű vegyülettel — a képletben R1 és B jelentése az (I) általános képletnél megadottal azonos — reagáltatunk. Azokat a (VII) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében v értéke 1 és Z1 jelentése klór- vagy brómatom, (XIII) általános képletű vegyületek halogénezésével állíthatjuk elő; e képletben Ar, R1 és R2 jelentése áz (I) általános képletnél a leírás elején megadottal azonos. Halogénezőszerként használhatunk fenil-trimetil-ammónium-tribromidot. A (XII) általános képletű vegyületeket az 125803 A számú európai szabadalmi közzétételi irat ismertet. A találmány szerinti eljárással az (I) általános képletű vegyületek bázisként vagy savaddíciós só formájában állíthatók elő. Sóként gyógyászatilag megfelelő sók jöhetnek számításba, így a sósavval, hidrogén-bromiddal, hidrogén-jodiddal, kénsavval, foszforsavval, salétromsavval, ecetsavval, citromsavval, borkősavval, fumársavval, borostyánkősavval, malonsavval, hangyasavval vagy szerves szulfonsavakkal, mint például metánszulfonsavval vagy p-tolilszulfonsavval képzett sók. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyagként alkalmazott vegyületek ismertek, vagy ismert módon állíthatók elő. A találmány tárgyához tartozik a hatóanyagként (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása is. A gyógyászati készítmények előállításához bármely ismert hordozóanyag felhasználható. A hordozóanyagok lehetnek szilárdak, folyékonyak vagy ezek elegyei. A szilárd készítmények közül megemlítjük a porokat, tablettákat és a kapszulákat. Szilárd hordozóanyagként használhatunk egy vagy több anyagot, ezek szerepelhetnek ízesítő anyagként, csusztatószerként, szolubilizálószerként, szuszpendálószerként vagy tabletta szétesést elősegítő szerként; szilárd anyagot használhatunk a kapszula készítéshez is. A porkészítményekhez finoman elporított porformájú segédanyagot alkalmazunk, amely az elporított hatóanyaggal elkeverhető. Tabletta készítésnél a hatóanyagot olyan hordozóanyaggal keverjük el, amely megfelelő megkötőtulajdonsággal rendelkezik, majd az elegyet kívánt formában és méretben tablettává alakítjuk. A porok és tabletták célszerűen 5— 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
