199130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirazin-amidok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
199130 zal készített porkeverékek lehetnek. Oltalmi igényünk a (III) általános képletű vegyületeket és azok gyógyászatilag alkalmazható sóit tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is kiterjed. Az orálisan adagolható tabletták és kapszulák rendszerint legföljebb 250 mg (általában 5—100 mg) hatóanyagot tartalmazhatnak dózisegységenként. Az intravénás vagy intramuszkuláris injekció vagy infúzió formájában beadható steril oldatok és szuszpenziók hatóanyagtartalma rendszerint legföljebb 10 tömeg% (általában 0,05—5 tömeg%) lehet. A (III) általános képletű vegyületek, illetve gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik szükséges napi dózisa több tényezőtől, így az adagolás módjától, a kezelendő rendellenesség típusától és súlyosságától, továbbá a beteg testtömegétől és korától függően változik. Melegvérűek (köztük emberek) kezelésére a (III) általános képletű vegyületeket például 0,5—25 mg/kg-os, rendszerint 0,5—10 mg/kg-os napi dózisban alkalmazzuk. A (III) általános képletű vegyületek diuretikus és eukalémiás hatásait a következő kísérletekkel vizsgáltuk: (A) kísérlet: A vizsgálatokat ismert tenyésztőtelepről származó, ellenőrzött speciális kutyaeledellel és egy konzervdoboz „Prescroption Diet P/D" típusú kutyaeledellel etetett, 9,0—13,0 kg testtömegű nőstény tacskó kutyákon végeztük. A kutyákat 1—2 hetes szoktatási időszak alatt fokozatosan hozzászoktattuk ahhoz, hogy gyengén megkötve egy felfüggeszthető, drótháló-aljzatú hordozható ketrecben álljanak vagy üljenek. A szoktatási időszak alatt az állatokat a hólyagkatéter behelyezéséhez is hozzászoktattuk. Az állatok legföljebb 9 órát töltöttek egyhuzamban a felfüggeszthető ketrecben. A katéterezéshez 8-as és 10-es méretű, Bardex gyártmányú steril gyermekgyógyászati katétereket használtunk. A szoktatási periódus végén nyugodtan viselkedő nőstény tacskó kutyákat éjszakára kikötöttük, ezalatt az állatok tetszés szerint fogyaszthattak vizet. Ezután az állatokat Alice King Chatham gyártmányú, felfüggeszthető hordozóketrecbe helyeztük, és az állatok hólyagjába katétert illesztettünk. A maradék vizeletet körülbelül 30 perces egyensúlyba jutási idő alatt távolítottuk el a húgyhólyagból. Ezután a spontán ürített vizeletet 50 ml űrtartalmú, előre lemért csövekbe gyűjtöttük. Két, egyenként 1 órás kontroll időszak után az állatoknak orális úton, zselatin kapszulába beadtuk a vizsgálandó (III) általános képletű vegyületet vagy az összehasonlító anyagként használt diuretikumot. Egyes vegyületeket 10 ml-es dózisban, orális úton, szondán keresztül adtunk be az álk toknak. A viszgálat időszaka alatt az állatoknak nem adtunk vizet. A spontán ürített vizeletet további 4 5 6 órán keresztül gyűjtöttük (a vizeletgyűjtés teljes időtartama tehát 8 óra volt), majd az állatokat visszahelyeztük ketreceikbe, és az állatoknak enni és inni adtunk. A vizsgálatokat kéthetenként egyszer ismételtük meg, így két vizsgálat között regenerálódhatott az állatok szervezete. Az összegyűjtött vizeletminták tömegét és térfogatát mértük, és a vizeletgyűjtést követő napon meghatároztuk a vizeletben lévő elektrolitok (nátrium, kálium, klorid) mennyiségét. A vizeletben lévő elektrolitok mennyisége hasonló volt az ismert diuretikumokkal végzett kezeléssel elérthez, azzal az eltéréssel, hogy nem észleltünk túlzott kálium-ürítést. (B) kísérlet: A kísérleteket a Marshall Animal Facility vagy a White Eagle Laboratories törzstenyészetéből származó tacskó kutyákon végeztük. A vizsgálatokhoz 9—13 kg testtömegu, mindkét nemű kutyákat használtunk. A kutyákat standardizált körülmények között tartottuk, és egy konzervdoboz „Prescription Diet P/D" kutyaeleséggel kiegészített, ellenőrzött speciális kutyaeledellel etettük. Az állatok tetszés szerint fogyaszthatnak vizet. Az elektrolitkoncentrációk alapértékeinek meghatározása előtt az állatokat legalább két hétig tartottuk a megadott diétán. A hatónanyagok beadásást megelőzően az állatok véréből 6 alkalommal vettünk mintát az elektrolitkoncentrációk alapértékeinek meghatározása céljából. A vérmintákat meghatároztuk a plazma káliumkoncentrációját, és vizsgáltuk, hogy ez az érték időben mennyire állandó. A plazma káliumkoncentrációját akkor tekintettük időben állandónak, ha a változás mértéke 0,25 mekv-nél kisebb volt. A vizsgálatok céljaira azokat a kutyákat tartottuk fenn, amelyek vérplazmájának káliumszintje az alapérték meghatározásának időszakában 4,00—4,30 mekv volt. A vérmintákat az állatok első lábából a vena saphena-n vagy a juguláris vénán keresztül vettük le. A vérvételhez 20-as méretű tűt és 5 ml urtartalmú fecskendőt használtunk, és minden alkalommal 5 ml vért vettünk az állatoktól. A vérmintákat konzerválás céljából 100 pl 1000 NE heparint tartalmazó heparin oldattal kevertük össze. A vérmintákat 10 percig 2500 fordulat/perc sebességgel centrifugáltuk, majd a plazmát pipettával kémcsövekbe mértük be (a kémcsöveket megfelelően megjelöltük), és a mintákat az elektrolit-tartalom meghatározásáig lefagyasztottuk. A kontroll vérminták elemzése után a kutyákat véletlenszerűen csoportokba osztottuk; egy-egy csoport legalább 4 állatból állt. A hatóanyagokat 2/00 vagy 3/00 méretű zselatin kapszulába töltve vagy szondán keresztül orális úton adtuk be az állatoknak. A hatóanyagokat ultrahang-kezeléssel 10 ml fiziológiás sóoldatban szuszpendáltuk. Az ál-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
