199128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridazinonszármazékok előállítására

A kapott (I) általános bázist savval a megfelelő savaddíciós sóvá alakíthatjuk. Eb­ben a reakcióban különösen olyan savakat alkalmazunk, amelyek fiziológiailag elfogad­ható sókat eredményeznek. így alkalmazha­tunk szervetlen savakat, például kénsavat, salétromsavat, hidrogén-halogenideket, így hidrogén-kloridot vagy hidrogén-bromidot, foszforsavakat, így ortofoszforsavat, szulf­­arninsavat, továbbá szerves savakat, különö­sen alifás, aromás vagy heterociklusos egy­­vagy többértékű karbon-, szulfon- vagy kén­savakat, például hangyasavat, ecetsavat, prop­­ionsavat, pivalinsavat, dietil-ecetsavat, malon­­savat, borostyánkősavat, pimelinsavat, fumár­­savat, maleinsavat, tejsavat, borkősavat, al­masavat, benzoesavat, szalicilsavat aszkor­­binsavat, nikotinsavat, izonikotinsavat, me­tán- vagy etánszulfonsavat, etán-diszulfon­­savat, 2-hidroxi-etánszulfonsavat, benzolszul­­lonsavat, p-toluolszulfonsavat, naítalin-mono­­vagy -diszulfonsavat, lauril-kénsavat. A fizio­lógiailag nem elfogadható savakkal képzett sók, például a pikrátok, az (I) általános képletű vegyületek tisztításához alkalmaz­hatók. Az (I) általános képletű szabad bázisokat kívánt esetben sóikból erős bázissal, így nát­rium- vagy kálium-hidroxiddal, nátrium- vagy kálium-karbonáttal felszabadíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek egy vagy több királis központot tartalmazhatnak. Ebben az esetben a vegyületek általában ra­­cém formában vannak jelen. A kapott racemá­­tokat ismert módon mechanikusan vagy kémi­ailag enantiomerjeikké választhatjuk szét. A racém elegyeket optikailag aktív elválasztó­szerrel alakítjuk a diasztereomerekké. Elvá­lasztószerként megfelelőek például az optikai­lag aktív savak, így a D- és L-alakú borkősav, diacetil-borkősav, dibenzoil-borkősav, mandu­lasav, almasav, tejsav, vagy a különböző optikailag aktív kámforszulfonsavak, így a ß-kämforszulfonsav. Jó elválasztást eredmé­nyeznek az optikailag aktív szorpciós sze­rek is. Optikailag aktív (1) általános képletű ve­­gyületeket úgy is előállíthatunk, ha a kiindulá­si vegyületként már optikailag aktív vegyü­­letet alkalmazunk. A találmány szerint előállított (I) álta­lános képletű vegyületeket és fiziológiailag elfogadható savaddíciós sóit alkalmazhatjuk gyógyászati készítmények előállítására. En­nek során a vegyületeket legalább egy szilárd, folyékony, és/vagy félfolyékony hordozó­­anyaggal vagy segédanyaggal és adott eset­ben egy vagy több további hatóanyaggal meg­felelő adagolási formává alakítjuk. A találmányunk tehát magában foglalja gyógyászati készítmények előállítását, ame­lyek legalább egy (I) általános képletű ve­­gyületet és/vagy ennek fiziológiailag elfogad­ható savaddíciós sóját tartalmazzák. 5 4 A gyógyászati készítmények alkalmazha­tók a humán vagy állatgyógyászatban. Hor­dozóanyagokként szerves vagy szervetlen anyagokat alkalmazunk, amelyek alkalmasak enterális (például orális), parenterális vagy topikus alkalmazásra és amelyek az új vegyü­­letekkel nem reagálnak. Ilyenek például a víz, a növényi olajok, a benzil-alkoholok, a polietilén-glikolok, a glicerin-triacetát, a zse­latin, a szénhidrátok, így a laktóz és a kemé­nyítő, a magnézium-sztearát, a talkum, a va­zelin. Orális alkalmazásra különösen tablet­tákat, drazsékat, kapszulákat, szirupokat vagy cseppeket, rektális alkalmazás céljára kúpokat, parenterális alkalmazás céljára olda­tokat, előnyösen olajos vagy vizes oldatokat, továbbá szuszpenziókat, emulziókat, vagy implantátumokat, topikus alkalmazás céljára kenőcsöket, krémeket vagy porokat alkalma­zunk. A vegyületeket liofilizálhatjuk is és a kapott lioíilizátumot például injekciós készít­mények előállításához alkalmazhatjuk. A ké­szítményeket sterilizálhatjuk és/vagy további segédanyagokat, így sikosítóanyagokat, kon­zerválószereket, stabilizálószereket és/vagy nedvesítő szereket, emulgeátorokat, az ozmo­tikus nyomást befolyásoló sókat, pufferanya­­gokat, színezékeket, ízjavító és/vagy aroma­anyagokat is adagolhatunk. Kívánt esetben a készítmények tartalmazhatnak egy vagy több hatóanyagot, például egy vagy több vitamint. A találmány szerint előállított vegyülete­ket a készítményeikben az ismert pozitív inot­­róp hatású anyagokhoz hasonló módon, ilyen például az amrinon, hasonlóan adagoljuk elő­nyösen mintegy 1 és 100 mg, különösen 2 és 20 mg mennyiségben adagolási egységenként. A napi adag előnyösen mintegy 0,02 és 2 mg/kg testtömeg. A betegnek adagolt speci­ális dózis több tényezőtől függ, így például függ a speciális vegyület hatásosságától, a kezelt beteg korától, testtömegétől, általános egészségi állapotától, nemétől, táplálkozásá­tól, a készítmény beadagolása között eltelt időtartamtól, a beadagolás módjától és a kiválasztási sebességtől, a hatóanyag-kombi­nációtól, a megbetegedés súlyosságától. Elő­nyös az orális alkalmazás. A gyógyászatban a szívelégtelenség kezelésére eddig alkalma­zott digitális glükózidokhoz viszonyítva az (I) általános vegyületek kitűnnek jobb gyógyá­szati szélességükkel és perifériális tehermen­­tesítettségükkel. * A következőkben megadott hőmérséklet­­étékek °C-t jelentenek. 1. példa 6,8 liter ecetsav és 499 g hidrazin-hidrát elegyét 920 g 3-(4-klór-3-nitro-benzoil)-vaj­savval elegyítjük és 95—100°C hőmérsékle­ten 2 órán át keverjük. A reakcióelegyet jeges vízre öntjük, leszűrjük, így 6-(4-klór-3-nitro­­-fenil)-5-metil-2,3,4,5-tetrahidropiridazin-3 - -ont kapunk, op.: 186—I88°C. Hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületet: 6 199128 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents