199128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridazinonszármazékok előállítására
199128 4 csoportját a következőkben soroljuk fel, a vegyületeket (la) —(lg) jellel jelölve. Ezek a vegyületek megfelelnek az (I) általános képletnek, a külön nem definiált szubsztituensek az (1) általános képletben megadott jelentésűek. (la) jelű vegyületek: R3 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport; (lb) jelű vegyületek: R3 jelentése metilcsoport; (lc) jelű vegyületek: R jelentése fluor- vagy klóratom, amino-, metil-amino-, etil-amino-, benzil - amino-, N-benzil-N-metil-amino- vagy N-benzil-N-etil-amino-csoport, R3 és R5 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, (ld) jelű vegyületek: R jelentése fluor- vagy klóratom, amino-, metil-amino-, etil-amino-, benzii-amino-, N-benzii-N-meíil-amino- vagy N-benzil-N-etil-amino-esoport, R3 jelentése metilcsoport, R5 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; (ld) jelű vegyületek: R jelentése fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom; (le) jelű vegyületek: R jelentése R'R2N általános képletű csoport; (lf) jelű vegyületek: R jelentése fluor- vagy kióratom, amino-, N-benzil-N-metil-amino- vagy N-benzil-N-eíil-amino-csoport, R3 jelentése metilcsoport, R5 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, (lg) jelű vegyületek: R jelentése fluor- vagy klóratom, R3 jelentése metilcsoport és R5 jelentése hidrogénatom. Az (I) általános képletű vegyületeket ismert módon állítjuk elő, mint azt az irodalomban (Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart) ismertetik. Ugyancsak dolgozhatunk itt nem ismertetett egyéb eljárások szerint is. A kiindulási vegyületeket kívánt esetben in situ állíthatjuk elő úgy, hogy azokat a reakcióelegyből nem izoláljuk, hanem közvetlenül alakítjuk az (I) általános képletű vegyületekké. A reakciót lépésenként is lefolytathatjuk, ennek során további közbenső termékeket izolálhatunk. A találmányunk tárgya tehát eljárás az (I) általános képletű piridazinonszármazékok, valamint savaddíciós sóik előállítására, amelyre az jellemző, hogy egy (II) általános képletű vegyületet — a képletben R, R3 jelentése a megadott — vagy ennek reakcióképes származékát R5-NH-NH2 általános képletű hidrazinnal — a képletben R5 jelentése a megadott — vagy ennek reakcióképes származékával reagáltatjuk és kívánt esetben a kapott R helyén Cl-atomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet R helyén R‘R2N általános képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyiiletté alakítunk és kívánt eset3 ben a kapott (I) általános képletű bázist savval sójává alakítjuk. A (II) általános képletű karbonsavak ismert módon állíthatók elő, például a 28 37 161. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint. A (II) általános képletű karbonsavak reakcióképes származékaiként különösen az észtereket, például előnyösen az 1—4 szénatomos alkil-észtereket, különösen a metil- és az etil-észtert, továbbá a nitrileket, az anhidrideket, a savhalogenideket, például a savkloridokat és a savbromidokat, valamint az amidokat alkalmazzuk A (II) általános képletű karbonsavak tóvá oi megfelelő reakcióképes származékai lehetnek olyanok, melyeket a reakció során in situ képezünk, hogy azokat izolálnák. Ilyenek például az Ar-C(=NNHR5)-CHR3- -CHR4-COOH általános képletű hidrazonok és az Ar-CO-CHR3-CHR4-CO-NHNHR3 általános képletű hidrazidok (a képletekben Ar jelentése 3-nitro-4-R-fenil-csoport). Az R5-NH-NH2 általános képletű hidrazinok reakcióképes származékai lehetnek például a megfelelő hidrazin-hidrátok, acet-hidrazidok, szemikarbazidok és karbazinsav-észterek. A (II) általános képletű karbonsavaknak, illetve reakcióképes származékainak a reakciójában előnyösen 1—5 ekvivalensnvi hidrazint, illetve reakcióképes hidrazinszármazékot alkalmazunk, amely egyidejűleg oldószerként is szolgálhat. Célszerűen azonban további inert oldószert alkalmazunk. Inert oldószerként előnyösek az alkoholok, így a metanol, az etanol, az izopropanol, az n-butanol, az izoamil-alkohol, a glikolok és ezek éterei, így az etilén-glikol, a dietilén-glikol, az etilén-glikol-monometil- és monoetil-éter (metil-glikol vagy etil-glikol), a karbonsavak, így a hangyasav, az ecetsav, a propionsav. továbbá az éterek, különösen a vízoldható éterek, így a tetrahidrofurán, a dioxán és az etilénglikol-dimetil-éter (diglim), továbbá a víz, valamint a felsorolt oldószerek egymás közötti, különösen vízzel képzett elegyei, például a vizes etanol. A reakcióban katalizátorként alkalmazhatunk savat is, így kénsavat vagy p-toluol-szulfonsavat. A reakcióhőmérséklet célszerűen 0 és 200°C, előnyösen 20 és 100°C közötti, a reakcióidő mintegy 1 és 48 óra közötti. A kapott (I) általános képletű vegyületben a klóratomos ammóniával vagy R'R2NH általános képletű aminnal (például metil-, etil-, benzil-, N-benzil-N-metil-, N-benzil-N-etil-aminnal) az R helyén R'R2N csoportot tartalmazó vegyületekké alakíthatjuk át. Ezt a reakciót a felsorolt inert oldószerekben, előnyösen metanolban, etanolban, izopropanolban, vagy n-butanolban folytatjuk le víz hozzáadásával vagy víz nélkül mintegy 0°C és mintegy 150°C, előnyösen 20 és 120°C közötti hőmérsékleten 1 és 100 bar, előnyösen 1 és 5 bar közötti nyomáson. Az amin feleslegét alkalmazhatjuk oldószerként. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
