199121. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-fluor-piridin-származékok előállítására

199121 ti!)-piridin előállítása az (I) képletű 3-klór­­-2-fluor-5- (trifluor-metil) -piridinből. A (IV) képletű vegyűlet a 2-{4-( [3-fluor­­- 5 - (trifluor-metil)-piridinil] -2-oxi) -fenoxi}­­-propionsav és mezőgazdasági célra alkalmas származékai, azaz sói, észterei és amidjai elő­állításának értékes köztiterméke. Ez utóbbi vegyűlet és származékai, mint azt a 97 460.szá­­mú európai szabadalmi leírásban ismertetik, herbicid hatásúak. A találmány szerinti eljárás egyik válto­zata szerint a (IX), általános képletű a-fluor­­-ß-klor-piridin kiindulási anyagokat adott eset­ben in situ állítjuk elő (V) általános képletű a,p-dihalogén-piridinből — ahol X és R jelen­tése az előzőekben megadott, és kihasználjuk azt az előzőekben már említett, jól ismert je­lenséget, hogy az a-halogén-piridinek halo­génatomja igen hajlamos arra, hogy fluoratom­ra cserélődjön. Kálium-fluorid reagenssel a kívánt fluor a-fluor-ß-klor-piridint állítjuk elő, amelyet ezután a kívánt a,ß-difluor-piri­­dinné alakítunk. Fentieket összefoglalva (V) általános kép­­letű vegyűletből (IX) általános képletű vegyü­­leten át (VI) általános képletű vegyületet ál­lítunk elő. Ezen a változaton belül különös jelentősé­gű a (XV) képletű 2,3,5-triklór-piridin átala­kítása 2,3-difluor-5-klór-piridinné. Az utóbbi vegyűlet a 2-(4-( [5-klór(vagy bróm)-3-fluor­­-piridinil]-2-oxi)-fenoxij-propionsav és mező­­gazdasági célra alkalmas származékaik, só­ik, észtereik és amidjaik előállításának érté­kes köztiterméke, amely vegyületek, mint azt a 83 556.számú európai szabadalmi leírásban ismertetik, herbicid hatásúak. Fentieket összefoglalva (XV) képletű ve­­gyületből (XVI) képletű vegyületen át (XVII) képletű vegyületet állítunk elő. Mint azt az előzőekben említettük, ha a mo­lekulában a-helyzetben klóratom van jelen, ez a végtermékben kálium-fluorid reagens al­kalmazásakor fluoratomra cserélődik. Megjegyezzük, hogy a piridinmolekulában két, lényegében ekvivalens ß-helyzet létezik, és ha a fenti körülmények mindkét ß-helyzet­­re fennállnak, akkor elegendő fluoridsó je­lenlétében a megfelelő reakciókörülmények kö­zött a difluor-piridin-szármázékot nyerjük', így a (XXIV) képletű 2,3,5,6-tetraklór-piri­­din legalább 4 mólekvivalens kálium- vagy cézium-fluoriddal lépésenként — a (XXVII), a (XXVIII) és a (XXIX) képletű vegyÖleteken át — a (XXV) 'képletű megfelelő tetrafluor­­-piridinné alakítható. A találmány szerinti eljárásban a (IX) ál­talános képletű kiindulási anyagot előnyösen olyan sebességgel adjuk a reakcióelegybe, ami­lyen sebességgel a (VI) általános képletű di­­fluor-piridin terméket eltávolítjuk. Ezzel mini­málisra csökkentjük mind a kiindulási anyag, mind a termék érintkezését a reakcióeleggyel, amelyben azok bomlásra-hajlamosak. A találmány szerinti eljárásban alkalma­zott fluorozószerek, a kálium-fluorid a keres­3 kedelmi forgalomban kapható vegyületek. Elő­nyösen vízmentes és finoman aprított kálium­­-fluoridot alkalmazunk. Különösen előnyös az amorf vagy a porlasztva szárított formájú ve­­gyület. Lényegében vízmentessé tehető a káli­um-fluorid például vákuumban 140—250°C­­-on néhány órán át szárítva. A találmány szerinti eljárásban reakció­­közegként poláris aprotikus oldószereket al­kalmazunk. Ilyenek a dimetil-szulfoxid (DMSO), a dimetil-formamid (DMF), a di­­metil-acetamid, a dietil-acetamid, a metil-izo­­butil-keton, a hexametil-foszforsav-triamid, a tetrametil-karbamid a szuifolán (tetrame­­tilén-szulfon) és az N:meiil-pirrolidinon (NMP). Előnyös oldószerek az NMP, a DMSO és a szuifolán. Adott esetben a reakciót végezhetjük a) savmegkötő anyag, például alkálifém­­-karbonát jelenlétében, és/vagy b) fázistranszfer-katalizátor jelenlétében. A találmány szerint a reagáltatást vízmen­tes körülmények között,emelt hőmérsékleten, azaz 50°C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük, előnyös a 150°C és az oldószer forráspontja közötti hőmérséklet­­tartomány. Az eljárásban 6,66 és 101,3 kPa közötti nyo­más alkalmazható. A terméknek a kiindulási anyagtól való el­választását célszerűen frakcionált desztilIálás­sa 1, 1 —100 elméleti tányérszámú, előnyösen 5—20 elméleti tányérszámú berendezésen vé­gezzük. Az optimális hőmérséklet — nyomás kom­bináció az adott rendszertől függ és rutin kí­sérletekkel vizsgálható és megállapítható. A nyomást általában úgy választjuk meg, hogy a kivánt termék és kiindulási anyag frakcionált desztillálással való megfelelő elválasztását lehetővé tegye, ugyanakkor a reakcióhőmér­séklet (a desztilláló edény hőmérséklete) elég magas legyen kielégítő reakciósebesség bizto­sítására. A reakciósebesség kísérleti meghatá­rozása elvégezhető az adott forráshőmérsék­leten a desztilláló oszlopon a kiindulási anyag és a termék első cseppjének megjelenését meg­figyelve. Ha például (IV) képletű 2,3-difluor-5-(tri­fluor-metil) -piridint állítunk elő (I) képletű 3-klór-2-fluor-5-(trifluor-metil)-piridinből ká­­lium-fluoridda! NMP jelenlétében, optimálisan légköri nyomást és 190—205°C hőmérsékle­tet alkalmazunk. Előnyös, ha a reakciót vízmentes körülmé­nyek között hajtjuk végre. Ez a szokásos szá­rítási eljárásokkal elérhető. Például a szoká­sos üveg laboratóriumi reaktort úgy szárít­juk, hogy a reagensek beadása előtt poláris ap­rotikus oldószert desztillálunk ki belőle vá­kuumban. Adott esetben kis mennyiségű, a po­láris aprotikus oldószerre számított 5—10 tö­­meg%, apoláris oldószert, púldául aromás szénhidrogént, mint a toluol, xilol, stb., adha-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 85

Next

/
Thumbnails
Contents