199120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidropiridin-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199120 kát tartalmazzák. Ezek (a) töltőanyagok, például keményítő, tejcukor, nyerscukor, glü­kóz, mannit és kovasav, (b) kötőanyagok, például karboxi-metil-cellulóz, alginátok, zse­latin, polivinil-pirrolidon, (c) nedvességet megtartó anyagok, például glicerin, (d) szét­esést elősegítő anyagok, például agar-agar, kalcium-karbonát és nátrium-hidrogén-kar­­bonát, (e) oldódást lassító anyagok, például paraffin és (f) reszorpciót gyorsító anyagok, például kvatemer ammóniumvegyületek, (g) nedvesítőszerek, például cetil-alkohol, glice­­rin-monosztearát, (h) adszorpciós anyagok, például kaolin és bentonit és (i) sikosítóanya­­gok, például talkum, kalcium- vagy magné­­zium-sztearát és szilárd polietilén-glikolok, vagy az (a) — (i) pont alatt felsorolt anya­gok elegyei. A hatóanyagot vagy hatóanyagokat adott esetben egy vagy több hordozóanyaggal mik­rokapszulázhatjuk is. A kúpok a hatóanyag vagy hatóanyagok mellett a szokásos vízoldható vagy vízben oldhatatlan hordozóanyagokat tartalmaz­zák. Ilyenek a polietilén-glikolok, a zsírok, például a kakaóvaj és nagy szénatomszámú észterek (például 14 szénatomos alkoholnak 16 szénatomos zsírsavval képzett észtere) vagy ezek elegye. Az oldatok és emulziók a hatóanyag vagy hatóanyagok mellett a szokásos hordozóanya­gokat, így oldószereket, oldódást elősegítő anyagokat és emulgeátorokat, például vizet, etil-alkoholt, izopropil-alkoholt, etil-karboná­tot, etil-acetátot, benzii-alkoholt, benzil-ben­­zoátot, propilén-glikolt, 1,3-butilén-glikolt, dimetil-formamidot, olajokat, különösen gya­­potmagolajat, földimogyoróolajat, kukorica­­csiraolajat, olívaolajat, ricinusolajat és sze­zámolajat, glicerint, glicerin-formáit, tetra­­hidrofuril-alkoholt, polietilén-glikolokat és szorbitán-zsírsav-észtereket vagy ezek elegyét tartalmazzák. Parenterális alkalmazás céljára az olda­tokat és emulziókat steril és vérizotóniás for­mában is előállíthatjuk. A szuszpenziók a hatóanyag vagy a ható­anyagok mellett a szokásos hordozóanyago­kat, így folyékony hígítószereket, például vi­zet, etil-alkoholt, propilén-glikolt, szuszpen­­dálószereket, például etoxilezett izosztearil­­-alkoholokat, polioxi-etilén-szorbit- és szor­­bitánésztereket, mikrokristályos cellulózt, alumínium-metahidroxidot, bentonitot, agar­­-agart és tragantot vagy ezek elegyét tartal­mazhatják. Az előzőekben felsorolt készítmények tar­talmazhatnak színezékeket, konzerválószere­ket, valamint íz és illatjavító adalékokat, pél­dául borsmentaolajat és eukaliptuszolajat, továbbá édesítő szert, például szacharint. A gyógyászati készítményekben a gyógyá­szatiig hatásos vegyületeket mintegy 0,1 — 99,5, előnyösen mintegy 0,5—95 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk. 7 Az előzőekben felsorolt gyógyászati készít­mények a találmányunk szerint előállított vegyületeken kívül további gyógyászati ható­anyagokat tartalmazhatnak. A gyógyászati készítményeket ismert mó­don, például a hatóanyagnak vagy hatóanya­goknak a hordozóanyaggal vagy hordozó­­anyagokkal való összekeverésével állítjuk elő. A találmányunk szerint előállított gyógyá­szati készítmények, amelyek az (I) általá­nos képletű vegyületeket és/vagy ezek sóit tartalmazzák, alkalmazhatók a humán és állatgyógyászatban a szénhidrát-anyagcseré­vel kapcsolatos megbetegedések megelőzésé­re, a betegség kezelésére és/vagy gyógyításá­ra. Mind a humán, mind az állatgyógyászat­ban előnyösen a hatóanyagot vagy hatóanya­gokat összesen mintegy 0,5—500 mg/kg, elő­nyösen 50—100 mg/kg testsúly mennyiség­ben alkalmazzuk 24 óra alatt, adott esetben több egységnyi adag formájában. Az egység­nyi adag a találmány szerinti hatóanyago­­(ka)t előnyösen mintegy 1—80, különösen 3—30 mg/kg testsúly mennyiségben tartal­mazza. Bizonyos esetekben szükséges lehet azon­ban a megadott adagolási mennyiségtől el­térni a kezelt betegtől, annak testsúlyától, a megbetegedés típusától és súlyosságától, a készítmény formájától és adagolási módjá­tól, valamint az adagolás időtartamától, il­letve az adagolás intervallumaitól függően. Egyes esetekben elegendő lehet a megadott mennyiségnél kisebb mennyiség alkalmazása, más esetekben az előzőekben megadott meny­­nyiségnél nagyobb mennyiséget kell alkal­mazni. A mindenkor szükséges optimális ada­golást és alkalmazási módot a szakember határozza meg. Előállítási példa I. A kiindulási vegyület előállítása 1. példa 4- (2-Klór-fenil ) -l-etil-7-hidroxi-2-metil-5- -oxo-1,4,5,7-tetrahidrofuro [3,4-b] piridin-3- -karbonsav-izopropil-észter ((1) képletű ve­gyület) előállítása A eljárás 5 mmól 4-(2-klórfenil) - l-etil-2-formil-6- -metil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarbonsav-3- -metil-észter-5-izopropil-észtert 40 mmól 2 n kálium-hidroxid-oldatban rövid ideig vízfür­dőn 40°C hőmérsékleten melegítünk. A re­­akcióelegyet ezután 1 órán át szobahőmér­sékleten keverjük. A kapott oldatot aktív szén­nel derítjük és sósavval megsavanyítjuk, majd a csapadékot leszívatjuk. Kitermelés 30%. Op.: 145—147°C. B eljárás 60 mmól diizopropil-aminhoz 100 ml tetra­­hidrofuránban 0°C hőmérsékleten nitrogén 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents