199118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(dihidroindolil-etil)-szulfonamid-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
199118 1 A találmány tárgya eljárás új N-dihidro-indolil-etil-szulfonamidok, valamint az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással kapott vegyületekhez szerkezetileg hasonló vegyületeket tárgyalnak a következő irodalmi helyeken: 0 201 735 számú európai szabadalmi leírás; Journal of Pharmaceutical Sciences; 60 (4), 1971, 636—637; Journal of Medicinal Chemistry; 14 (6), 1971, 553-554. A találmány olyan (I) általános képletei N-dihidro-indolil-etil-szulfonamidokra és azok sóira vonatkozik, amelyek képletében R1 jelentése hidrogénatom, 5-helyzetű halogénatom, R2 jelentése adott esetben 4-helyzetben halogénatommal helyettesített fenilcsoport, R3 és R4 mindegyike hidrogénatomot jelent vagy egyikük 1—4 szénatomos alkilcsoportot és a másik hidrogénatomot jelent, vagy R3 és R együttesen oxocsoportot jelent. A találmány szerinti eljárással előállított anyagok több aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, így különböző sztereokémiái formában fordulnak elő. A találmány tárgyát képezi mind az egyes izomereknek, mint ezek elegyeinek előállítási eljárása is. A találmány szerinti eljárással előállított N-dihidro-indolil-etii-szulfonamidok sóként is előfordulhatnak. A találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagok meglepő módon trombocita aggregációt gátló hatásúak, ezért az emberi és állatgyógyászatban alkalmazható. Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R1 jelentése hidrogénatom, 5-helyzetű fluoratom, klóratom, brómatom, R3 jelentése fluoratommal, klóratommal, brómatommal 4-helyzetben helyettesített fenilcsoport, R3 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport és R4 jelentése hidrogénatom, vagy R3 és R4 együttesen oxocsoportot jelent és ezek sói. Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R1 jelentése hidrogénatom, 5-helyzetű fluoratom, klóratom, metilcsoport, R2 jelentése fluoratommal, klóratommal 4-helyzetben helyettesített fenilcsoport, R3 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport és R4 jelentése hidrogénatom, vagy 2 2 R3 és R4 együttesen oxocsoportot jelent, és ezek sói. Példaként a következő N-dihidro-indolil-etil-szulfonamidokat nevezzük meg: N- [2- [l-(2-karboxi-etil)-2,3-dihidro-lH-indol-3-il] -etil] -benzolszulfonamid; N- [2- [ 1 - (2-karboxi-etil) -2,3-dihidro-1 H-indol-3-il] -etil] - (4-f luor-fenil) -szulfonamid; N- [2- [1-(2-karboxi-etil)-2,3-dihidro-2-metil-lH-indoi-3-il] -etil] - (4-klór-fenil)-szulfonamid; N- [2- [l-(2-karboxi-etil)-2,3-dihidro-2-metil-lH-indol-3-il] -etil] - (4-fluor-fenil)-szulfonamid; N- [2- [1- (2-karboxi-etil)-2,3-dihidro-5-fluor-2- -metil-1 H-indol-3-il] -etil] - (4-fluor-fenil)-szulfonamid; N- [2- [ 1- (2-karboxi-etil) -2,3-dihidro-2-oxo- 1H -indol-3-il] -etil] -benzolszulfonamid; N- [2- [ 1 - (2-karboxi-etil) -2,3-dihidro-2-oxo- 1H -indol-3-il] -etil] - (4-klór-fenil)-szulfonamid; N- [2- [1-(2-karboxi-etil)-2,3-dihidro-2-oxo-lH -indol-3-il] -etil] - (4-fluor-fenil)-szulfonamid. A találmány szerinti (la) általános képletű N-dihidro-indolil-etil-szulfonamid képletében R1 és R2 jelentése a már megadott, R3 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport, és R4 jelentése hidrogénatom. A találmány szerinti (Ib) általános képletű N-dihidro-indolil-etil-szulfonamid képletében R1 és R2 jelentése a már megadott. Az (I) általános képletű N-dihidro-indolil-etil-szulfonamidokat — a képletben R1 jelentése hidrogénatom, 5-helyzetű halogénatom, R2 jelentése adott esetben 4-helyzetben halogénatommal helyettesített fenilcsoport, R3 és R4 mindegyike hidrogénatomot jelent vagy egyikük 1—4 szénatomos alkilcsoportot és a másik hidrogénatomot jelent, vagy R3 és R4 együttesen oxocsoportot jelent — és ezek sóit úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű N-indolii-etil-szulfonamidot — a képletben R1, R2 és R3 jelentése a már megadott —, vagy ennek sóját, adott esetben közömbös szerves oldószer jelenlétében, savval és redukálószerrel hidrogénezzük, adott esetben az izomereket szokásos módon elválasztjuk, és kívánt sóvá alakítjuk. A találmány szerinti eljárást az A reakcióvázlat szemlélteti. A hidrogénezésnél oldószerként azokat a közömbös szerves oldószereket alkalmazhatjuk, amelyek a reakciókörülmények között nem változnak meg. Ide tartoznak előnyösen az éterek, így a dietil-éter, dioxán vagy a tetrahidrofurán, vagy az ecetsav, a trifluor-ecetsav, a metánszulfonsav vagy a triflu-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
