199113. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2,3-diamino-akrilsavnitril-származékok előállítására

199113 1 A találmány tárgya eljárás űj 2,3-diamino­­-akrilsavnitril-származékok előállítására, ame­lyekben a 2,3-diamino-akrilsavnitril 3-as hely­zetben alkil-tio-, aril-tio- vagy heterocikloil­­-tio-csoporttal van szubsztituálva. A találmány szerinti eljárással előállított 2,3-diamino-akrilsavnitril-származékok kiin­dulási anyagként használhatók gyógyásza­ti és/vagy mezőgazdasági alkalmazásra szánt vegyületek köztitermékeinek — például ciano­­-imidazoloknak, ciano-pirazinoknak és ciano­­-szubsztituált heterociklusos vegyületeknek — előállítására, továbbá diamino-maleinsav­­nitril — amely gyógyászatilag hatékony ve­gyületek köztiterméke — előállítására. A hidrogén-cianidból származtatható ve­gyületek egy része kiindulási anyagként hasz­nálható gyógyászatilag és/vagy mezőgaz­daságilag hasznosítható vegyületek köztiter­mékeinek előállítására, például a 2-amino­­-malonsavnitril [H2N—CH(CN)2] a hidro­gén-cianid trimerje, vagy a tetramerek, példá­ul a diamino-maleinsavnitril [H2N(CN)C= =C(CN)NH2], vagy a diimino-borostyánkő­­savnitril [NCC(=NH)— C(=NH)CN]. A fenti vegyületek közül a 2-amino-ma­­lonsavnitril rendkívül instabil vegyület. Ál­talában p-toluolszulfonátja formájában for­dul elő, amely szintén annyira instabil, hogy bomlik és elszíneződik. Ezenkívül túl drága ahhoz, hogy ipari alapanyagként használják. A találmány célja a hidrogén-cianid új és stabil trimerjeinek, a 2,3-diamino-akrilsavnit­­ril-származékoknak előállítása volt, amelyek a 2-amino-malonsavnitrilhez hasonlóan kiin­dulási anyagként használhatók számos szer­ves vegyület előállítására. Célunk volt to­vábbá olyan eljárás kidolgozása is, amely­­lyel ezek a származékok mérsékelt áron ál­líthatók elő. A hidrogén-cianid tetramerizálódásával való diamino-maleinsavnitril-képződés reak­ciómechanizmusának tanulmányozása során fedeztük fel a stabil 2,3-diamino-akrilsavnit­­ril-származékokat, amelyek a hidrogén - cia­nid trimerjei. A találmány szerinti eljárás az (I) álta­lános képletü 2,3-diamino-akrilsavnitril-szár­­mazékok — a képletben R jelentése adott esetben halogénatommal mono- vagy diszubsztituált feniicsoport, vagy 1—8 szénatomos alkilcsoport, 3—8 szénatomos cikloalkilcsoport, nitrocsoport­­tal adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal mono­­szubsztituált fenilcsoporttal vagy adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szén­atomos alkilcsoporttal monoszubsztituált fenoxicsoporttal monoszubsztituált fenil­­csoport, adott esetben halogénatommal monoszubsz­tituált naftilcsoport, 1—22 szénatomos alkilcsoport, 3—20 szénatomos alkenilcsoport, merkaptocsoporttal, hidroxilcsoporttal, 2 karboxilcsoporttal, halogénatommal, (1—5 szénatomos) alkoxi-karbonil-csoporttal mo­noszubsztituált 1—4 szénatomos alkilcso­port, a gyűrűben adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal mo­noszubsztituált fenil-( 1—4 szénatomos)a 1- kil-csoport, (1—5 szénatomos) alkoxi-kar­­bonil- ( 1 —4 szénatomos) alkil-'tio- ( 1 —5 szénatomos) alkil-csoport, furanil-( 1 —5 szénatomos)alkil-csoport, tie­­nilcsoport, 3—8 szénatomos cikloalkilcsoport vagy dibenzofuranil-csoport — és savaddíciós sóik előállítására vonatkozik. Az (I) általános képletű 2,3-diamino-ak­­rilsavnitril-származékokat rendszerint kris­tályos formában, p-toluolszulfonát-, hidrogén­­-klorid- vagy egyéb sóik formájában izolál­hatjuk. A fenti sók teljesen stabilak, és átkristá­­lyosítással vagy más szokásos eljárással tisz­títhatok. A szabad bázis formájában lévő vegyü­letek is viszonylag stabilak aprotonos oldó­szerekben, és nagy reakcióképességű poli­­funkciós vegyületeknek tekinthetők. Az (I) általános képletü vegyületeket a találmány értelmében az alábbi eljárásokkal állíthatjuk elő. (1) Hidrogén-cianid felhasználásával [(a) eljárás] Az (a) eljárást az 1. reakcióvázlattal szemléltetjük. A reakciót szerves oldószerben játszat­juk le, bázis jelenlétében. A reakcióelegyhez szerves savakat, pél­dául oxálsavat vagy más szerves karbonsavat; p-toluolszulfonsavat, naf tál inszul ionsavat vagy más szerves szulfonsavat; vagy szer­vetlen savakat, például hidrogén-kloridot, kénsavat vagy foszforsavat adva a 2,3-diami­­no-akrilsavnitril-származékot a megfelelő sója formájában izolálhatjuk. Ami a diszulfidokat illeti, ezeket a kívánt (I) általános képletü vegyülettől függően választjuk meg. Aszimmetrikus diszulfidokat is használhatunk. Oldószerként acetonitrilt vagy enyéb po­láros oldószert, vagy toluolt vagy egyéb apo­­láros oldószert használhatunk. Az oldószerek kombinációja is alkalmazható. A bázisokat tekintve szervetlen bázisokat, például nátrium-cianidot, valamint szerves bázisokat, például trietil-amint, piridint, diaza­­-bicikloundecént (DBU-t) egyaránt használ­hatunk. A reakciót olyan körülmények között ját­szatjuk le, amely körülmények között mind a tetramer-képződés, mind a polimerizáció kizárt. Az ilyen reakciókat rendszerint szo­bahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson játszatjuk le, a reakcióhőmérséklet és nyomás azonban az alkalmazott oldószerektől, azok mennyiségétől, stb. függően változik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents