199112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexán-1,3-dion-származékok előállítására és hatóanyagként ciklohexán-1,3-dion-származékokat tartalmazó herbicid készítmények

199112 is tartalmazhatnak. A folyékony hordozóanya­gok például a következők lehetnek: víz; ás­ványolaj-frakciók, így kerozin, szolvens­­-nafta, petróleum, kőszénkátrány-olaj és aro­más petróleum-frakciók; alifás, cikloalifás és aromás szénhidrogének, így paraffin, cik­­lohexán, toluol, xilolok, tetrahidro-naftalin és alkil-naftalin-származékok; alkoholok, így metanol, etanol, propanol, izopropanol, buta­nol, ciklohexanol és propilén-glikol; ketonok, így ciklohexanon és izoforon; továbbá erő­sen poláros szerves oldószerek, így dimetil­­-formamid, dimetil-szulfoxid, N-metil-pirroli­­don és szulfolán. A folyékony kompozíciók előnyösen a ható­anyag vizes diszperzió, emulzió vagy szusz­penziói lehetnek, amelyeket például permete­zéssel, porlasztva permetezéssel vagy elárasz­tással vihetünk fel a kezelendő területre. A vizes kompozíciókat rendszerint úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő koncentrátumokat víz­zel keverjük össze. A koncentrátumok pél­dául emulgeálható koncentrátumok, pépek, olajos diszperziók, vizes szuszpenziók és ned­vesíthető porkészítmények lehetnek. A kon­­centrátumokkal szemben leggyakrabban tá­masztott követelmény az, hogy hosszú időn át károsodás nélkül tárolhatóak legyenek, és hosszabb tárolás után vízzel hígítva meg­felelően homogén, hagyományos permetező­berendezéssel könnyen felvihető készítménye­ket képezzenek. A koncentrátumok rendszerint 10—95 tömeg%, előnyösen 10—60 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. Az emulziókat vagy az emulgeálható kon­centrátumokat általában úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot egy vagy több felület­aktív anyagot és adott esetben olajat is tar­talmazó szerves oldószerben oldjuk. Az ola­jos diszperziók előállítása során a hatóanyag, egy szénhidrogén-olaj és egy vagy több felü­letaktív anyag keverékét összeőröljük. A vizes szuszpenziós koncentrátumokat általában úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyag, víz és előnyösen legalább egy szuszpendálószer ke­verékét golyós malomban őröljük. Szuszpen­­dálószerekként például hidrofil kolloidokat, így poli(N-vinil-pirrolidon)-t, karboxi-metil­­-cellulóz-nátriumsót és növényi gumikat (így akáciagumit és tragakanta-gumit), hidratált kolloid ásványi szilikátokat, így montmoril­­lonitot, beidellitet, nontronitot, hektoritot, szaponitot, szaukonitot és bentonitot, továb­bá egyéb cellulóz-származékokat és poli(vi­­nil-alkohol)-t használhatunk. A nedvesíthető porkészítményeket általában úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot egy vagy több felület­aktív anyaggal, egy vagy több szilárd hor­dozóanyaggal és adott esetben egy vagy több szuszpendálószerrel keverjük össze, és a keve­réket a kívánt szemcseméretű porrá őröljük. A vizes szuszpenziók, diszperziók vagy emulziók előállítása során a nagy hatóanyag­tartalmú kompozíciókat vízzel keverjük ösz­­sze. A víz adott esetben felületaktív anyago­kat és/vagy olajokat is tartalmazhat. A 5 Megjegyezzük, hogy az (I) általános kép­­letű vegyületek savas jellegűek, és szerves vagy szervetlen bázisokkal képezett sóik for­májában is formálhatók. Ha a készítmények­ben ezeket a sókat kívánjuk alkalmazni, el­járhatunk úgy, hogy hatóanyagokként közvet­lenül a megfelelő sókat használjuk fel, azon­ban a sókat a formálás során is kialakíthat­juk az (I) általános képletű vegyületekből és a megfelelő szervetlen vagy szerves bázi­sokból. A készítmények felvitelének módja első­sorban a felhasznált készítmény típusától és a rendelkezésre álló kezelő berendezések­től függően változik. A szilárd kompozíció­kat például beporzással vagy a szilárd anya­gok szétterítésének egyéb módszereivel vihet­jük fel a kezelendő területre. A folyékony kom­pozíciókat például permetezéssel, porlasztva permetezéssel, elárasztással, az öntözővízhez keverve, vagy a folyadékok szétterítésének egyéb szokásos módszereivel vihetjük fel. A készítmények felviteli aránya több ténye­zőtől, köztük a hatóanyag jellegétől, az irtan­dó gyomnövény típusától, a felhasznált ké­szítmény típusától és a kezelés helyétől (le­vél vagy gyökérkezelés) függően változik. 1 hektár kezelendő területre általában 0,005— 2,0 kg, előnyösen 0,01—2,0 kg hatóanyagnak megfelelő mennyiségű készítményt vihetünk fel. A találmány szerinti készítmények össze­­keverhetők egy vagy több további, ismert bioló­­gialag hatásos vegyülettel is. Miként már kö­zöltük, az (I) általános képletű vegyületek egyszikű növényekkel vagy füfélékkel szem­ben rendszerint lényegesen erősebb herbi­­cid hatást fejtenek ki, mint kétszikű növények­kel szemben, így egyes esetekben az (I) álta­lános képletű vegyületek önmagukban nem elegendőek a haszonnövény teljes mértékű védelmére. A készítményekhez tehát adott esetben szükséges egy vagy több egyéb herbi­­cid hatóanyag hozzákeverése is. További herbicid hatóanyagokként az (I) általános képletű vegyületektől eltérő bármi­lyen herbicid vegyületet felhasználhatunk. Az egyéb herbicid hatóanyagok előnyösen két­szikű gyomokkal szemben hatásos vegyületek vagy kontakt herbicidek lehetnek. A találmány szerinti készítményekkel együtt felhasználható kiegészítő herbicid ható­anyagok közül példaként a következőket so­roljuk fel: A) benzo-2,1,3-tiadiazin-4-on-2,2-dioxidok, így 3-izopropil-benzo-2,l,3-tiadiazin-4-on­­-2,2-dioxid (bentazon); B) hormonhatású herbicidek, elsősorban fen­­oxi-alkán-karbonsavak, így 4-klór-2-metil~ -íenoxi-ecetsav (MCPA), 2-(2,4-diklór­­?enoxi)-propionsav (diklórprop), 2,4-di-klór-fenoxi-ecetsav (2,4-D), 2,4,5-triklór­­-fenoxi-ecetsav (2,4,5-T), 4-(4-klór-2-me­­til-fenoxi)-vajsav (MCPB), 4-(2,4-diklór­­-fenoxi)-vajsav (2,4-DB), 2-(4-klór-2-me-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents