198975. lajstromszámú szabadalom • Hőszigetelő elem, különösen épületek téerlhatároló szerkezeteinek hőszigeteléséhez, valamint eljárás az elem előállítására
1 HU 198975 A 2 A találmány elsősorban épületek térelhatároló szerkezeteinek hőszigeteléséhez alkalmazható hőszigetelő elemre, különösen burkolóelemre, valamint az elem előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Az épületek fokozott hővédelme, az energiatakarékosság világszerte egyre fontosabb követelmény, a hőtechnikai előírások az utóbbi időben igen sok helyen szigorúbbá váltak. A fokozott hőszigetelési követelmények kielégítésére különféle megoldások ismeretesek. Falazott épületszerkezeteknél alapvetően kétféle módszer áll rendelkezésre: vagy a falazati anyag önmagában képes teljesíteni a magas hőtechnikai követelményeket (pl. THERMOTON tégla két sor polisztirolhab-betéttel), vagy pedig a teherhordó falazatra az építéshelyen — a külső, az időjárási hatásoknak közvetlenül kitett oldalon — polisztirolhab-lapokat ragasztanak fel, majd a felragasztott lapok felületére háromrétegű, üvegszálerősítésű, polivinilacetát diszperzió-tartalmú felületképző anyagot hordanak fel a következő technológiai sorrendben: símítótapaszfelvitel, abba üvegszövet beágyazása, végül műanyag vakolóhabarcs szilárdulását meg kell várni, a szilárdulási időket szigorúan be kell tartani. Az ilyen - elsősorban DRYVIT és THERMOTEK néven ismert rendszereket épületfelújításoknál, és nemcsak falazott, hanem betonból öntött szerkezetek esetében is alkalmazzák. A paneles és vázas-paneles épületeknél a homlokzatok is paneles szerkezet részeként jelennek meg, és a homlokzatokon is szendvicsszerkezetű paneleket alkalmaznak. E megoldás hátránya, hogy a panelkontúrok, nyílászárók mentén a hőszigetelő réteg vastagsága lecsökken, így a homlokzat épületfizikai szempontból foltszerűen jó és gyenge hőszigetelő képességű részekre tagozódik. Ismeretes olyan megoldás is, amely szerint a falszerkezet külső oldalán elhelyezik a hőszigetelést, és az elé dekoratív téglafalat húznak fel, amelyen át a párakiszellőzést is biztosítják. E szerkezet hátránya, hogy költséges, és magas az élőmunka-igénye. Lapostetős épületek alapvetően fontos része a tetőfödém hő- és vízszigetelő szerkezete. A számos megoldási lehetőség közül az egyik legkorszerűbbnek az tekinthető, amelynél részleges előrcgyártást alkalmaznak, nevezetesen a polisztirol- vagy poliuretánhab táblákra üzemben fedéllemczt kasíroznak, és az építéshelyen hordják fel a lefektetett, fedéllemezzel kasírozott táblák által alkotott felületre a vízszigetelő szerkezetet. A módszer hátránya, hogy a kasírozott hőszigetelő tábláknak nincs megfelelő lépésszilárdsága, ezért a vízszigetelés gyakran idő előtt meghibásodik. Éppen a sok hiba miatt tértek vissza sok helyen a hagyományos betonaljzattal készült vízszigetelő szerkezetek építéséhez. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson épületek térelhatátoroló hőszigetelésére, amely iparosított, termelékeny módszerekkel, minimális élőmunka-ráfordítással, kedvező költségszinten megvalósítható. A hőszigetelő szerkezetnek — azon túlmenően, hogy hőtechnikai tulajdonságai kifogástalanok — magas szilárdságú, nagy ütőszilárdságú, repedésmentes felülettel kell rendelkeznie, szerkezet vastagságának viszonylag csekélynek kell lennie. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a kemény műanyaghab-táblák felületén műgyanta-kötőanyag és szilárd szemcsés adalékanyag keverékéből álló vékony, szilárd és rugalmas réteget alakítunk ki, a réteg a habanyaggal erős, biztonságos kapcsolatba kerül, mivel a műgyanta-komponens magába a habanyagba is behatol, és így a kétféle réteg között a határfelület gyakorlatilag megszűnik, más szóval: a rétegek mintegy egymásba olvadnak. Másrészt fontos felismerésünk, hogy maga a habanyagot borító, fenti összetételű szilárd kéreg térbeli méhsejtszerkezetnek tekinthető, amelynek vázszerkezetét a szemcséket körülvevő megszilárdult műgyanta-hálózat alkotja, amely magas térbeli hajlító-merevséggel és húzószilárdsággal rendelkezik, és a kéreg nyomószilárdságát a vázszerkezetbe beépült szilárd szemcsékkel együtt biztosítja. így nincs szükség külön erősítő rétegre, például üvegszálra, üvegszövetre stb.; emellett a kéreg a műanyaghab megvédésén kívül felületképzési funkció betöltésére is alkalmas, hiszen festéknek vagy pigmentnek a műgyantához keverésével színes felületek állíthatók elő. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan hőszigetelő elem, különösen épületek térelhatároló szerkezeteinek hőszigeteléséhez használható burkolóelem segítségével oldottuk meg, amelynek kemény műayaghab-rétege van, és amely burkolóelemre az jellemező, hogy a kemény műanyaghab-réteg legalább egy oldalfelületén szilárd szemcsés adalékanyag és műgyanta keveréke által alkotott kéreg van. A találmány tárgyát képező hőszigetelő elemek, különösen épület-térelhatároló szerkezetek, elsősorban falak és födémek hőszigetelésére szolgáló burkolóelemek előállítására vonatkozó eljárásnak az a lényege, hogy kemény műanyaghab-lemez felületére 5 — 40 tömeg% folyékony műgyantát és 95 — 60 tömeg% 0 — 4 mm-es szemcseméretű szilárd szemcsés adalékanyag által alkotott keveréket hordunk fel, amelyet ott megszilárdulni hagyunk vagy/és megszilárdítunk, és ily módon a kemény műanyaghab-lemez felületén a műanyaghabhoz kapcsolódó kérget alakítunk ki. Általában a keveréket szórással vagy/és simítással vagy/és hengerléssel célszerűen egyenletes rétegvastagságban hordjuk fel a kemény műanyag-tábla felületére, és a felhordott réteget — adott esetben — pl. hengerléssel tömítjük. Célszerű, ha a keveréket epoxi-gyanta vagy/és poliészter-gyanta felhasználásával készítjük el. Elsősorban ezeknek a műgyanta-fajtáknak a saját szilárdsága és tartóssága felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a külső időjárási hatásoknak kitett homlokzatfelület támaszt. Egy további találmányi ismérv szerint a keveréket - előnyösen száraz, pormentes - cgy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
