198937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolo-pirazino-benzo-diazepin származékok, valamint az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198937 B 2 olyan (I) vagy (II) általános képletű vegyületc­­két, ahol R*vagy R14 jelentése formilcsoport, előállíthatjuk a megfelelő, olyan (I) vagy (II) ál­talános képletű vegyületekből, ahol R^vagy R14 elcntése hidrogénatom, mégpedig oly módon, »ogy ez utóbbi vegyületeket foszfor-oxiklorid je­­enlétében dimetil-formamiddal kezeljük. A örmilcsoportot tartalmazó ilyen vegyületekből elvileg oxidáció útján előállíthatjuk az R4 helyén karboxilcsoportot tartalmazó vegyületeket. A jelen találmány szerinti vegyületeket, példá­ul az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol R4 jelentése hidroxi-metil-csoport, előállít­hatjuk az olyan (I) általános képletű vegyületek redukciója útján, ahol R4 jelentése (1 — 4 szén­­atomos)-alkoxi-karbonil-csoporl. A redukciót elvégezhetjük például lítium-alu­mínium-hidriddel vagy nátrium-bisz-(2-metoxi­­-etoxi)-alumínium-hidriddel. A hidroxi-metil­­csoportot tartalmazó ilyen vegyületek elvben oxi­dáció útján az R4 helyén karboxilcsoportot tar­talmazó vegyületekké alakíthatók. A jelen találmány szerinti vegyületeket, példá­ul az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol R4 jelentése metilcsoport, előállíthatjuk az R4 helyén formilcsoportot tartalmazó, megfelelő vegyületekből, tetrahidro-furánban diborán se­gítségével. A jelen találmány szerinti vegyületekké a jelen leírásban megadott módon átalakítható kiindulá­si vegyületekben jelenlevő csoportok, például a karbonilcsoportok (formilcsoportok vagy keto­­csoportok), karboxilcsoportok, aminocsoportok és hidroxilcsoportok adott esetben a szokásos, önmagában ismert, és a szerves kémiában általá­nosan alkalmazott védőcsoportokkal védett for­mában lehetnek- A védett karbonilcsoportok, karboxilcsoportok, aminocsoportok és hidroxil­csoportok, olyan csoportok, amelyeket enyhe kö­rülmények között, oly módon lehet szabad karb­­onilcsoportokká, karboxilcsoportokká, amino­­csoportokká vagy hidroxilcsoportokká átalakí­tani, hogy eközben a molekula egyéb részei nem károsodnak, és nem játszódnak le más, nem-kí­vánatos mellékreakciók. A védőcsoportokat abból a célból alkalmaz­zuk, hogy e védett csoportok egy adott, kívánt kémiai átalakítás megvalósítása során alkalma­zott körülmények között ne lépjenek nem-kívánt reakciókba a felhasznált reagensekkel. Egy adott reakció esetében felhasználható védőcsoportok szükségessége és választéka a szakemberek előtt ismeretes, és attól függ, hogy milyen természetű a védeni kívánt csoport, milyen az adott csopor­tokat viselő molekula szerkezete és stabilitása, valamint attól, hogy milyen reakciókörülménye­ket alkalmazunk. A fenti követelményeknek megfelelő, ismert védőcsoportokat, valamint ezek beépítését és le­­hasítá&át például az alábbi művek ismertetik: J. F. W. McOmie, "Protective Groups'in Or­ganic Chemistry" (Védőcsoportok a szerves ké­miában), Plenum Press, London, New York, 1973, T. W. Greene, "Protective Groups in Organic Synthesis" (Védőcsoportok a szerves szintézis­ben), Wiley, New York, 1984, Schröder és Lübke, "The Peptides" (A pepti­­dek), I. kötet, Academic Press, London, New York, 1965, valamint Houben-Weyl, "Methoden der Organischen Chemie" (A szerves kémia módszerei), 15/1. kö­tet, Georg Thimc Verlag, Stuttgart, 1974. Egy karboxilcsoportot könnyen elhasítható észtere formájában védhetjük, például a szokáso­san alkalmazott bcnzil-észter, tercier-butil-ész­­ter vagy más, hasonló észter formájában. Egy hidroxilcsoportot észter formájában, pél­dául acil-származék, mint például rövidszénlán­­cú alkanoil-, benziloxi-karbonil- vagy rövidszén­­láncú alkoxi-karbonil-észter formájában, továbbá éter, mint például letrahidro-piranil- vagy benz­­iléter formájában védhetünk. Valamely előállított védett (I) általános képle­tű vegyületben vagy olyan kiindulási vegyületben, ahol egy vagy több csoport védett formában van, e védett csoportokat önmagában ismert módsze­rekkel, például szolvolízis, és különösen egy sav­val védett hidrolízis útján, vagy pedig redukció, és különösen hidrogenolízis útján alakíthatjuk át a megfelelő szabad csoportokká. A fentiekben említett utólagos reakciókat ön­magában ismert módszerekkel, előnyösen a rea­gensekkel szemben semleges és ezeket oldani ké­pes hígítószerek, továbbá katalizátorok, konden­zálószerek vagy más, a fentiekben említett szerek jelenlétében vagy ezek nélkül, és/vagy semleges atmoszférában, hűtés mellett, szobahőmérsékle­ten vagy magas hőmérsékleten, utóbbi esetben előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontján, normál vagy ennél nagyobb nyomáson végezzük. A találmány oltalmi körébe beletartoznak a jelen találmány szerinti eljárás olyan változatai is, amelynek során valamely kiindulási anyagot egy adott reakció körülményei között állítunk elő, vagy amelynek során egy kiindulási anyagot annak sója vagy optikailag tiszta antipódja for­májában használunk. Szükség szerint a fentiek­ben említett eljárásokat csak azután végezzük el, miután valamennyi, esetlegesen zavaró, reakció­képes csoportot alkalmas módon védett állapot­ba hozunk, például oly módon, amint ezt a fenti­ekben leírtuk, és az alábbi példákkal szemléltet­jük. Az említett reakciókban célszerűen olyan ki­indulási anyagokat használunk, amelyek alkal­mazásával a fentiekben előnyösként említett ve­gyietekhez juthatunk. A jelen találmány szerinti vegyületek 16b­­helyzetfl szénatomja aszimmetriás. Ezért e ve­gyületek racemálok vagy optikai izomerek (anti­­pódok) formájában lehetnek. Ezenkívül e vegyü­letek a bennük jelenlevő helyettesítők jellegétől függően lehetnek továbbá geometriai izomerek formájában, vagy racemátok vagy optikai antipó­­dok (diasztereoizomerek) keverékei formájában. A fenti vegyületek vagy köztitermékek előállí­tott geometriai izomerjeinek vagy diasztere­­oraerjeinek keverékeit elvileg önmagában ismert 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents