198935. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biciklusos diazavegyületek és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 198935 B 2 akcióját a (VI) és (VII) általános képletű vegyü- Ictck reakciójával analóg módon hajthatjuk végre. A (XVIII) általános képletű vegyületekből a benziloxikarbonil-csoportot a (VIII) általános képletű vegyülctek megfelelő átalakításával, a korábbiakban ismertetett eljárással analóg mó­don hasíthatjuk le. Az R4 és R5 helyén együttesen oxocsoportot tartalmazó (XV) általános képletű vegyületeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet egy (XIX) általános képletű vegyüleltel reagáltatunk (a képletben R , n és Bz jelentése a fent megadott), a keletke­ző (XX) általános képletű vegyületből a benzil- és benziloxikarbonil-csoportot eltávolítjuk, majd a keletkező (XXI) általános képletű savat (mely képletben B, R8, R30 és n jelentése a fent meg­adott) a megfelelő savhalogeniddé alakítjuk. A (XIX) általános képletű vegyületek ismert anyagok vagy ismert vegyületekkel analógak. A (VI) és (XIX) általános képletű vegyületek reakcióját önmagában ismert módon a korábbi­akban a (VI) és (VII) általános képletű vegyüle­tek reagállatása kapcsán leírtak szerint végez­hetjük el. A (XX) általános képletű vegyületekből a benzil- és benziloxikarbonil-csoportot a korábbi­akban a (X) általános képletű vegyületek hason­ló átalakításával kapcsolatban leírtak szerint ha­síthatjuk le. A (XXI) általános képletű savnak a megfelelő (XV) általános képletű savhalogeniddé történő átalakítását a korábbiakban a (XI) általános képletű vcgyületnek a megfelelő savhalogeniddé történő átalakításával analóg módon végezhetjük el. A (XIII) általános képletű vegyületek ismert anyagok vagy ismert vegyületek analógjai és azokhoz hasonló módon állíthatók elő. Alternatív módszerrel a (II) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy va­lamely (XII) általános képletű vegyületet (ahol R32 jelentése alkoxikarbonil-csoport) valamely (XXII) általános képletű vegyülettel alkilezünk (mely képletben R1 jelentése a fent megadott; R20 jelentése alkoxikarbonil- vagy aralkoxikarb­­onilcsoport vagy valamely (ii) általános képletű csoport és Q valamely kilépő atomot vagy cso­portot képvisel). Az R32 helyén alkxokarbonil-csoportol tartal­mazó (XII) általános képletű vegyüld és a (XXII) általános képletű vegyüld reakcióját elő­nyösen inert szerves oldószerben (pl. dimetil­­formamidban, dimetil-szulfoxidban, acctonitril­­ben stb.), kb. 1 —100 °C-os hőmérsékleten, sav­­megkölőszer jelenlétében végezhetjük el. Sav­megkötőszerként alkálifém-karbonátokat (pl. nátrium-karbonátot), tercier szerves bázisokat (pl. trietil-amint) vagy bázikus ioncserélő gyan­tákat alkalmazhatunk. A (XXII) általános kép­­letű vegyüldekben Q helyén levő kilépő atom vagy csoport pl. halogénatom (pl. brómatom) vagy -O-SOjY általános képletű szulfonátcso­port lehet (ahol Y metil-, trifluor-metil- vagy p­­-tolil csoportot képvisel). A (XXII) általános képletű vegyületek ismer­tek vagy ismert vegyületek előállításával analóg módon készíthetők el. Az. (I) általános képletű vegyületek és gyógyá­szatiig értékes antihipertenzív tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a vegyületek az angiotenzin­­-I-nek angiotenzin-II-vé történő átalakítását elő­idéző angiotenzin átalakító enzim (ACE) műkö­dését gátolják és ezért angiotcnzinnel kapcsola­tos bipertenzió csökkentésére vagy enyhítésére alkalmazhatók. A/ (I) általános képletű vegyületek angioten­­zin-átalakító enzim működését gátló hatását az alábbi in vitro teszt segítségével igazoljuk: A tesztet Cushman és Cheung módszere alap­ján Biochem. Pharmacol. 20,1637—1648] végez­zük el. A szubsztrátumot (2 millimól hippuril­­hisztidil-leucin) angiotenzin-átalakító enzimmel inkuháljuk, különböző koncentrációjú teszt-ve­­gyületet és 300 millimól nátrium-kloridot tartal­mazó kálium-foszfál-pufferben (pH= 8,3; 100 millimól) 24 órán át 37 °C-on (össztérfogat 500 /il). A kontroll kísérlethez teszt-vegyületet nem tartalmazó puffer-oldatot alkalmazunk. (Amennyiben teszt-vegyületként egy észtert al­kalmazunk, a teszt elvégzése előtt az észtert elő­nyösen sertésmájészteráz enzim segítségével le­hasítjuk.) A reakciót 3 ml kálium-foszfát-puffer (pH = 8,3; 200 millimól) 0 °C-on történő hozzá­adásával befejezzük. Ezután 2,4,6-triklór-sz-tri­­azin-dioxános oldalát adjuk hozzá (3%-os, 1,5 ml) és az elegyet a sárga kromofor teljes kialaku­lásáig keverjük. A mintákból a kiváló csapadékot centr fugálással eltávolítjuk. A 2,4,6-triklór-sz­­-triazin és szabad hippursav reakciója révén kép­ződő sárga kromofort 382 nm-nél spektrofoto­metriás úton megmérjük. IC50 értéknek a teszt­­vegyüiet azon dózisát tekintjük, amely a fenti kö­rülmények közölt a hippufil-hisztidil-leucin an­giotenzin által történő hasítását 50%-kal csök­kenti. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglal­juk össze. Az alábbi teszt-vegyületeket alkalmaz­zuk: A-vegyület = 9(S)-(l-karboxi-3-fenil-propil­­-amino)-oktahidro-6,Í0-dioxo-6H-piridazo(l,2- -a][l,2]diazepin-l(S)-karbonsav; A-izomer B-vegyület = 8(S)-(l-karboxi-3-fenil-propil­­-amino)-oktahidro-6,9-dioxo-piridazo[l,2-a]pi­­ridazin-l-karbonsav; 2. izomer C-vegyüle t = 8(1- karboxi-3-fenil-propil-ami­­no)-oktahidro-6,9-dioxo-piridazo[l,2-a]piridaz­­in-l-karbonsav; B-racemát D-vegyület * 9(S)-[1(R és S)-karboxi-4-fenil­­-butil-amino]-oklahidro-dioxo-6H-piridazo{l,2- -a][l,2]diazepin-l(S)-karbonsav; E-vegyüIet = 9(S)-[l(R és S)-karboxi-2-fenil­­-etil-amino]-oktahidro-6,10-dioxo-6H-piridazo­­[l,2-a][l,2]diazepin-l(S)-karbonsav; F-vegyület =* 9(S)-[1(R és S) karboxi-4-metil­­-pentil-amino]-oktahidro-6,10-dioxo-6H-pirid­­azo( l,2-a][l,2]diazepin-l(S)-karbonsav. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents