198929. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált pirazolo[3,4-d] piridin-3-on származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 198929 B 2 sített-pirazol-5-on kiindulási anyagok — amit ezeket az e) eljárás vonatkozásában meghatároz­tuk — a Latvijas PSR Zinnatnu Akad. Vestis, Kb.Scr. 1965, (5), 587-592. oldalain leírt eljá­rással analóg módon állíthatók elő, az említett vegyületek esetében szükséges, megfelelő közti termékek felhasználásával. A (X) általános képlett! vegyületekben a gyű­rűzárást - az f) eljárás szerint — előnyösen lú­gos körülmények között hajtjuk végre, pl. alkáli­­fém-hidroxidok vagy tercier szerves aminok, pl. tri-(rövidszénláncú alkil)-aminok jelenlétében. A (X) általános képletű kiindulási anyagok — amint ezeket az előbbi b) eljárással kapcsolatban meghatároztuk — pl. (XII) általános képletű ve­­gyületek dehalogénezésével állíthatók elő; e kép­letben R]4 jelentése halogénatom, előnyösen brómatom és A és W jelentése az előbbi. Az előbbi (XII) általános képletű közti termé­kek ezután úgy állíthatók elő, hogy pl. N-bróm­­formamidot vagy N-bróm-(rövidszénláncú alkil)­­karboxamidot fotokémiai úton (a Can-J-Chem. 59. 431. oldalán (1981) leírt módon) addicionál­­tunk a megfelelő (alfa,béta-telítetlen karbociklu­­sos vagy heterociklusos)-helyettesítetl beta-keto­­ecetsav-(rövidszénláncú alkil)-észterre, majd a terméket kondenzáltatjuk egy Rj-NH-NH2 álta­lános képletű aminnal. Az f) eljárás esetében a (X) általános képletű közti termékeket kívánt esetben foszfor-haloge­­nidek vagy foszfor-oxihalogenidek segítségével izonitrilekké dehidratálhatjuk. Az ily módon előállított, találmány szerinti ve­gyületek ismert módon átalakíthatók más, (I) ál­talános képletű vegyületekké. A találmány szerinti vegyületeket végül vagy a szabad alakban, vagy adott esetben sóként nyer­jük ki. Egy kapott szabad bázis átalakítható a megfelelő savaddiciós sóvá — előnyösen egy gyó­gyászati szempontból elfogadható sav vagy egy anioncserélő anyag felhasználásával —, vagy egy kapott só átalakítható a megfeleld szabad bázis­sá, pl. egy erősebb bázis alkalmazásával, amilyen egy fém- vagy ammónium-hidroxid, vagy egy bá­­zisos só, pl. egy alkálifém-hidroxid vagy -karbo­nát, vagy egy kationcseréld anyag. Az említett savaddiciós sók előnyösen az előbbiekben leírt szervetlen vagy szerves, gyógyászati szempontból elfogadható savakkal képezhetők. Az (I) általános képletű vegyületek alkáli­vagy alkáliföldfém-hidroxidokkal vagy -karboná­tokkal való kezeléssel is átalakíthatók a megfele­lő fémsókká. Ezek és más sók, pl. pikrátok, ugyancsak fel­­használhatók a.kapott bázisok tisztítására: a bá­zisokat átalakítjuk a sókká, a sókat elkülönítjük és a sókból felszabadítjuk a bázisokat. A szabad vegyületek és a vegyületek só-alakja közötti szoros kapcsolatra tekintettel a leírás­ban, ha egy vegyületre hivatkozunk, a megfelelő sót is értjük, feltéve, hogy ez lehetséges vagy a körülmények között reális. A vegyületek — ideértve sóikat is — előállít­­hatók hidrátjaik alakjában is vagy bezárhatnak más, a kristályosításhoz használt oldószereket is. t Abban az esetben, ha az előbbi vegyületeket izomerkeverék alakjában állítjuk elő, ezeket is­mert eljárásokkal — amilyen pl. a frakcionált desztilláció, kristályosítás és/vagy kromatográfia — választhatjuk szét az egyes izomerekre. Bár­mely racém termék reszolválható az egyes opti­kai antipódokra; ez az eljárás azonban nem ké­pezi a találmány tárgyát. A bázisos racém termékek vagy közti termé­kek pl. a diasztereomer sók szétválasztásával — pl. a d- vagy 1- (tartarát, dibenzoiltartarát, man­­dulasav-só vagy kámforszulfonát) frakcionált kristályosításával reszolválhatók az optikai anti­­pódokká. Valamely savas racém termék vagy közti ter­mék pl. a d- és az l-(omega-metil-benzilamin, cinkonidin, kinin, kinidin, ededrin, dehidroabi­­eiilamin. brucin vagy sztrichnin)-só szétválasztá­sa segítségével reszolválható. Az előbbiekben említett reakciókat ismert módszerekkel hajtjuk vétgre, pl. adott esetben hígítók jelenlétében (előnyösen olyanokat alkal­mazva, amelyek a reagensekre nézve közömbö­sek és azok oldószerei), katalizátorok, konden­­zállató vagy egyéb említett reagensek alkalmazá­sával és/vagy közömbös atmoszférában, alacsony hőmérsékleten, szobahőmérsékleten vagy maga­sabb hőmérsékleten, előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontja közelében, atmoszféranyo­máson vagy ennél magasabb nyomáson. A találmány ezenkívül kiterjed a jelen eljárás bármely változatára, amely szerint kiindulási anyagként egy valamelyik fázisban előállítható közti terméket használunk fel és a fennmaradó lépéseket hajtjuk végre vagy az eljárást bármely fázisban megszakítjuk vagy a kiindulási anyagot a reakció körülkményei között képezzük vagy a reagáló komponenseket sóik vagy tiszta izome­rek alakjában alkalmazzuk. Az említett reakció­ban főként azokat a kiindulási anyagokat célsze­rű alkalmaznunk, amelyek az előbbiekben külö­nösen értékesnek feltüntetett vegyületek kelet­kezéséhez vezetnek. Ha a kiindulási anyagokban és közti termé­kekben, amelyeket az előbbiekben leírt módon a találmány szerinti vegyületekké alakítunk át, funkciós csoportok — pl. karbonil- (formil- vagy keto-), karboxi-, amino- vagy hidroxi-csoportok — vannak jelen, ezek a preparatív szerves ké­miában szokásosan alkalmazott, hagyományos védőcsoportokkal védhetők. Védett karbonil-, karboxi-, amino- vagy hidroxi-csoportoknak azo­kat a csoportokat tekintjük, amelyek enyhe kö­rülmények között átalakíthatók szabad karbonil-, karboxi-, amino- vagy hidroxi-csopor­­ttá, anélkül, hogy a molekulaszerkezet károsod­na vagy más nem kívánt mellékreakció menne végbe. Egy adott reakció esetében a védőcsoport szükségességének megítélése és kiválasztása a szakember tudásához tartozik és a következő té­nyezők függvénye: a védeni kívánt funkciós cso­portjellege (karbonil-, karboxi-, amino- stb. cso­port), annak a molakulának a szerkezete és sta­bilitása, amelynek a helyettesítő részét képezi, valamint a reakciókörülmények. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 a

Next

/
Thumbnails
Contents