198926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monoszulfaktámok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198926 B 2 telével észterezünk, akkor (XXI) általános kép­letül vegyületet kapunk. A (XXI) általános képlett! vegyület dehidra­­tálására bármely ismert módszert alkalmazhat­juk, így megfelelő (XXII) általános képletű ve­­gyületet kapunk. A dehidratálást például a XXI általános képletű vegyület metánszulfonil-klo­­riddal, kél vagy több ekvivalens trietil-amin je­lenlétében valósíthatjuk meg. Más esetben úgy is eljárhatunk, hogy a (XXI) általános képletű ve­gyületet egy ekvivalens trietil-amin jelenlétében reagáltatjuk metánszulfonil-kloriddal, a megfe­lelő mezilátot elkülönítjük és végül szervetlen bázissal, például kálium-karbonáttal szerves ol­dószerben, például dimetil-formamidban a kiala­kított csoportot elimináljuk, így (XXII) általá­nos képletű vegyületet kapunk. A (XXI) általá­nos képletű vegyület például tionil-klorid és piri­din, foszgén és piridin vagy dietil-amino-kén-tri­­fluorid és piridin elegyével is (XXII) általános képletű vegyületté alakítható. A (XXII) általános képletű vegyületet ismert módon, a védőcsoportok szelektív eltávolításával alakíthatjuk a kívánt (II) általános képletű ve­gyületté. A (XXII) általános képletű vegyületet azonban ismert módszerek alkalmazásával (VII) általános képletű vegyületté is alakíthatjuk. A (XXIII) képletű vegyületet ismert módon a megfeleld benzil-éterré alakíthatunk, és így (XXIV) képletű vegyületet kapunk. A (XXIV) képletű vegyületből salétromossav­­val, bromidionok jelenlétében a megfelelő, (XXV) képletű vegyület képződik. Ezt a (XXV) képletű vegyületet például terc­­-butil-észterré alakíthatjuk ismert módszerek al­kalmazásával, és így a megfelelő, (XXVI) képle­tű vegyülethez jutunk. A (XXVI) képletű vegyületet N-hidroxi-ftál­­imiddel bázis, például káli um-karbonát és di­­metil-formamid jelenlétében reagáltatva (XXVII) képletű vegyületet kapunk. A benzil védőcsoportot hidrogenolízissel eltá­volítjuk, majd dehidratálunk, így a (XXVIII) képletű vegyülethez jutunk. Ismert módon a (XXVIII) képletű vegyület­­ben a terc-butil-csoportot más védőcsoportra, Eéldáuldifenil-metil-csoportra cserélhetjük, ek­­or a (XXIX) képletű vegyület képződik. A (XXIX) képletű vegyületet hidrazinnal vagy metil-hidrazinnal kezeljük, így a megfelelő olyan (II) általános képletű vegyületet kapjuk, amelyben A] jelentése difenil-metil-csoport. A védőcsopörtok bevitelére és eltávolítására alkal­mas ismert módszerekkel a kapott vegyületet más (II) és (VII) általános képletű vegyületté alakíthatjuk. Más esetben a (XXVI) képletű vegyületeket a megfelelő (XXX) képletű vegyület előállítására is használhatjuk, ha terc-butil-N-hidroxi-karba­­máltai bázis, például nátrium-hidrid jelenlété­ben, oldószerben például dimetil-formamidban reagáltatjuk. A (XXX) képletű vegyületből a benzil-védő­­csoport hidrogenolízissel való eltávolítása és azt követő dehidratálás után (XXXI) képletű vegyü­letet kapunk. A (XXXI) képletű vegyületet a védőcsoportok eltávolítására és bevitelére alkal­mas ismert módszerek alkalmazásával olyan (II) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk, amelyekből a megfelelő (VII) képletű vegyület könnyen előállítható. Ha a fenti eljárás szerint dolgozunk, és kiin­dulási anyagként (XXXII) képletű és szerkezetű vegyületet használunk, a (XXXIII) képletnek megfelelő szerkezetű terméket kapunk. Az (I) általános képletű vegyületek legalább egy királis centrumot tartalmaznak, ez az a szén­atom a béta-laktám gyűrű 3-as helyzetében van, amelyhez az amino- vagy acil-amino-szubsztitu­­ens kapcsolódik. A találmány olyan béta-laktá­­mok előállítására irányul, amelyeket fentebb is­mertettünk és amelyekben a béta-laktám-gyűrű 3-as helyzetében levő királis centrum sztereoké­miája azonos a természetben előforduló penicil­linek, például a G-penicillin 6-helyzetű szén­atomjának sztereokémiájával. Az (I) általános képletű vegyületek -C- szer­kezetű imino-szubsztituenst is tartalmaznak, és ezért szín- és anti-izomerek vagy azok elegye for­májában létezhetnek. Minden ilyen izomer for­ma a találmány körébe tartozik. Általában azon­ban az (I) általános képletű vegyületek közül a szín-izomerek a leghatásosabbak. A következő példák a találmány megvalósítá­sának speciális módjait szemléltetik. 1. példa (RS)-(Z)-2-{fl-/2-Amino-4-tiazolil/-2-(4,4-di­metil-2-oxo-l-/szulfooxi/-3-azetidinil-amino)-2--oxo-etilidén)-amino-oxi)-2-propénsav A) 2-(l,3-Dioxo-2H-izoindol-2-il)-oxi]-prop­­énsav 1,75 g (5,7 mmól) A) 2-(l,3-Dioxo-2H-izoin­­dol-2-il)-oxi]-propénsav-terc-butil-észter 10 ml metilén-kloriddal és 10 ml anizollal készült olda­tát 5 ml trifluor-ecetsawal kezeljük. Egy éjsza­kán át szobahőmérsékleten keverjük az elegyet, majd toluolt adunk hozzá és vákuumban bepá­roljuk. A maradékot kétszer hexánnal eldörzsöl­jük, így 1,54 g cím szerinti vegyületet kapunk. B) A) 2-(l,3-Dioxo-2H-izoindol-2-il)-oxi]­­-propénsav-difenil-metil-észter 1,54 g (4,8 mmól) A) 2-(l,3-Dioxo-2H-izoin­­dol-2-il)-oxi]-propénsavat 25 ml acetonitrilben oldunk, és 1,17 g (5,94 mmól) difenil-diazome­­tán 50 ml acetonitrillel készült oldatát csepegtet­jük hozzá. Miután kb. 1,1 ekvivalens difenil-di­­azometánt adunk az oldathoz, a vékonyréteg­­kromatogrammon már kiindulási anyag nem lát­ható. A difenil-diazometán feleslegét kevés ecet­sav hozzáadásával elbontjuk. A reakcióoldatot szárazra pároljuk, a maradékot etil-acetátban oldjuk, és egymást követően 1 n nátrium-hidro­­gén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid­­oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfá­ton szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó szi­lárd anyagot hexánnal eldörzsöljük, így 1,9 g cím szerinti vegyületet kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents