198925. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4 diamino-1,2,5-tiadiazol-származékok előállítására
1 HU 198925 B 2 szűk a ketrecbe. Ezután a zárócsavart kivesszük és helyébe behelyezzük a katétert, melyhez kis műanyag fiolát csatlakoztatunk a gyomorszekrétum gyűjtése céljából. Két órás mintát gyűjtünk (ez képviseli a kontroll szekréciót), a katétert kivesszük és helyébe a zárócsavart tesszük. Ezután orálisan a vizsgálandó vegyüld 2 ml/kg mennyiségét vezetjük be a gyomorszondán keresztül. 45 perc múlva a zárócsavart ismét kivesszük, helyébe tesszük a műanyag fiolával összekötött katétert és egy másik két órás mintát gyűjtünk. A második mintában levő szekrétumot összehasonlítjuk a kontroll mintával a vizsgálandó szer hatásainak megállapítása céljából. Ha a vizsgálandó vegyületeket parenterálisan kell értékelnünk, az állatnak intraperitoneálisan vagy szubkután befecskendezzük a vizsgálandó vegyüld vivőanyagát 2 ml/kg térfogatban, közvetlenül a kezdeti 60 perces minta elöntése után. 2 órás mintát gyűjtünk (kontroll szekréció) és az állatoknak intraperitoneálisan vagy szubkután befecskendezzük a vizsgálandó vegyületet 2 ml/kg térfogatban. Egy további 2 órás mintát gyűjtünk és szekrétumát összehasonlítjuk a kontroll mintáéval a szerhatások megállapítása céljából. A mintákat lecentrifugáljuk és térfogatukat osztással ellátott centrifugacsőben meghatározzuk. A titrálható savasság meghatározása céljából 1 ml mintát pH 7,0-ig titrálunk 0,02 n nátrium-hidroxid-oldattal, automatabürettát és elektrometrikus pH-mérőt (Radiometer) használva. A titrálható savasságot mikroektivalensekben számítjuk ki, a térfogatot (ml) megszorozva a sav koncentrációjával (milliekvivalens per liter). Az eredményeket a kontroll értékekhez viszonyított %-os gátlás formájában fejezzük ki. Megszerkesztjük a dózis/hatás görbéket és az ED50 értékeket regresszió analízissel határozzuk meg. Minden dózisszinten legalább 3 patkányt használunk és legalább 3 dózisszintet alkalmazunk a dózis/hatás görbe felvételéhez. 1. táblázat KVomorfisztulás patkányon Vegyület ED50S.C. /imól/kg Hatékonysági arány (cimetidin = ' = 1,0) Cimetidin 3,48 (1,68-5,75)* 1,0 3. példa 0,094 (0,043 - 0,20) 37 10. példa 0,77 (0,45-1,4) 4,5 11. példa • ~0,5 ~7 *95% megbízhatósági határok Hisztamin Hr-receptor antagonizmus-izolált tcngerimalac-szfrpitvar próba Hisztamin hatására az izolált, spontán verő tcngcrimaluc jobb pitvar összehúzódási sebessége koncentrációfüggő növekedést mutat. Black és munkatársai (Nature 236, 385 /1972/) a hisztamin ezen hatásában közreműködő receptorokat hisztamin ^-receptorokként írták le e receptorok kompetitiv antagonistájának, a burimamid tulajdonságainak leírásakor. Hughes és Corel (Proc. Soc. exp. Bioi. Med. 148, 127 /I97/), valamint Verma és McNeill (J. Pharmacol. Exp. Ther. 200, 352 /1977/) ezt követő vizsgálatai alátámasztják Black és munkatársai azon következtetését, hogy izolált tengerimalac jobb pitvarnál a hisztamin pozitív kronotrop hatását (a szívverés gyorsítását) a hisztamin Hj-receplorok közvetítik. Black és munkatársai (Agents and Actions 3, 133 /1973/) és Brimblccombe és munkatársai (Fed. Proc. 35, 1931 /1076/) izolált tengerimalac jobb pitvart használlak a hisztamin ^-receptor antagonisták aktivitásának összehasonlításához. A jelen öszszehasonlító vizsgálatokat Reinhardt és munkatársai (Agents and Actions 4, 217 /1974/) által leírt eljárás módosítása útján hajtjuk végre. Hím Hartley törzsű tengerimalacokat (350 -450 g) tarkóütéssel megölünk, A szivet kivágjuk és oxigénezett (95% O2, 5% CO2) módosított Krebs-oldatot (gramm per liter: NaCl 6,6; KC1 0,35; MgS04 ■ 7H20 0,295; KH2P04 0,162; CaCl2 0,238; NaHCC>3 2,1 és dextróz 2,09) tartalmazó Petri-csészébe helyezzük. A spontán verő jobb pitvarról eltávolítjuk az egyéb szöveteket és selyemfonalat (4 — 0) erősítünk mindkét végére. A pitvart 20 ml izom-kamrában függesztjük fel, amely 32 °C-on tartott oxigénezett, módosított Krebs-oldatot tartalmaz. A pitvar-összehúzódásokat izometrikusan regisztráljuk Grass FT 0,03 erőcltolódás-transzduktor segítségével, és az összehúzódási erő és sebesség regisztrálásához Beckman RP dinográfot használunk. 1 g állandó feszítőerőt alkalmazva a pitvart 1 óráig hagyjuk kiegyensúlyozódni. A kiegyensúlyozási periódus végén hisztamin-dihidroklorid szubinaximális koncentrációját (3.10'6M) adjuk a fürdőhöz a szövet átmosása céljából. Ezután a fürdőhöz kumulatív módon, 1/2 log 10 időközök alkalmazásával hiztamint adunk, úgyhogy a fürdő moláris végkoncentrációja 1.10"' — 3.10'5 legyen. A soronkövetkező koncentráció hozzáadása előtt kivárjuk, hogy a pitvar-összehúzódás hiszfamin-okozta meggyorsulása elérje a maximumát. A legnagyobb hatás mindenkor 3.10'5M koncentrációnál következik be. A hisztamint többször kimossuk és hagyjuk, hogy a pitvar öszszehúzódása a kontroll sebességre álljon viszsza. F.zután alkalmas moláris koncentrációkban hozzáadjuk a vizsgálandó vegyületet és — 30 perc inkubálás után — a hisztamin dózis hatását újra meghatározzuk, szükség esetén magasabb koncentrációk hozzáadásával. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
