198845. lajstromszámú szabadalom • Készítmény kontaktlencsék fertőtlenítésére
5 HU 198845 B 6 mennyiségben van jelen, hogy éppen semlegesítse a perkarbonátot vagy pirofoszfétot. Az olyan fertőtlenítőszerek alkalmazása esetén, amelyeknél inaktiválódáskor a fertőtlenítő oldat pH-változáson megy át, pH-indikátort, például fenolftaleint alkalmazhatunk. A fenolftalein előnyös, mivel szemészeti szempontból elfogadható, valamint a hidrogén-peroxidot és más bázisos fertőtlenítőszereket tartalmazó színes oldata színtelenre változik a lényegében semleges oldatban, amely a hidrogén-peroxidnak megfelelően megválasztott dezaktiválószerrel, például tioszulfáttal való elbontásakor jön létre. A dezaktiválószer tartalmazhat savat, hogy a jelenlévő bázist semlegesítse. Más megoldás szerinti, redox indikátort alkalmazunk, amely előnyösen színes oxidált állapotban és színtelenre változik redukált állapotban. Ezek közé tartoznak a metilénkék és a trifenil-metán színezékek, Így a brilliant-zöld és a kristály-ibolya. Az indikátorokat általában igen kis mennyiségben alkalmazzuk, az oldatra nézve 0,0001 - 0,1% mennyiségben, előnyösebben 0,001% mennyiségben. Ennek megfelelően egy találmány szerinti készítmény egységben 0,01 - 1 mg, például körülbelül 0,1 mg indikátor alkalmazható. Inaktiválószerként előnyösen kén (IV) savszármazékait alkalmazzuk, azaz 6Zulfitokat, hidrogén-szulfátokat és tioszulfát sókat, nátrium-tioszulfátot. Általánosabban megfogalmazva az inaktiválószer valamely szervetlen, kéntartalmú redukálószer lehet, így nátrium-tioszulfát, nátrium-hidrogén-szulfát vagy nátrium-metabiszulfit vagy egy telítetlen vegyület, amely peroxiddal oxidálható, így például egy telitett karbonsav, például aszkorbinsav, fumársa, maleinsav, piroszölósav vagy szorbinsav. Alkalmazhatók a 2 400 906. számú FR szabadalmi bejelentésben ismertetett én-diolok is. Ezek a savak - amint azt a későbbiekben részletesebben kifejtjük - pH-szabályozóként is hatnak. A jelenlévő inaktiválószer mennyisége általában nem kritikus, de szokásosan úgy választjuk meg, hogy elegendő legyen a jelenlévő fertőtlenítőszer inaktiválására. Az inaktiválószerrel szemben támasztott követelmények egyszerűek, azt kívánjuk meg ezektől a szerektől, hogy képesek legyenek a fertőtlenítőszer szemészeti szempontból nem elfogadható komponenseivel reagálva szemészeti szempontból elfogadható termékek létrehozására, és hogy maguk szemészeti szempontból olyan elfogadhatóak legyenek, hogy a kontaktlencsék fertőtlenítésére szolgáló oldatban visszamaradó maradékuk az inaktiválószer alkalmazott mennyiségében ne legyen elfogadhatatlan. A kontaktlencsék fertőtlenítésére alkalmazott vízben jelenlévő kalcium- és magnéziumionok a lencséken opak lerakódások képződéséhez vezethetnek, ennek megfelelően a fertőtlenítést szokásosan olyan oldatokban végzik, amelyekhez tisztított (desztillált) vizet használnak csapviz helyett. A keménységen túlmenően a csapviz gyakran klórt is tartalmaz, amely a kontaktlencsékben összegyűlve izgató hatást kelt. Ezért a találmány szerinti készítmények egy leválasztószert is tartalmaznak, amely alkalmas a kalcium- és magnéziumionok leválasztására. A leválasztószert olyan mennyiségben alkalmazzuk, amely elegendő arra, hogy a kalcium- és magnéziumionokat a fertőtlenítő oldat viz hordozóanyagából eltávolítsa. Bér a minimálisan alkalmazott mennyiség az alkalmazott viz keménységétől függően változik, általában legalább 0,1 tömegX mennyiség elegendő. A leválasztószer menynyisége célszerűen 0,1 - 1 tömegX szokásosan 0,2 - 0,8 tömegX, főként 0,3 - 0,6 tömegX. Leválasztószerként alkalmazhatunk bármely olyan vegyületet, amely legalább a kalcium- és/vagy magnéziumionokat leválasztja a vízből (előnyösen mind a kalcium- mind a magnéziumionokat leválasztja), és amely a fertőtlenítő oldat egyéb komponenseivel és annak szemészeti alkalmazásával összeférhető. Az alkalmazott leválasztószernek abban a koncentrációban, amelyben a lencse fertőtlenítésére szolgáló oldatban jelen van, nem szabad a szemet izgatnia. A leválasztószer előnyösen egy komplex polifoszfát, például nátrium-hexametafoszfát, nétrium-pirofoszfát vagy nátrium-tripolifoszfát. Alkalmazhatók alkil-diamin-karbonsav-származékok is, például etilé n-diamin-tetraecetsav-nátriumsó. Ha olyan vizet alkalmazunk, amely klórt tartalmaz vagy tartalmazhat, a találmány szerinti készítmény előnyösen klórmentesitó szert is tartalmaz. A klórmentesítő szert olyan mennyiségben alkalmazzuk, amely megelőzi, hogy a klór a vízből a lencse révén a szembe jusson. A minimálisan szükséges mennyiség a viz klórtartalmától függ, de általában 0,001 tömegX elegendő. A klórmentesitó szer mennyisége célszerűen a készítményre számított 0,001 - 1 tömegX, általában 0,005 - 0,1 tömegX, főként 0,01 tömegX. Klórmentesitó szerként alkalmazhatunk bármely olyan vegyületet, amely eltávolítja a klórt a vízből, igy a csapvizből, és amely a fertőtlenítő oldat egyéb komponenseivel és szemészeti felhasználáséval összefér. A klórnientesító szerrel szemben támasztott fő követelmény, hogy az oldatban alkalmazott koncentrációjában ne izgassa a szemet. Klórmen■ tesító szerként előnyösen kén (IV) sávjának valamely sóját alkalmazzuk, például nátrium-metabiszulfitot, nátrium-szulfitot, nátrium-hidrogén-szulfitot vagy főként nátriura-tioszulfátot. A nátrium-tioszulfát alkalmazható 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
