198828. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1,4-bisz-htt-2,6,7-trioxabiciklo (2.2.2)-oktánszármazékokat tartalmazó inszekticid szerek és eljárás a hatóanyag előállítására
13 HU 198828 B 14 = Az előzőekben definiált előállítási eljárások. = A spektrumot 90 vagy 300 MHz-nél vettük fel, deutero-kloroformos oldatokból. b = Kvázi-molekulaion, 230 eV kémiai ionizációval, metán alkalmazásával (0,8 torr). = A 65. számú vegyületet a megfelelő 1-bróin-etil-származékból (A eljárással előállítotva) nyertük a vinil- és 1,2-dibróin-etil-származékoKOn keresztül, dehidrobrómozással, brómozással, majd ismételt dehidro-brómozóssal. A eljárás: triói és orto-karboxilát sav-katali- 10 zált kondenzációja (Boros és munkatársai, 1966, Bertrand és munkatársai, 1970) Az eljárást az A-reakcióvázlat szemlélteti, ahol R’ alkilcsoport, előnyösen metil- 15 vagy etilcsoport. Például 0,4 g (2,5 mmól) 2- -terc-butil-2-(hidroxi-metil)-l,3-propán-diol, 0,5 g (2,5 mmól) trimetil-orto-ciklohexán-karboxilát (X = c-Hex, R' = CH3) és 10 mg 4-toluol-szulfonsav elegyét 160 °C hőmérsékleten a metanol ledesztillálásáig melegítjük. A maradékot 1,3 x 102 Pa nyomáson szárítjuk, majd rövid bázikus aluminiumoxid-oszlopon engedjük át, és így a 60. számú trioxa-biciklooktánt kapjuk (X = c-Hex, R = t-Bu). Kitermelés: 0,6 g (95%). A fenti eljárással állítottuk elő a 2-9., 13., 14., 17-19., 21., 23-27., 38., 39., 51., 59., 60. és 65. számú vegyületeket. A kiindulási anyagként alkalmazott tri- 30 metil-orto-karboxilát-vegyületek kereskedelmi forgalomban kaphatók, vagy az alábbiakban a metilészter-származékok példáján bemutatott eljárásokkal állíthatók elő. Az 1. eljárás szerint a megfelelő benzotrikloridot vagy benzo- 35 tribromidot (előállításuk a megfelelő toluolból N-bróm-szukcinimiddel végzett brómozással) metoxiddal halogén-csere reakcióba visszük (McElvain and Venerable, 1950). Ezt a módszert a B-reakcióvázlat szemlélteti, ahol Y 40 hidrogénatom vagy egy vagy több más csoport, például halogénatom vagy trifluor-metil-csoport. A 2. eljárás szerint a megfelelő nitrilt metanollal és sósavval kezeljük, majd a kapott imino-észter-hidrokloridot trimetil-orto-karboxiláttá alakítjuk. Az eljárást a C-reakcióvázlat szemlélteti. B eljárás: Acilezett hidroxi-metil-oxetán átrendezése (Corey és Rayu, 1983) A 3-szubsztituált-3-hidroxi-metil-oxetánok acilezése (előállításuk Pattison, 1957 szerint a megfelelő trióiból a karbonát-észter pirrolizisével) a megfelelő oxetán-észtereket adja, melyek bór-trifluorid-éterát jelenlétében trioxa-biciklooktánokká rendezhetők át. A reakciót a D-reakcióvázlat szemlélteti. Így például 2,28 g (12,3 mmól) 4-nitro-benzoil-klorid 4 ml száraz diklór-metánban készített oldatához 1,6 g (12,3 mmól) 3-izopropil-3-hidroxi-metil-oxetén 15 ml száraz diklór-metónnal és 2 ml száraz piridinnel készített oldatát adjuk 0 °C hőmérsékleten, nitrogén atmoszférában. Az oldatot egy éjszakán ót keverjük, vízzel extraháljuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. Ily módon 3,4 g (99%) 4- -nitro-benzoil-észtert kapunk, melynek további tisztítására nincs szükség. A termék 'H-NMR-spektruma (CDCb), delta: 1,0 (6H, d, /CHs/zC), 2,3 (1H, m, C-CH) 4,55 (2H, s, CH2OCO), 4,6 (411, dd, CH2OCH2), 8,3 (4H, q, 20 aromás). A maradékot 15 ml száraz diklór-metánban nitrogén atmoszférában oldjuk, -55 °C hőmérsékletre hűtjük, majd 2 ml bór-trifluorid-éterátot adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, majd 25 trieLil-amint adunk hozzá, szárazra pároljuk és diklór-metán és víz között megoszlatjuk. A szerves fázist elválasztjuk, kálium-karbonát alkalmazásával szárítjuk és bepároljuk. A maradékot rövid bázisos alumínium-oxid oszlopon tisztítjuk, és így 1,7 g (50%) 28. számú trioxa-biciklo-oktánt kapunk (X = 4-NO2PI1, R = i-Pr). A fentivel azonos módszerrel állítjuk elő a 28-32., 43., 53., 61., 62., 71., 72. és 74. számú vegyületeket. BIOLÓGIAI PÉLDÁK 1. példa: LDso musca domestics ellen Az I. táblázatban szereplő vegyületek inszekticid hatását az alábbiak szerint vizsgáltuk. 5 t%-os acetonos - illetve, ha acetonban oldhatatlanok voltak - tetrahidrofurános 45 oldatot készítettünk, ezt adott esetben az oldásra alkalmazott oldószerrel hígítottuk és az így előállított, különböző koncentrációjú oldatok 0,5 pl-ét elkábított kifejlett nőstény házilegyek potrohónak alsó oldalára vittük 50 fel (Musca domestica L., SCR törzs, 3-5 nappal a kikelés utáni állapotban, tömegük: 20 mg). A toxicilási vizsgálatokat oly módon kombináltuk, hogy 2-3 órával a vizsgálandó anyag adagolása előtt egyes esetekben a há- 55 zilegyeket 250 pg/g PB-vel is kezeltük, topikálisan. A kezelt házilegyeknek cukrot és vizet biztosítottunk, majd az elhullás mértékét 24 órával a kezelés után (25 °C) határoztuk meg. Az I. táblázat adatai a letális dózis pg 60 hatóanyag/g rovar értékeit adja meg, mely ahhoz volt szükséges, hogy a légypopuláció 50%-a pusztuljon el. Ezt az értéket nevezzük LDso-értéknek. Az I. táblázatban bemutatjuk a vizsgált 65 vegyületeknek házilegyekre, valamint PB-vel 9
