198754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkil- vagy alkil-fenil poliszulfid EP-adalékok előállítására

3 HU 198754 H 4 meg% vizet tartalmazó vizes alkoholban vagy ilyen vizes alkohol és benzol vagy toluol vagy xilol (5—7): 1 tömegarányt! elegyéből álló oldószerelegyben legfeljebb 80 °C hőmérsék­leten reagéltatunk, a poliszulfidot monoszul­­fidból és ennek 1 móljára számított 1-5 mól elemi kénből állítjuk elő, - abban az esetben ha a reagáltatást vizes alkoholban játszattuk lei akkor a fenti mennyiségű benzol vagy to­luol vagy xilol hozzáadása után - a reakció­­elegyet legalább 30 °C-ra hűtjük, a külön fázisban elhelyezkedő alkil-, vagy alkil-fenil­­-poliszulfid vegyületeket a vizes-alkoholos fázistól ismert módon elválasztjuk, a termé­ket üledékmentesitéssel és derítéssel tisztít­juk, az alkoholos fázist a gyártásba vissza­vezetjük. A fenti módon előállított alkil-, vagy al­­kil-fenil-poliszulfid EP adalék minőségét, a fenti általános képletben x értékét és ezáltal az ossz- és az úgynevezett aktív kéntartal­mát, oldhatóságát kenőolajokban és szerves oldószerekben, hóstabilitását és tribológiai tulajdonságait, mint például berágódásgátló hatásét (EP-hatás) az in situ előállított reak­­cióelegyben az alkáli- vagy alkáliföldfém-mo­­noszulfid - elemi kén mólarány célszerű meg­választásával, valamint a kiindulási szénhid­rogén megválasztásával a felhasználási terü­leteknek megfelelően befolyásolni lehet. A találmány szerinti eljárással az eddig ismert eljárásoknál részben egyszerűbben, részben környezetszennyező melléktermékek keletkezése nélkül, részben pedig jobb ko­páscsökkentő hatással rendelkező dialkil­­vagy bis és/vagy trisz (alkil-fenil) poliszul­fidot úgy lehet előállítani, hogy 20-30 tömeg­rész víztartalmú alkoholhoz, célszerűen eta­­nolhoz, (5—7): 1 arányban benzolt vagy toluolt vagy xilolt keverünk és az így előállított ol­dószerelegyben alkáli- vagy földalkáli-mono­­szulfidot, célszerűen nátrium-szulfidot vagy kálium-szulfidot vagy kalcium-szulfidot és elemi kenet az alkohol forráspontja alatti hő­mérsékleten célszerűen 65-76 °C-on felol­dunk. Egy alkil- vagy alkil-fenil-halogenidet adagolunk a reakcióelegybe, amelyet a reak­ció teljes lejátszódásáig legfeljebb 80 °C hő­mérsékleten keverünk. Ezután a reakcióele­­gyet a hűtővíz hőfokára lehűtjük (30 °C alá), amikor az két folyadékfázisra és egy szilárd fázisra válik szét. A nétrium-szulfid oldásához használt ol­­dószerelegy összetételének megállapításakor a következőket kell figyelembe venni:- az oldószerelegyeknek jól kell oldania a nátrium-szufidot,- a reakció nagy sebességgel, gyakorla­tilag pillanatreakció formájában ját­szódjék le,- a reakció lejátszódása után a terméket az alkoholos fázistól és az ebben ol­dott szennyeződésektől jól elkülönít­hetően külön fázisban kapjuk meg. A felsorolt feltételeket az alábbiak sze­rint biztosítjuk:- a nátriuiii-szulfid oldhatóságát megfe­lelő mennyiségű viz bevitelével növel­jük,- a poliszulfidképzési reakció kívánt nagy sebességét a víztartalmú alkohol oldószer mellett a benzol, vagy toluol vagy xilol oldószerek alkalmazásával érjük el,- a gyengén poláros oldószer bevitele ugyanakkor előnyösen befolyásolja a reakció lejátszódása után a termék külön fázisban történő elválasztható­­ságát. Mivel a gyengén poláros oldószer bevi­telére az utóbbi két meggondolás miatt van szükség, ezért nem feltétlen szükséges azt a nátrium-szulfid oldásához használt oldószer­­elegyhez adagolni, hanem bevihetjük az alkil vagy alkil-fenil-halogenid adagolása előtt vagy azzal egyidőben, esetleg azokban oldva, vagy egyes esetekben a reakció lejátszódása után is. A keletkezett alkil- vagy alkil-fenil-po­­liszulfid vegyület a reakció után a gyengén poláros oldószerben oldva rendszerint az al­só fázisban helyezkedik el, mig a felső vi­zes-alkoholos fázis a kis mennyiségű, sötét színű káros, a bomlási és polimerizációs-re­­akcióban keletkező melléktermékeket a fém­­-poliszulfid adott esetben feleslegben alkal­mazott mennyiségét tartalmazza. Ezek elvá­lasztása igen lényeges a végtermék EP ada­lék minősége szempontjából, mivel az a to­vábbi tisztítási és oldószermentesítési műve­letek során az alkalmazott oldószer (benzol, toluol, xilol forráspontjától függően) 80- -140 °C következtében ezekkel a kismennyi­­ség'beri jelen lévő vegyületekkel ismét reak­cióba lép és színe sötétedik, minősége romlik. Az alkil- vagy alkil-fenil poliszulfidot tartalmazó fázisnak a vizes-alkoholos fázistól való jó elválasztásét, a termék minősége szempontjából az előzőekben ismertetett okok miatt igen lényeges lépésnek kell tekinteni, amelyet a gyengén poláros oldószernek a re­­akcióelegybe történő adagoláséval, a reakciót követően pedig hűtés alkalmazáséval tesszük hatékonyabbá. Ezek után szűréssel eltávolít­juk a reakcióban képződó szilárd nétrium­­-kloridot, amely után kis mennyiségben álta­lában ismét megjelenik egy alkoholos fázis, amelyet újra gondosan elválasztunk. Az alkoholos fázistól elválasztott alkil­­vagy alkil-fenil-poliszulfidot tartalmazó fázist desztillálással ismert módon oldószermentesít­jük, majd kis mennyiségű deritési segéd­anyag (előnyösen deritőföld, szűröperlit) hozzáadásával derítjük és szűréssel üledék­­mentesitjük. A termék összetételében az alkil-, illetve az alkil-fenil csoport szerkezete, molekulatö­mege, valamint az ezeket összekapcsoló S* csoportban x értéke befolyással van az előál-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents