198734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rezofurin szk-ok glikozidjainak előállítására, eljárás glikozidázok és szacharid láncokat hasító enzimek aktivitásának meghatározására és diagnosztikumok enzimek kimutatására
1 HU 198734 B 2 A (Il’a) és a (Il’b) általános képletben R1’, R3’, R4’ és R6’ jelentése a helyettesítők korábbi jelentésével azonos, de valamennyi helyettesítő nem jelenthet egyidejűleg hidrogénatomot, míg Y a korábbiakban megadott jelentésű. Ezek a vegyülctek alkalmasak arra, hogy a találmány szerinti (1) általános képletű rezorufinglikozidok előállításához ezeket köztitermékként használjuk. A vegyületeket a továbbiakban (II’) általános képletű vegyületek nek nevezzük. Ezeket a már ismert rezorufin előállítására szolgáló eljárással analóg módon lehet előállítani [a rezorufin a (II) általános képletnek megfelelő azon vegyület, ahol az R1, R3, R4 és R6 helyettesítők valamenynyiben hidrogénatomot képviselnek]. A (II’) általános képletű vegyületeket előnyös módon úgy állítjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű, nitrozocsoporttal helyettesített rezorcin-származékot egy (IV) általános képletű rezorcin-származékkal — az említett általános képletekben R1’, R3’, R4’, R6’ a fentiekben megadott jelentésű — barnakő és kénsav jelenlétében, alacsony hőmérsékleten reagáltatunk. Ilyenkor először olyan (II’) általános képletű vegyületeket kapunk, melyekben Y jelentése > N O képletű csoport. Ezeket a vegyületeket ammónia jelenlétében cinkporral végzett reakcióval könynyen át lehel alakítani olyan (II’) általános képletű vegyületekké, ahol Y nitrogénatomot képvisel. A (III) általános képletű és a (IV) általános képletű vegyületek reagáltatását rendszerint —10 °C és 50 °C közötti, előnyösen 0 °C — 30 aC közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A reakció különösen kíméletes körülmények között úgy megy végbe, ha a (III) és a (IV) általános képletű kiindulási vegyületeket kb. 0 °C hőmérsékleten Összekeverjük és ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékletre felmelegedni hagyjuk, emellett a barnakő mennyisége célszerűen 0,5- — 5 mól/liter, előnyösen 1 — 2 mól/liter és a kénsav koncentrációja 0,5 — 5 mól/liter, előnyösen 1 — 3 mól/liter értékhatárok között van. Az Y helyettesítőként > N —> O csoportot tartalmazó (II’) általános képletű vegyületeket előnyösen ammonalkalikus közegben cinkporral végzett redukcióval alakítjuk át Y helyén nitrogénatomot tartalmazó (II’) általános képletű vegyületekké [lásd: Nietzki és szerzőtársai, Bér. Dtsch. Chem. Ges., 22, 3020 (1889)]. Oldószerként célszerűen valamilyen alkohol és víz elegyét használjuk, előnyös az 1 rész vízből és 0 — 4 rész metanolból álló elegy. A redukálásra kerülő anyag 1 móljára számítva 1 — 20 mól, előnyösen 1 — 5 mól cinkport adunk részletekben a reakcióelegyhez, emellett annak hőmérsékletét — 10 °C és + 35 °C, előnyösen + 5 °C és +10 °C között tartjuk. Szükséges, hogy a megadott hőmérséklet-határokat pontosan betartsuk, mert ezzel biztosítani lehel a reakció egyértelmű lefolyását. Hűtés alkalmazása nélkül ugyanis az exoterm reakció melléktermékeket is eredményez és ezek elválasztása meglehetősen nehéz. A (III) és a (IV) általános képletű vegyületek közötti reakció a választott enyhe reakciókörülmények közölt egyértelműen megy végbe és jó kitermelést biztosít. A kiválasztott szintézisút különféle variációs lehetőségekre nyújt alkalmat, így számos szintézisút nyílik meg, különösen az aszimmetrikusan helyettesített rezorufinszármazékok, illetve az ugyancsak aszimmetrikusan helyettesített rezazurinszármazékok előállítása vonatkozásában. Azokat a (II’) általános képletű rezorufinszármazékokat, melyekben R6 rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoportot, adott esetben valamilyen -C00-(CH2CH20)2-R7 általános képletű csoportot képvisel, előnyösen egy (V) általános képletű triacilezett dihidrorezorufin-származékon keresztül állíthatjuk elő. Az (V) általános képletben R1 és R5 jelentése az előbbiekben megadott, R4” és R°” jelentése karboxilcsoport és R7” jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport. A karbonsav-funkciókat a szakirodalomból ismert módszerekkel, mint oxalil-kloriddal dimetil-formamidban vagy kén-diklorid-oxiddal (tionil-kloriddal) ugyancsak dimetil-formamidban végzett reakció útján átalakítjuk savkloriddá, amiből azután egy tetszőleges alkohollal végzett reagáltatással megkapjuk a megfelelő helyettesített karbonsav-észter-származékokat. A megfelelő (II) általános képletű rezorufinszármazékot úgy kapjuk meg, hogy a fentiek szerint előállított (V) általános képletű acilezett vegyületet valamilyen lúggal, előnyösen 0,1 — 5 mólos nátrium-hidroxid- vagy kálium-hidroxid-oldattal, vagy pedig 1 — 15 mólos vizes ammóniaoldattal és egy oxidálószerrel — ami előnyösen kálium-[hexaciano-ferrát(III)l - kezeljük, valamilyen vízoldható szerves oldószer, mint például 1,4-dioxán vagy metanol hozzátétele mellett. Alkoholkomponensként elvileg minden lehetséges alkohol megfelel, de különösen előnyös a dietilénglikol-monoetil-éter, a trietilénglikolmonoetil-éter, illetve az egyszerű alkoholok, mint a metanol vagy etanol. Aminkomponensként is bármelyik lehetséges amin választható. Különösen előnyösek azonban a poláris csoporttal rendelkező aminok, így például a morfolin, a metoxi-etil-amin, a glicin-amid, továbbá az ammónia, valamint a primer vagy a szekunder rövidszénláncú alkil-aminok. Alkalmazhatunk még olyan amino-karbonsavakat is, melyek karboxilfunkciója a szokásos módon védett, így felhasználhatunk például glicin-terc-butil-észtert, glicin-benzil-észtert vagy Na-BOC-lizin-metil-észtert. A védőcsoportok lehasítása után így (II) általános képletű rezorufinokat, illetőleg alifás karbonsav-funkcióval rendelkező (I) általános képletű rezorufin-glikozidokal kapunk. Az (V) általános képletű acetilezett dihidrorezorufinokal a megfelelő rezorufinból vagy rezazurinból lehet előállítani valamilyen erős redukálószerrel, mint ón(II)-kloriddal vagy króm(Il)-acetáttal végzett redukálással, vagy pedig elektrokémiai redukcióval, ami után acetilezési 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
