198734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rezofurin szk-ok glikozidjainak előállítására, eljárás glikozidázok és szacharid láncokat hasító enzimek aktivitásának meghatározására és diagnosztikumok enzimek kimutatására
1 HU 198734 B 2 jól mérhető adszorpcióval rendelkeznek, továbbá könnyen fluoreszcenciára gerjeszthetők. A találmány tárgya tehát eljárás rezorufinszármazékok (la) vagy (lb) általános képletű glikozidjainak, amely képletben Glikozid jelentése monoszacharid vagy egy max. 10 aldohexóz vagy aldopentóz egységet tartalmazó oligoszacharid, és "monoszacharid" jelentése aldohexóz, aldopentóz vagy uronsav, előállítására, valamint eljárás — ezek alkalmazásával — glikozidázok és szacharid-láncokat hasító enzimek aktivitásának meghatározására és diagnosztikum ezen enzimek kimutatására. Az (la), illetve az (Ib) általános képletben R1 és R6 jelentése hidrogénatom-, -COOH csoport, 1 — 4 szénatomos alkilcsoporttal észterezett karboxilcsoport, -COOéNH(C2H5)3í képletéi csoport vagy -COOC2H4OC2H4OC2H5 képletéi csopot, R3 és R4 jelentése hidrogénatom vagy karbonsav-morfolid, azzal a megkötéssel, hogy R1 és R6, illetve R3 és R4 közül az egyik mindig hidrogénatom, és Y jelentése nitrogénatom vagy .N O képletéi csoport és Glikozid jelentése aldohexózból, aldopentózból vagy a megfelelő uronsavtól származó gyök. A továbbiakban már (I) általános képletű vegyületeknek nevezett glikozidok új vegyületek. Az (I) általános képletű vegyületek találmány szerinti előállítási módszere előnyösen abból áll, hogy az egymással tautomer (Ha) vagy (Ilb) általános képletű rezorufin-származékokat, ahol R1, R3, R4, R6 és Y jelentése a fentiekben megadott, egy, az előbbi 'Glikozid" jelentésben meghatározott monoszachariddal vagy oligoszachariddal, illetve ezek 1-halogénszármazékával, melyekben valamennyi hidroxilcsoport a szénhidrát-kémiában szokásosan alkalmazott bármilyen védőcsoporttal védett, per-O-szubsztituált glikozidokká alakítjuk át, majd ezekről a védőcsoportokat önmagában véve ismert módon lehasítjuk és így a rezorufin-származékok (I) általános képletű glikozidjaihoz jutunk. A (II) általános képletű vegyületeket előnyösen valamilyen savmegkötő szer, mint például egy alkálifém-hidroxid vagy -karbonát jelenlétében, vizes acetonban, vagy fázistranszfer körülmények között víz és benzol vagy víz és kloroform keverékében reagáltatjuk a per-O-szubsztituált I-halogén-szacharidokkal. Ezen túlmenően a fenti eljárást úgy is megvalósíthatjuk, hogy a (II) általános képletű rezorufin-származékokat előbb egy alkálifém-hidroxiddal vagy -alkoholáttal a megfelelő alkálifémsóvá, illetve adott esetben helyettesített aminokkal valamilyen ammóniumsóvá alakítjuk át, majd ezeket reagáltatjuk a per-O-szubsztituált 1-halogénszacharidokkal, egy dipoláros aprotonos oldószerben, mint például acetonban, dimetil-szulfoxidban, diklór-metánban, tetrahidrofuránban vagy dimetil-formamidban. A pcr-O-szubsztituált glikozidok (II) általános képletű rezorufinszármazékokból és a per- O-szubsztituált 1-halogén-szacharidokból történő szintézisnél hozzá tétanyagként jól beváltak bizonyos ezüstsók vagy ezüstsókból álló keverékek (ezüst-oxid, ezüst-karbonát, celitre lecsapott ezüst-karbonát, ezüst-triflát, ezüst-szalicilát) és/vagy bizonyos higanysók vagy higanysókból álló keverékek (higany-bromid, higany-cianid, higany-acetát, higany-oxid), továbbá adott esetben szárítószereket, mint például kalcium-kloridot, molekulaszitát vagy drieritet alkalmazhatunk és a reakciót valamilyen oldószerben, így metiléndikloridban, kloroformban, benzolban, toluolban vagy dioxánban valósítjuk meg. Az a-kapcsolódású glikozidok szintézisénél a (II) általános képletű vegyületet célszerűen egy Lewis-sav, mint például ón(IV)-klorid, alumínium-klorid vagy előnyösen cink-klorid jelenlétében és olvadékban reagáltatjuk egy olyan szachariddal, melynek hidroxilcsoportjai valamilyen védőcsoporttal, különösen előnyös módon acetilcsoportokkal helyettesítve vannak [lásd: Chem. Bér., 66, 378 — 383 (1933); Methods in Carbohydr. Chem., 2, 345 — 347 (1967)]. A reakció-hőmérsékletet ebben az esetben 80 °C és 150 °C között, előnyösen 110 °C és 130 °C között választjuk meg. A per-O-szubsztituált glikozidokról a védőcsoportokat a szénhidrátkémiában szokásosan használt módszerekkel hasítjuk le és ezáltal az (I) általános képletű glikozidokhoz jutunk. A módszereket például az Advances Carbohydrate Chem., 12, 157 (1975) irodalmi helyen ismertetik, így például az acilcsoport jellegű védőcsoportokat nátrium-metiláltal, bárium-metiláttal, vagy metanolos közegben ammóniával lehet lehasílani. R1 és R6 vonatkozásában a rövidszénláncú alkilcsoport meghatározás 1 — 4 szénatomot, előnyösen 1—3 szénatomot tartalmazhó csoportot jelent, emellett a metilcsoport egészen különös módon előnyös. A "szénhidrát-kémiában használatos védőcsoport" főleg acetilcsoport, benzoilcsoport, benzilcsoport vagy trimetil-szilil-csoport lehet. A (II) általános képletű rezorufin-származékokhoz kapcsolódó glikozilcsoportként [az (I) általános képletű glikozidok ezen kapcsolódás eredményeképpen jönnek létre] valamennyi aldohexóz, aldopentóz, a megfelelő uronsavak és 2 — 10 aldohexóz vagy aldopentóz egységből álló oligoszacharid lánc alkalmas, melyek a megfelelő glikozidázokkal a rezorufin-alapvázról ismét lehasíthatók. A találmány szerinti glikozidok közül példaképpen a /?-D-galaktopiranozidokat, az alfa-D-galaktopiranozidokat, a /?-D-glükopiranozidokat, az alfa-D-glükopiranozidokat, valamint az alfa-D-mannopiranozidokat említjük meg. Glikozilcsoportként az olyan oligoszacharid-láncok is alkalmasak, melyek szacharidlánchasító enzimekkel monoszacharid-fokozatig, illetve oligoszacharid-fokozatig lebonthatók és amelyeket azután a megfelelő glikozidázokkal közvetlenül le lehet hasítani a rezorufin-alapvázról. Az ilyen oligoszacharid-láncok alatt a 2 —10, előnyösen a 2-7 aldohexóz vagy aldopentózegységből felépült láncokat kell érteni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
