198734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rezofurin szk-ok glikozidjainak előállítására, eljárás glikozidázok és szacharid láncokat hasító enzimek aktivitásának meghatározására és diagnosztikumok enzimek kimutatására

1 HU 198734 B 2 jól mérhető adszorpcióval rendelkeznek, továbbá könnyen fluoreszcenciára gerjeszthetők. A találmány tárgya tehát eljárás rezorufin­­származékok (la) vagy (lb) általános képletű gli­­kozidjainak, amely képletben Glikozid jelentése monoszacharid vagy egy max. 10 aldohexóz vagy aldopentóz egységet tartalmazó oligoszacharid, és "monoszacharid" jelentése aldohexóz, aldo­pentóz vagy uronsav, előállítására, valamint eljá­rás — ezek alkalmazásával — glikozidázok és szacharid-láncokat hasító enzimek aktivitásának meghatározására és diagnosztikum ezen enzi­mek kimutatására. Az (la), illetve az (Ib) általános képletben R1 és R6 jelentése hidrogénatom-, -COOH csoport, 1 — 4 szénatomos alkilcsoporttal észte­rezett karboxilcsoport, -COOéNH(C2H5)3í kép­letéi csoport vagy -COOC2H4OC2H4OC2H5 kép­letéi csopot, R3 és R4 jelentése hidrogénatom vagy karbon­­sav-morfolid, azzal a megkötéssel, hogy R1 és R6, illetve R3 és R4 közül az egyik mindig hidrogén­­atom, és Y jelentése nitrogénatom vagy .N O képle­téi csoport és Glikozid jelentése aldohexózból, aldopentóz­­ból vagy a megfelelő uronsavtól származó gyök. A továbbiakban már (I) általános képletű ve­­gyületeknek nevezett glikozidok új vegyületek. Az (I) általános képletű vegyületek találmány szerinti előállítási módszere előnyösen abból áll, hogy az egymással tautomer (Ha) vagy (Ilb) álta­lános képletű rezorufin-származékokat, ahol R1, R3, R4, R6 és Y jelentése a fentiekben megadott, egy, az előbbi 'Glikozid" jelentésben meghatáro­zott monoszachariddal vagy oligoszachariddal, illetve ezek 1-halogénszármazékával, melyekben valamennyi hidroxilcsoport a szénhidrát-kémiá­ban szokásosan alkalmazott bármilyen védőcso­porttal védett, per-O-szubsztituált glikozidokká alakítjuk át, majd ezekről a védőcsoportokat ön­magában véve ismert módon lehasítjuk és így a rezorufin-származékok (I) általános képletű gli­­kozidjaihoz jutunk. A (II) általános képletű vegyületeket előnyö­sen valamilyen savmegkötő szer, mint például egy alkálifém-hidroxid vagy -karbonát jelenlété­ben, vizes acetonban, vagy fázistranszfer körül­mények között víz és benzol vagy víz és kloro­form keverékében reagáltatjuk a per-O-szubszti­­tuált I-halogén-szacharidokkal. Ezen túlmenően a fenti eljárást úgy is megva­lósíthatjuk, hogy a (II) általános képletű rezoru­­fin-származékokat előbb egy alkálifém-hidroxid­­dal vagy -alkoholáttal a megfelelő alkálifémsóvá, illetve adott esetben helyettesített aminokkal va­lamilyen ammóniumsóvá alakítjuk át, majd eze­ket reagáltatjuk a per-O-szubsztituált 1-halogén­­szacharidokkal, egy dipoláros aprotonos oldó­szerben, mint például acetonban, dimetil-szulf­­oxidban, diklór-metánban, tetrahidrofuránban vagy dimetil-formamidban. A pcr-O-szubsztituált glikozidok (II) általá­nos képletű rezorufinszármazékokból és a per- O-szubsztituált 1-halogén-szacharidokból törté­nő szintézisnél hozzá tétanyagként jól beváltak bizonyos ezüstsók vagy ezüstsókból álló keveré­kek (ezüst-oxid, ezüst-karbonát, celitre lecsapott ezüst-karbonát, ezüst-triflát, ezüst-szalicilát) és/vagy bizonyos higanysók vagy higanysókból ál­ló keverékek (higany-bromid, higany-cianid, hi­­gany-acetát, higany-oxid), továbbá adott esetben szárítószereket, mint például kalcium-kloridot, molekulaszitát vagy drieritet alkalmazhatunk és a reakciót valamilyen oldószerben, így metilén­­dikloridban, kloroformban, benzolban, toluolban vagy dioxánban valósítjuk meg. Az a-kapcsoló­dású glikozidok szintézisénél a (II) általános képletű vegyületet célszerűen egy Lewis-sav, mint például ón(IV)-klorid, alumínium-klorid vagy előnyösen cink-klorid jelenlétében és olva­dékban reagáltatjuk egy olyan szachariddal, melynek hidroxilcsoportjai valamilyen védőcso­porttal, különösen előnyös módon acetilcsopor­­tokkal helyettesítve vannak [lásd: Chem. Bér., 66, 378 — 383 (1933); Methods in Carbohydr. Chem., 2, 345 — 347 (1967)]. A reakció-hőmér­sékletet ebben az esetben 80 °C és 150 °C között, előnyösen 110 °C és 130 °C között választjuk meg. A per-O-szubsztituált glikozidokról a védő­csoportokat a szénhidrátkémiában szokásosan használt módszerekkel hasítjuk le és ezáltal az (I) általános képletű glikozidokhoz jutunk. A módszereket például az Advances Carbohydrate Chem., 12, 157 (1975) irodalmi helyen ismerte­tik, így például az acilcsoport jellegű védőcso­portokat nátrium-metiláltal, bárium-metiláttal, vagy metanolos közegben ammóniával lehet le­­hasílani. R1 és R6 vonatkozásában a rövidszénláncú al­­kilcsoport meghatározás 1 — 4 szénatomot, elő­nyösen 1—3 szénatomot tartalmazhó csoportot jelent, emellett a metilcsoport egészen különös módon előnyös. A "szénhidrát-kémiában használatos védőcso­port" főleg acetilcsoport, benzoilcsoport, benzil­­csoport vagy trimetil-szilil-csoport lehet. A (II) általános képletű rezorufin-származé­­kokhoz kapcsolódó glikozilcsoportként [az (I) általános képletű glikozidok ezen kapcsolódás eredményeképpen jönnek létre] valamennyi al­dohexóz, aldopentóz, a megfelelő uronsavak és 2 — 10 aldohexóz vagy aldopentóz egységből álló oligoszacharid lánc alkalmas, melyek a megfele­lő glikozidázokkal a rezorufin-alapvázról ismét lehasíthatók. A találmány szerinti glikozidok kö­zül példaképpen a /?-D-galaktopiranozidokat, az alfa-D-galaktopiranozidokat, a /?-D-glükopira­­nozidokat, az alfa-D-glükopiranozidokat, vala­mint az alfa-D-mannopiranozidokat említjük meg. Glikozilcsoportként az olyan oligoszacha­­rid-láncok is alkalmasak, melyek szacharidlánc­­hasító enzimekkel monoszacharid-fokozatig, il­letve oligoszacharid-fokozatig lebonthatók és amelyeket azután a megfelelő glikozidázokkal közvetlenül le lehet hasítani a rezorufin-alapváz­ról. Az ilyen oligoszacharid-láncok alatt a 2 —10, előnyösen a 2-7 aldohexóz vagy aldopentóz­­egységből felépült láncokat kell érteni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents