198718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,7-diazabiciklo-[3.3.1]-nonán származékok és az e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

és Z’ együtt oxigénatomot képeznek vagy Z je­lentése hidroxilcsoportot és Z’jelentése hidro­génatom),- majd kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületet egy vagy több alábbi átalakí­tásnak vetünk alá: Egy R4 helyén metoxi-helyettesített benzhid­­ril-csoportot tartalmazó (I) általános képletű ve­­gyületben a metoxicsoportot hidroxilcsoporttá alakítjuk; egy (I) általános képletű vegyületet savaddíci­­ós sóvá alakítunk vagy savaddíciós sójából felsza­badítunk. Az a) eljárás során a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját aminok alkilezésé­­re önmagukban ismert módszerekkel végezhet­jük el. A reakciót célszerűen inert szerves oldó­szerben, bázikus körülmények között hajthatjuk végre. A (III) általános képletű vegyületekben X helyén levő aminolitikusan lehasítható csoport, előnyösen halogénatom (pl. klór- vagy bróm­­atom) vagy szerves szulfonsav-csoport (pl. kis szénatomszámú alkánszulfonsav, így pl. melán­­szulfonsav vagy adott esetben kis szénatomszámú alkilcsoporttai vagy halogénatommal helyettesí­tett aromás szulfonsav, pl. toluolszulfonsav vagy bróm-benzolszulfonsav) maradéka lehet. Inert •szerves oldószerként előnyösen aprotikus oldó­szerek (pl. éterek, különösen gyűrűs éterek, mint pl. tetrahidrofurán; vagy dimetil-formamid; aro­más szénhidrogének, pl. benzol vagy toluol; vagy a fenti oldószerek elegyei) alkalmazhatók. A reakciót célszerűen ekvivalens mennyiségű bázis jelenlétében hajthatjuk végre. E célra pl. alkáli­fém-karbonátokat, alkálifém-amidokat, alkáli­­fém-hidrideket, szerves lítium-vegyületeket (pl. kis szénatomszámú alkil- vagy fenil-lítiumot) al­kalmazhatunk. Előnyösen dolgozhatunk pl. káli­um-karbonát jelenlétében dimetil-formamidban, vagy n-butil-lítium jelenlétében tetrahidrofurán­­ban, vagy lítium-amid jelenlétében tetrahidrofu­­ránban vagy dimetil-formamidban. A reakcióhő­mérséklet az alkalmazott bázistól függően kb. 0 *C és az oldószer forráspontja közötti érték le­het, előnyösen kb. 0—80 °C-on dolgozhatunk. A reakcióidő az alkalmazott reakciókörülmények­től függően 2—12 óra. A (III) általános képletű vegyületek R4 cso­portjában adott esetben levő szabad hidroxilcso­­portokat a (II) általános képletű vegyülettel való reagáltatás alatt önmagában ismert módon köny­­nyen lehasítható védőcsoportokkal meg kell vé­deni. A fenolos hidroxilcsoport megvédésére al­kalmas, könnyen lehasítható védőcsoportok pl. E. McOmie "Protective groups in Organic Chemistry" Plenum Press (1971) c. művéből ismertek. így pl. e hidroxilcsoportok megvédésé­re észterek (pl. acetátok), könnyen lehasítható éterek (különösen tetrahidropiranil-éterek) és könnyen lehasítható karbonátok (pl. benzil-kar­­bonátok) jöhetnek tekintetbe. Amennyiben R4 hidroxilcsoporttal helyettesített cinnamiicsopor­­tot képvisel, olyan védőcsoportokat kell választa­ni, amelyek a reakció után olyan körülmények 1 HU között hasíthatók le, hogy a cinnamilcsoportban levő kettőskötés ne károsodjék. A b) eljárás szerint a (XIV) általános képletű vegyületek redukcióját amidok és aminokarbino­­lok redukciójára önmagukban ismert módsze­rekkel végezhetjük el. Redukálószerként pl. (XIV) általános képletű amidok esetében komp­lex alumínium-hidrideket (pl. lítium-alumínium­­hidridet vagy nátrium-bisz(2-metoxi-etoxi)-di­­hidro-aluminátot] alkalmazhatunk és inert oldó­szerben, pl. nyíltláncú gyűrűs éterekben (mint pl. dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban) adott esetben aromás szénhidrogénekkel (pl. benzollal vagy toluollal) képezett elegyek formájában dol­gozhatunk. A (XIV) általános képletű amino­­karbinolok redukcióját továbbá nátrium-bór­­hidriddel is elvégezhetjük. A nátrium-bór-hidri­­des redukciót kis szénatomszámú alkoholban (pl. metanolban) adott esetben inert szerves ol­dószerrel képezett elegyben hajthatjuk végre. A reakcióhőmérséklet az alkalmazott redukáló­­szertől függően változik és előnyösen 0 °C és szo­bahőmérséklet között dolgozhatunk. Az R4 helyén szabad hidroxilcsoporttal he­lyettesített benzilcsoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű vegyületeket a megfelelő (I) általá­nos képletű metoxi-helyettesített vegyietekből éterhasítással állíthatjuk elő. A hidroxilcsopor­tot a fenol-éter-hasítás önmagukban ismert mód­szereivel alakíthatjuk ki. Az éter-hasítást külö­nösen előnyösen jód-hidrogénsáwal inert oldó­szerben végezhetjük el. Az (I) általános képletű vegyületeket önma­gában ismert módon izolálhatjuk és tisztíthatjuk. A savaddíciós sókat szokásos módon szabad bá­zissá alakíthatjuk, illetve a szabad bázisból kívánt esetben önmagában ismert módon gyógyászati­­tag alkalmas savaddíciós sókat képezhetünk. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatiig alkalmas savadíciós sói pl. szervetlen savakkal (pl. hidrógénhalogenidekkel, különösén sósav­val; vagy kénsavval vagy foszforsavakkal) vagy szerves savakkal (pl. kis szénatomszámú alifás mono- vagy dikarbonsavakkal, pl. tejsavval, ma­­leinsawal, fumársawal, borkősavval vagy ecet­savval) vagy szulfonsavakkal (pl. kis szénatom­számú alkilszulfonsavakkal, mint pl. metánszul­­fonsawal vagy adott esetben a benzolgyűrűn ha­logén- vagy kis szénatomszámú alkil-helyettesí­­tőt hordozó benzolszulfonsavakkal, mint pl. p­­toluolszulfonsawal, vagy ciklohexilaminoszul­­fonsawal) képezhetők. Az R2 és R3 helyén különböző csoportokat tartalmazó (1) általános képletű vegyületek két sztereoizomer formában lehetnek jelen. Talál­mányunk az (I) általános képletű vegyületek izo­mer-keverékeinek és tiszta izomerjeinek előállí­tására egyaránt kiterjed. Az izomer-keveréket önmagában ismert módon a végtermékek vagy közbenső termékek szintjén választhatjuk szét az egyes izomerekre. A szétválasztáshoz pl. frakcio­­nált kristályosítást vagy oszlopkromatografálást alkalmazhatunk. Az R4 helyén adott esetben helyettesített (b) általános képletű cinnamilcsoportot tartalmazó 198718 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents