198699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoxazin- és benztiazin-ecetsav származékok és hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1

HU 198699 B

2

linos képletű vcgyület abszolút konfigurációja változatlan marad a C. reakcióvázlat szerinti eljárásban.

Az (I) általános képletű vegyíiletek kontroll vegyülctckhez viszonyított farmakológiai hatását az alábbi vizsgálatokkal bizonyltjuk:

1. Aldóz-reduktáz gátlása (in vitro vizsgálat):

Az aldóz-reduktáz-gátló hatás vizsgálatát humán placentából származó részlegesen tisztított aldóz-reduklázzal végezzük, S. Hayman és munkatársai |Journal of Biological Chemistry 240, 877 (1965)] módszere szerint, vagy J. H. Kinoshita és munkatársai [Metabolism, 28, Supplement 1, 462 (1979)] módszere szerint, A 10'® és 10'7 mólyi koncentrációban mért gátló hatásokat %-os értékben kifejezve az 1. táblázatban ismertetjük.

2. Szorbit-felhalmozódás gátlása kísérletesen cukorbeteggé tett patkányok szöveteiben:

5 — 7 hetes, hím, Spargue-Dawley patkányokat — csoportonként 5 állatot — 218 órán keresztül éheztetünk, majd éteres altatás mellett a farokvénába 70 mg/kg dózisban streptozocint (Cal Biochem Co.) injektálunk, ily módon cukorbeteg patkányokat kapunk. A streptozocin-injekció beadása után az állatoknak azonnal 50 mg/kg 5 vagy 30 mg/kg dózisban adjuk orálisan a vizsgálandó vegyületet, 5%-os gumiarábikumos szuszpenzió formájában, naponta két alkalommal (délelőtt 10 órakor és délután 17 órakor) két napon keresztül. A fenti időtartam alatt a patkányokat CE-2 diétán tartjuk (Clea Japan, Inc.) és vizet ad libitum adunk. A harmadik nap reggelén (9 órakor) a patkányokat fejlevágással és érvágással lelöljük, az ülöidegeket azonnal izoláljuk, és azokból a szorbitot M.J. Peterson és munkatársai [Metabolism 28, 456 (1979)] módszere szerint extraháljuk, és a szorbit-szintet P.

S. Clements és munkatársai [Science 166. 1007 (1969)] enzimatikus módszere szerint meghatározzuk. Az eredményeket %-ban kifejezve, a ke- 20 zeletlen csoport értékéi 100-nak tekintve az 1. táblázatban ismertetjük.

i. táblázat

Vegyület

(példa

száma)

10'6

In vitro gátlás (%)

10'7

(mól/i)

Szorbit-felhalmozódás (%) 50 30 (mg/kg)

1.

46,7

19,1

18****

51”*

2.

43,9

8,7

12””

33””

3

48,9

8,9

23””

4.

45,6

3,8

14””

45”

5.

48,1

17,3

11””

29””

6.

48,2

9,4

16””

33”"

7.

50,0

14,9

27””

8.

50,2

9,1

30”"

9.

46,4

20,0

46”“

60*”

11.

47,1

15,2

38"”

67*”

12.

43,0

19,2

58”

13.

46,8

14,9

35*"

17.

45,7

2,6

62*

19.

39,3

8,0

20.

38,4

4,6

_

25””

Kontroll2

A.

50,8

25,0

60”

73

B.

43,1

15,7

78'

C.

48,7

19,6

71'-1) Student-féle t-teszt:

* p < 0,05

** p < 0,02 *** p<0,01 **• p< 0,001

2) A: 6-fluor-3,4-dhidro-3-lioxo-2H-l,4-benzoxazin-4-ecetsav,

B: 3,4-dihidro-3-tioxo-2H-l,4-benzotiazin-4- -ecetsav,

C: 3,4-dihidro-2-metil-3-tioxo-2H-l,4-benzotiazin-4-ecetsav.

Az 1. táblázat eredményeiből látható, hogy míg a találmány szerinti eljárással előállított (I) 55 általános képletű vegyületek ugyanolyan hatásosak, vagy csak kevésbé hatásosak az aldóz-reduktáz in vitro gátlásában, mint a kontroll vegyületek, szorbit-akkumulációt gátló hatásuk in vivo felülmúlja a kontroll vegyületekét. A különbség 60 különösen szembetűnő, ha a 2. példa szerint előállított vegyületet az A. vegyülettel, a 9. és 11. példa szerint előállított vegyületet a B. és C. vegyülettel hasonlítjuk össze, mivel ebben a párosí-65

5