198611. lajstromszámú szabadalom • Guanidin származékokat tartalmazó herbicid és növényi növekedésszabályozó készítményekés eljárás guanidin származékok előállítására
17 HU 198611 B 18 adagoljuk és az elegyet a reakció végéig keverjük. Az új vegyületek feldolgozása és izolálása ismert módon tórténik. Adott esetben az illékony komponensek ledesztillálása után vízzel nem elegyedő oldószerrel, például metilén-kloriddal, kloroformmal vagy toluollal kirázzuk az elegyet, a szerves fázist vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékban visszamaradó (I) általános képletű termékeket szerves oldószerekkel, például dietil-éterrel, etil-acetáttal, etanollal vagy izopropanollal kristályosításig dörzsöljük és adott esetben átkristályositással tisztítjuk. A találmány szerinti (c) eljárásnál az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen hígítószerek alkalmazásával állítjuk elő. Valamennyi inert szerves oldószer szóba jöhet, idetartoznak különösen az adott esetben klórozott szénhidrogének, például kloroform, széntetraklorid, toluol, xilol, klór-benzol, 1,2-diklór-benzol, éterek, így diizobutil- és dibutil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, 1,2-dimetoxi-etán és diglikol-dimetil-éter, (diglim), nitrilek, például acetonitril és propionsavnitril, valamint dimetil-formamid, dimetil-acetamid, dimetil-szulfoxid és szulfolán. A (c) eljárásnál savmegkötőszerként olyan savmegkötőket alkalmazhatunk, amelyek nem összemérhetők nukleofil tulajdonságaikban a (III) általános képletű amino-végyületekkel. Ilyenek az alkálifém- és alkáliföldfém-karbonátok, például kálium-karbonát, kalcium-karbonát, tercier aminok, például trietil-amin, N,N-dimetil-anilin, N,N,-dimetil-benzil-amin, valamint nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, például piridin, diaza-biciklooktán és diaza-bicikloundecén. A reakció hőmérsékletét a (c) eljárásnál tég határok között változtathatjuk, általában 0 és 200, előnyösen 20-120 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A (c) eljárást általában normális nyomáson hajtjuk végre. A (c) eljáráshoz 1 mól (VI) általános képletű izotiokarbamidra általában 1-5 mól, előnyösen 1-3 mól (III) általános képletű amino-vegyületet, vagy hidrokloridját használjuk. A (VI) általános képletű izotiokarbamidokat és a hígitószert szobahőmérsékleten elegyítjük és a (III) általános képletű amino-vegyületeket, illetve hidrokloridjait és a megfelelő savmegkötőt hozzáadjuk. A reakcióelegyet általában magasabb hőmérsékleten a reakció hóvégéig keverjük. Az (I) általános képletű termékek rendszerint lehűtés közben kristályos formában keletkeznek és leszivatással izolálhatok. Ha az (I) általános képletű termékek ammónium sóik formájában keletkeznek, akkor vizben feloldva megsavanyitással, például sósavval vagy kénsavval állíthatók elő a megfelelő savak (M^H). A találmány szerinti (d) eljárást előnyösen hígítószerek alkalmazásával végezzük. Valamennyi inert szerves oldószer és adott esetben még viz is alkalmazható. Ide tartoznak előnyösen az alkoholok, például metanol, etanol, n- és izopropanol, éterek, például tetrahidrofurán, dioxán és 1,2-dimetoxi-etán, észterek, például ecetsav-metil-észter és -eül-észter, nitrilek, például acetonitril vagy propionsavnitril, valamint dimetil-formamid és víz. SavmegköLőként az (d) eljárásnál olyan savmegkötők jöhetnek szóba, amelyek nukleofil tulajdonságaikban lényegesen nem hasonlíthatók össze a (III) általános képletű vegyülelekkel. Ilyenek az alkálifém- és alkáliföldfém-karbonátok, például kálium-karbonát, kalcium-karbonát, tercier aminok, például trietil-amin, N,N-dimetil-anilin, N,N-dimetil-benzil-ainin, valamint nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, például piridin, diaza-biciklooktán és diaza-bicikloundecén. A reakció hőmérsékletét a (d) eljárásnál tág határok között változtathatjuk, általában 0-150, előnyösen 10-100 °C között dolgozunk. A (d) eljárást általában atmoszferikus nyomáson végezzük. A (d) eljáráshoz 1 mól (I) általános képletű guanidinszármazék közbenső termékre általában 1-10 mól előnyösen 2-5 mól (III) általános képletű amino-vegyületet, vagy annak hidrokloridját használjuk. A (I) általános képletű guanidinszármazékot és a hígítószert szobahőmérsékleten, vagy enyhe hűtés közben keverjük össze és a (III) általános képletű amino-vegyületet, vagy hidrokloridját és a megfelelő savmegkötószert hozzáadjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten, vagy kissé magasabb hőmérsékleten a reakció végéig keverjük. A feldolgozás ismert módon történik, ha a (I) általános képletű termékek a reakcióele gyből kristályosán válnak ki, akkor leszívatással izolálhatok. Eltérő esetben adott esetben bepárlás után vízzel hígítjuk és vízzel gyakorlatilag nem elegyedő oldószerrel, például metilén-kloriddal extraháljuk. Az extrakciós oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, szűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot átkristályositva a (I) általános képletű terméket tiszta formában kaphatjuk. A találmány szerinti (e) eljárást előnyösen higitószer alkalmazásával hajtjuk végre. Hígitószerként valamennyi inert szerves oldószert használhatjuk. Ide tartoznak különösen az alkoholok, például etanol, n- és izopropanol, éterek, például tetrahidrofurán, dioxán és 1,2-dimetoxi-etán, észterek, például ecetsav-metil-észter és -etil-észter, valamint nitrilek, például acetonitril. A reakció hőmérsékletét az (e) eljárásnál tág határokon belül változtathatjuk, általában -20 - +50, előnyösen 0 és 30 °C között dolgozunk. Az (e) eljárást rendszerint atmoszferikus nyomáson végezzük. Az (e) eljáráshoz 1 mól (I) általános képletű guanidinszármazékra általában 0,9-1,2 mól, előnyösen 0,95-1,1 mól fémvegyületet, illetve amint használunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
