198468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy 1,3-dioxán-származék és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 198468 B 2 közölt eljárással alakíthatjuk ki. A (III) általános képi etil védett fenol-vegy öleteket pl. az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljárással vagy a találmány szerinti (a) eljárásváltozattal állíthatjuk elő, az utóbbi esetben a megfelelő R1 védőcsoportokat hordozó aldehidekből indulunk ki. Ezeket a védett aldehideket a (II) képletű aldehid előállításának módszerével alakíthatjuk ki, úgy, hogy a védőcsoport lehasításának műveletét elhagyjuk. Megjegyezzük, hogy az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljárás csak R1 helyén acil-csoporttól eltérő védőcsoportot tartalmazó (III) általános képletú fenol-vegyületek előállítására alkalmas. Az (A) reakció-vázlaton feltünteti p-Ts jelölés p-toluol-szulfonil-csoportot, az Et jelölés etilcsoportot jelent. A Wittig-reagenseket ismert módon állíthatjuk elő, például úgy, hogy a megfelelő foszfónium-halogenideket erős bázisokkal, így nátrium-hidriddel, litiumdi-izopropil-amiddal, kálium-terc-butoxiddal vagy butil-litiummal reagáltatjuk. A szükséges Wittig-reagenseket előnyösen közvetlenül felhasználásuk előtt állítjuk elő, és képződési reakcióelegyeikben reagáltatjuk tovább. Az optikai aktív (I) képletű vegyületeket optikailag aktív kiindulási anyagokból állíthatjuk elő. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a racém (I) képletű vegyületet optikailag aktív szerves bázissal, pl. efedrinnel, N,N,N-trimetil-( 1 -fenil-etil) -ammónium-hidroxiddal vagy 1-fenil-etil-aminnal reagáltatjuk, a diasztereomer sópár egyedi komponenseit ismert módon, például megfelelő oldószerből (így 1-4 szénatomos alkanolokból) végzett frakcionált kristályosítással elkülönítjük, majd az optikailag aktív (I) képletű vegyületet savas kezeléssel felszabadítjuk sójából. Savként pl. híg vizes ásványi savakat, így híg vizes sósavqldatot használhatunk. A (III) általános képletű vegyületek egyes képviselői - köztük pl. a 4(Z) -6-([2,4,5-cisz]-4-(o-metoxi-fenil)-2-(trifulor-metil) -l,3-dioxan-5-il) -hexénkarbonsav - maguk is rendelkeznek TXA2-antagonista hatással. Miként már korábban közöltük, az (I) képletű vegyület a TXA2 egy vagy több biológiai hatását - pl. a vérlemezkékre, az érrendszerre és/vagy a tüdőre kifejtett hatásokat -antagonizálja. A vegyület TXA2- antagonista hatását a következő ismert farmakológiai módszerekkel vizsgálhatjuk: (a) Nyúl aorta-preparátumon végzett vizsgálat (Piper és Vane: Nature 223, 29-35 (1969); a vizsgálathoz agonista anyagként frissen készített TXA2-mintát (a minta előállítása során 250 pl vérlemezkékben dús, citráttal előkezelt nyúl-vérplazmához 25 pg arachidonsavat adunk, és az elegyet felhasználás előtt 90 másodpercig teljesen aggregálódni hagyjuk), vagy U46619 jelű TXA2-mimetikus szert (R.L. Jones és munkatársai: ’’Chemistry, Bioshemistry and Pharmacological Activity of Prostanoids,, 211. oldal / szerk.: S.M.Roberts és F. Scheinmann; kiadó: Pergamon Press, 1979f) használhatunk. (b) Vérlemezke-aggregáció vizsgálata Born módszerével (Nature 194, 927-929(1962), amelynek során (i) vérlemezkékben dús, citráttal előkezelt emberi vérplazmához U46619 jelű TXA2 -mimetikus szert adunk, a vérlemezke-aggregációt mérjük, és felvesszük a dózis-reakció görbét; (ii) növekvő mennyiségű (rendszerint 10~5 mól és 10-10 mól közötti koncentrációjú) hatóanyag jelenlétében ismét meghatározzuk az U46619 jelű TXA2- mimetikus szer dózis-reakció görbéjét; és (iii) a hatóanyag jelenlétében és távollétében mért adatok alapján, többszöri átlagolással kiszámítjuk a hatóanyag Kb értékét, azaz az U46619 jelű szerrel kiváltott aggregációt 50 %-ban csökkentő dózist. (c) Hörgő-összehúzódás vizsgálata altatott tengerimalacokon a Collier és James által módosított Konzett-Rossler módszerrel (Brit.J.Pharmacol. 30, 283- 307 /1967.), amelynek során tengerimalacoknak intravénás úton U46619 jelű TXA2-mimetikus szert adunk be, és vizsgáljuk, hogy a hatóanyag milyen mértékben képes gátolni a szer hörgő-összehúzó hatását. A' vizsgálatot a következőképpen végezzük: (i) Állandó térfogatú, de növekvő mennyiségű (0,2—4 pg/kg U46619-et tartalmazó fiziológiás sóoldattal intravénásán kezeljük az állatokat, a hörgőösszehúzódás mértékét az elméletileg elérhető maximumhoz (az állat szervezetébe nem jut levegő) viszonyítjuk, és felvesszük a kumulatív dózis-reakció görbét; (ii) az állatoknak orálisan beadjuk a vizsgálandó hatóanyagot, majd 3 órán át 30 perces szakaszonként ismét felvesszük az U46619 dózis-reakció görbéit; és (iii) az egyes hatóanyagok esetén kiszámítjuk a dózisarányokat, azaz azt az 46619 dózist, amely 50 %-os hörgőösszehúzódás kiváltásához szükséges hatóanyag jelenlétében, illetve távollétében. (d) A TXA2 érrendszerre kifejtett hatásainak gátlását patkányokon a következőképpen vizsgálhatjuk: Alderley Park-törzstenyészetből származó hím patkányokat nátrium-pentobarbitállal altatunk, és a carotis artériánál mérjük az állatok vérnyomását. Az állatok jugurális vénájába 5 pg/kg U46619 jelű TXA2-mimetikus szert fecskendezünk; ennek hatására 2640- 3970 pascallal nő az állatok systolés vérnyomása. A reakció megbízhatóságának értékelése végett ezt a kísérletet kétszer megismételjük. Ezután az állatoknak intravénásán (a jugurális vénán keresztül) vagy orálisan (szondán keresztül közvetlenül a gyomorba) beadjuk a vizsgálandó hatóanyagot, és 5 perc elteltével, majd ezután 10-10 percenként ismét U46619- cel kezeljük az állatokat mindaddig, amig a hatóanyag már nem képes gátolni a TXA2-mimetikus szer vérnyomásnövelő hatását. Az in vivo körülmények között kifejtett TXA2- antagonista hatást például úgy vizsgálhatjuk, hogy a hatóanyagot laboratóriumi állatoknak, így nyulaknak, patkányoknak, tengerimalacoknak vagy kutyáknak adjuk be, majd az (a) kísérletnél közöltekhez hasonlóan vizsgáljuk, hogyan változik az állatok vérlemezkeaggregációja. Ha a kísérleteket kutyákon végezzük, az U46619 jelű TXA2-mimetikus szert előre meghatározott küszöbértéknek (rendszerint 0,4-1,2 x 10“6 mól) megfelelő mennyiségű adenozin-difoszfáttal együtt kell adagolnunk. A racém (I) képletű vegyülettel végzett vizsgálatok eredményeit az alábbiakban közöljük: (a) kísérlet: pA2 = 7,58 ,± 0,05; (b) kísérlet: Kb = 1,32 x 10~8 mól; (c) kísérlet: 0,005 mg/kg mennyiségű hatóanyag orális beadás után 2 órával meghatározott dó5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
