198437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- vagy biszkarbonil vegyületek előállítására
1 2 léssel nátriumtól mentesítjük. Ezt követően a metanolt a hidrogénezés során keletkezett vízzel egy ütt vákuumban eltávolítjuk és a kapott maradékot rektifikálással tisztítjuk. Ilyen módon 314 g tiszta 3.3- dimetoxi-propanalt kapunk, ami az elméleti kitermelés 89%-ának felel meg. Forráspont; 0= 75 °C. 9. példa 3,3-Di-n-butoxi-propanal 300 g 4,4-di-n-butoxi-butént feloldunk 1 liter metanolban és az oldatot a 8. példában leírt módszerrel előbb ózonnal reagáltatjuk, majd hidrogénezzük. A hidrogénezést úgy végezzük, hogy a hidrogénezési reakcióoldatban a peroxidtartalom 0,02 mól/liter érték alatt legyen, mimellett a reakció-hőmérsékletet 35 °C-on és az oldat pH-ját 4 5 közötti értéken tartjuk. A hidrogénfelvétel 32.4 normálliter, ami az elméletire számítva 96%-nak felel meg. Az. oldatot a katalizátor elkülönítése után a 8. példában megadott módon feldolgozzuk. így 284 g 3.3- di-n-butoxi-propanalt kapunk, ami az elméleti kitermelés 93,7%-ának felel meg. Forráspont; n= -• 86°C. 10. példa Szukcindialdehid 81 g (0,75 mól) 1,5-ciklooktadiént metanollal 1 liter térfogatra hígítunk. Az így kapott oldatba 10 °C és -5 °C közötti hőmérsékleten addig vezetünk 4 tömeg% ózont tartalmazó oxigén-ózon elcgyet, amíg a bevitt ózon mennyisége az 1,5 mólt eléri. Az illékony anyagok tekintetében fellépő veszteségeket ügy küszöböljük ki, hogy a kilépő gázt kondenzáljuk és a kondenzátumot az ozonizálási reakcióba visszavezetjük. Az ózonfelvétel kvantitatív. Egy hidrogénező reaktorban platina-dioxid in situ hidrogénezésével 1 g platinakatalizátort készítünk elő és 200 ml metanolban szuszpendált katalizátor fölé hidrogént vezetünk. Az ozonizálással kapott oldatot ezután erős keverés közben 30^10 °C hőmérsékleten folyamatosan hozzáadagoljuk a hidrogénezési oldathoz. A hozzáadagolást úgy végezzük, hogy a hidrogénező reaktorban a peroxid koncentrációja mind a hidrogénezés kezdetén, mind annak lefolyása alatt a 0,1 mól/liter érték alatt maradjon. A hidrogénezés folyamán a felvett hidrogént folyamatosan pótoljuk és a hidrogénfogyasztást mérjük. Az oldat pH-ját metanolos nátrium-hidroxid-oldattal végzett automatikus titrálással 2- 5 közötti értéken tartjuk. Néhány perccel az ozonizált oldat hozzáadagolásának befejezése után a hidrogénfelvétel megszűnik és az oldat teljesen peroxidmentessé válik. A felvett hidrogén mennyisége 32,6 normálliter, ami az elméletileg számított hidrogén 97%-ának felel meg. A hidrogénező reaktor tartalmát ezután kiszívatjuk úgy. hogy körülbelül 200 ml oldat a katalizátorral együtt visszamaradjon. A fentiekben ismertetett ozonizálást és reduktív hasítást ezután a katalizátor regenerálása vagy feldolgozása nélkül még tíz alkalommal megismételjük. Így összesen 8,25 mól 1,5- -ciklooktadiént reagáltatunk 16,5 mól ózonnal. Az összes felvett hidrogén 355,3 normálliter, ami az elméletinek 96,1 %-a. A szukcindialdehid teljes kitermelését oximtitrálással határozzuk meg, ennek értéke 1 5,8 mól, az elméletire számítva 96%. A katalizátoroktól elválasztott és egyesített reakcióoldatokat egy erősen savas ioncserélővel keverjük és így nátriummentessé tesszük, majd vékonyréteg-bepárlóban kissé csökkentett nyomás alatt bepároljuk. Azonosítás és jellemzés céljából a maradékot metanolban, egy savas katalizátor jelenlétében acetálozzuk és az így kapott reakcióelegyet vákuumban frakcionáljuk. Ilyen módon 2550 g 1,1,4,4-tetrametoxi-butánt (forráspont] 5= 86-88 °C) kapunk, ami nyomokban 2,5-dimetoxi-letrahidrofuránt is tartalmaz. A kitermelés az elméletire számítva; 86,8%. 11. példa Adi pinái deliid 123 g ciklohexént feloldunk 1 liter metanolban, az oldatot a 10. példában ismertetett munkamódszer szerint előbb ózonnal reagáltatjuk, majd az így kapott oldatot hidrogénezzük. Az illékony ciklohexén visszanyerése céljából az ozonizálásnál eltávozó gázokat metanollal mossuk és ezt a metanolos mosófolyadékot visszavezetjük az ozonizáló reaktorba. Ilyen módon a dklohexén-veszteséget olyan mértékben csökkenteni lehet, hogy az ozonizálás befejezése után a ciklohexén kiindulási mennyiségéből elméletileg számított peroxid 94%-a jelen van az. oldatban. A hidrogénezés művelete során a hidrogénfelvétel 30,5 normálliter, ez a fentiekben ismertetett mennyiségű peroxidhoz elméletileg szükséges hidrogén 96,7%-a. A katalizátor elkülönítése, majd a nátriumionok erősen savas ioncserélővel végzett kezeléssel történő eltávolítása után oximtitrálással megállapíthatjuk, hogy a teljes kitermelés adipinaldehidre nézve 1,41 mól, ami az elméleti kitermelés 94%-ának felel meg. Jellemzés céljából az adipinaldehidet acetálozzuk és így 275 g 1,1,6,6-tetrametoxi-hexánt kapunk, ez az elméleti Idtermelés 89%-a. Forráspont20= 111 °C. 12. példa 1,8 Oktándial 165 g (1.5 mól) ciklooktént a 10. példában leírt módon ekvivalens mennyiségű ózonnal reagáltatunk és ezt követően az elegyet hidrogénezzük. A felvett hidrogén 32,2 normálliter, ami az elméleti mennyiség 95,8%-ának felel meg. A katalizátor elkülönítése után oximtitrálással 1,42 mól 1,8-oktándial jelenlétét tudjuk kimutatni, ez az elméletire számított kitermelés 94%-a. A reakciótermék azonosítása és izolálása céljából az 1,8-oktándial metanolos oldatát egy ásványi savval pH= 1 értékre beállítjuk és az acetálképződés érdekében néhány óra hosszat állni hagyjuk. Az acetál képződésének befejeződése után az oldatot hidegen semlegesítjük, majd vízzel hígítjuk. Ennek hatására vízben oldhatatlan olaj alakjában kiválik az 1,18,8-tetrametoxi-oktán, ezt elválasztjuk és a visszamaradt oldatot petrol éterrel extraháljuk. A terméket tartalmazó fázisokat egyesítjük, a petrolétert eltávo-98 437 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
