198437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- vagy biszkarbonil vegyületek előállítására

1 2 léssel nátriumtól mentesítjük. Ezt követően a metanolt a hidrogénezés során keletkezett vízzel egy ütt vákuumban eltávolítjuk és a kapott maradékot rektifikálással tisztítjuk. Ilyen módon 314 g tiszta 3.3- dimetoxi-propanalt kapunk, ami az elméleti ki­termelés 89%-ának felel meg. Forráspont; 0= 75 °C. 9. példa 3,3-Di-n-butoxi-propanal 300 g 4,4-di-n-butoxi-butént feloldunk 1 liter metanolban és az oldatot a 8. példában leírt mód­szerrel előbb ózonnal reagáltatjuk, majd hidrogé­nezzük. A hidrogénezést úgy végezzük, hogy a hidro­­génezési reakcióoldatban a peroxidtartalom 0,02 mól/liter érték alatt legyen, mimellett a reakció-hő­mérsékletet 35 °C-on és az oldat pH-ját 4 5 közötti értéken tartjuk. A hidrogénfelvétel 32.4 normálliter, ami az elméletire számítva 96%-nak felel meg. Az. oldatot a katalizátor elkülönítése után a 8. példában megadott módon feldolgozzuk. így 284 g 3.3- di-n-butoxi-propanalt kapunk, ami az elméleti kitermelés 93,7%-ának felel meg. Forráspont; n= -• 86°C. 10. példa Szukcindialdehid 81 g (0,75 mól) 1,5-ciklooktadiént metanollal 1 liter térfogatra hígítunk. Az így kapott oldatba 10 °C és -5 °C közötti hőmérsékleten addig vezetünk 4 tömeg% ózont tartalmazó oxigén-ózon elcgyet, amíg a bevitt ózon mennyisége az 1,5 mólt eléri. Az illékony anyagok tekintetében fellépő veszteségeket ügy küszöböljük ki, hogy a kilépő gázt kondenzál­juk és a kondenzátumot az ozonizálási reakcióba visszavezetjük. Az ózonfelvétel kvantitatív. Egy hidrogénező reaktorban platina-dioxid in situ hidrogénezésével 1 g platinakatalizátort készítünk elő és 200 ml metanolban szuszpendált katalizátor fölé hidrogént vezetünk. Az ozonizálással kapott oldatot ezután erős keverés közben 30^10 °C hőmérsékleten folyamatosan hozzáadagoljuk a hidrogénezési oldat­hoz. A hozzáadagolást úgy végezzük, hogy a hidrogé­nező reaktorban a peroxid koncentrációja mind a hid­rogénezés kezdetén, mind annak lefolyása alatt a 0,1 mól/liter érték alatt maradjon. A hidrogénezés folya­mán a felvett hidrogént folyamatosan pótoljuk és a hidrogénfogyasztást mérjük. Az oldat pH-ját meta­­nolos nátrium-hidroxid-oldattal végzett automatikus titrálással 2- 5 közötti értéken tartjuk. Néhány perc­cel az ozonizált oldat hozzáadagolásának befejezése után a hidrogénfelvétel megszűnik és az oldat teljesen peroxidmentessé válik. A felvett hidrogén mennyisé­ge 32,6 normálliter, ami az elméletileg számított hid­rogén 97%-ának felel meg. A hidrogénező reaktor tartalmát ezután kiszívat­juk úgy. hogy körülbelül 200 ml oldat a katalizátorral együtt visszamaradjon. A fentiekben ismertetett ozo­­nizálást és reduktív hasítást ezután a katalizátor re­generálása vagy feldolgozása nélkül még tíz alka­lommal megismételjük. Így összesen 8,25 mól 1,5- -ciklooktadiént reagáltatunk 16,5 mól ózonnal. Az összes felvett hidrogén 355,3 normálliter, ami az elméletinek 96,1 %-a. A szukcindialdehid teljes kiter­melését oximtitrálással határozzuk meg, ennek érté­ke 1 5,8 mól, az elméletire számítva 96%. A katalizátoroktól elválasztott és egyesített reak­cióoldatokat egy erősen savas ioncserélővel keverjük és így nátriummentessé tesszük, majd vékonyréteg­­-bepárlóban kissé csökkentett nyomás alatt bepárol­juk. Azonosítás és jellemzés céljából a maradékot metanolban, egy savas katalizátor jelenlétében acetá­­lozzuk és az így kapott reakcióelegyet vákuumban frakcionáljuk. Ilyen módon 2550 g 1,1,4,4-tetramet­­oxi-butánt (forráspont] 5= 86-88 °C) kapunk, ami nyomokban 2,5-dimetoxi-letrahidrofuránt is tartal­maz. A kitermelés az elméletire számítva; 86,8%. 11. példa Adi pinái deliid 123 g ciklohexént feloldunk 1 liter metanolban, az oldatot a 10. példában ismertetett munkamód­szer szerint előbb ózonnal reagáltatjuk, majd az így kapott oldatot hidrogénezzük. Az illékony ciklohexén visszanyerése céljából az ozonizálásnál eltávozó gázokat metanollal mossuk és ezt a meta­­nolos mosófolyadékot visszavezetjük az ozonizáló reaktorba. Ilyen módon a dklohexén-veszteséget olyan mértékben csökkenteni lehet, hogy az ozonizá­­lás befejezése után a ciklohexén kiindulási mennyi­ségéből elméletileg számított peroxid 94%-a jelen van az. oldatban. A hidrogénezés művelete során a hidrogénfelvétel 30,5 normálliter, ez a fentiekben ismertetett mennyi­ségű peroxidhoz elméletileg szükséges hidrogén 96,7%-a. A katalizátor elkülönítése, majd a nátriumionok erősen savas ioncserélővel végzett kezeléssel történő eltávolítása után oximtitrálással megállapíthatjuk, hogy a teljes kitermelés adipinaldehidre nézve 1,41 mól, ami az elméleti kitermelés 94%-ának felel meg. Jellemzés céljából az adipinaldehidet acetálozzuk és így 275 g 1,1,6,6-tetrametoxi-hexánt kapunk, ez az elméleti Idtermelés 89%-a. Forráspont20= 111 °C. 12. példa 1,8 Oktándial 165 g (1.5 mól) ciklooktént a 10. példában leírt módon ekvivalens mennyiségű ózonnal reagáltatunk és ezt követően az elegyet hidrogénezzük. A felvett hidrogén 32,2 normálliter, ami az elméleti mennyiség 95,8%-ának felel meg. A katalizátor elkülönítése után oximtitrálással 1,42 mól 1,8-oktándial jelenlétét tud­juk kimutatni, ez az elméletire számított kitermelés 94%-a. A reakciótermék azonosítása és izolálása cél­jából az 1,8-oktándial metanolos oldatát egy ásványi savval pH= 1 értékre beállítjuk és az acetálképződés érdekében néhány óra hosszat állni hagyjuk. Az acetál képződésének befejeződése után az olda­tot hidegen semlegesítjük, majd vízzel hígítjuk. Ennek hatására vízben oldhatatlan olaj alakjában kiválik az 1,18,8-tetrametoxi-oktán, ezt elválasztjuk és a vissza­maradt oldatot petrol éterrel extraháljuk. A terméket tartalmazó fázisokat egyesítjük, a petrolétert eltávo-98 437 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents