198418. lajstromszámú szabadalom • Traktorülés rugózás, amely az ülést vízszintesen tartja
1 198 418 2 Ismeretes, hogy a traktorok legnagyobb része szántás közben egyik kerekével a barázdában halad, ennek következtében a jármű és azzal együtt a beépített ülés is ferde helyzetet vesz fel. Az ilyen ülésen végzett munka a dolgozót érő aszimmetrikus gerincterfielés miatt gyors kifáradást és esetenként maradandó egészségkárosodást is okoz. A dolgozó gerincének aszimmetrikus terhelése, ezzel a nagyarányú túlterhelés és egészségügyi károsodás úgy Büntethető meg, hogy ha a vezetőülést mindenkor, a jármű helyzetétől függetlenül, a haladási irányra merőleges síkban automatikusan vízszintbe állítjuk. Ezt a problémát már sokan felismerték és a leglcülönbözőbb módon igyekeztek megoldani. A megoldások hidraulikus Vagy mechanikus rendszereket foglaltak magukban, melyek a rugózástól függetlenek és a vezető irányítása szerint vagy önműködően állnak be a vízszintes síkba. Ilyen megoldást ír le például a3 341 165sz.és a 4 095 770 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Ezek a találmányok a rugózást és a vízszintbeállítást elkülönítve oldják meg. A vízszintbeállítást a jármű hossztengelye körül elforduló súly vezérli, vagy maga az ülés van úgy kialakítva, hogy súlya állítja vízszintes helyzetve, míg a rugózást a szokásos szerkezetek biztosítják. Ezek a megoldások a gyakorlatban nem kielégítőek, ezért nem terjedtek el a traktorokon. Az önsúlyától visszaálló ülés lengéscsillapítása nehézkes és az ülés jelentékenyen változtatja helyét a jármű tengelyvonalához képest, ami vezetéstechnikai -biztonságtechnikai szempontból káros. Az ülések más típusánál alkalmazzák a légrugót, mint igen kedvező rugóelemet, melynek segítségével valóban a jelenlegi ismereteknek megfelelő legkedvezőbb ülésrugózás alakítható ki. További előny ennél a megoldásnál, hogy az ülés a vezető testsúlya szerint beállítható vagy önműködően beáll, helyzetét a jármű hossztengelyéhez képest alig változtatja. Ilyen üléseket teherautók, autóbuszok vezetői részére építenek be és ülésrugózási szempontból a technika jelenlegi állapotát tükrözik. Ilyen járműülést ismertetnek a 2 753 105 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban. Az ülés magassága légrugóval jól szabályozható, a 2 849 700 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat szerint. Ezek az ülések azonban nem alkalmasak arra, hogy traktorülések esetében a vezető gerincét kíméljék, mert a vízszintben tartásról a beépített légrugó nem képes gondoskodni, csupán a megfelelő rugózást biztosítja, szokásos funkciójának megfelelően. A traktorülések egy részénél az oldal irányú dőlés kézi állítással szüntethető meg (lásd 2 709 123 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás), de könnyen belátható, hogy a traktorvezető szántás közben, mikor nagy gyakorisággal kénytelen a barázdából ki- illetve beállni, illetve a terep dőlésszöge is változik — a korszerű szántás a talajerózió ciökkentése céljából szintvonal irányú és lehetőleg nem hegy-völgy menetű — nem képes a beállítások elvégzőiére illetve ez a hatékonyságot erősen rontja. A találmány célkitűzése tehát az, hogy olyan jól rugó:ott traktorülést hozzunk létre, timely a jó rugózás mellett, azzal egyidejűleg képes önműködően vízszintbe is ülni és ezáltal a ^írtorvezeíő munkáját megkönnyíti, az egészségkárosodástól a dolgozót megóvja. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapul, hogy két vagy több légrugó összehangolt működésével olyan kombinációs rendszer hozható létre, amelynél a légrugók nemcsak szokásos funkciójukat, a rugózás biztosítását látják el - mint a járműveknél általában -, hanem az ülés vfcszintbe hozását is egyidejűleg képesek biztosítani. Ez esetben a megfelelő rugózás és a vízszintbe hozás nem igényelnek különböző rendszereket: az ülés minden járműhelyzetben vízszintesben tartható. Elegendő a jármű haladására merőleges síkban a vízszinthelyzet biztosítása, mely két légrugó alkalmazásával megvalósítható. Természetesen legkényelmesebb megoldás, amelynél a vízszintes helyzet beállítását automatikusan lehet biztosítani. Ez a légrugós rugózási rendszer esetében viszonylag egyszerűen, levegő betápláló és elvezető szelep automatikus irányításával megoldható. Az ülés dőlését az automatikus irányításhoz természetesen érzékelni kell. Az érzékelés jól megoldható például buborékcsöves érzékelő beépítésével, melyben a buborék helyzetét fotocella ismeri fel és ad jelet a szelepek vezérlésére. A két fotocellás jeladó nemcsak a dőlés határhelyzetét érzékeli, mint például a 4 254 334 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti berendezés, hanem a vízszintestől való eltérés esetén beállítható késleltetéssel visszaállító jelet ad és a visszaállított vízszintes helyzet érzékelésével azt stabilizálja. Az egyszerű vízszintérzékelő csövecske beépítése és a kapott jelek logikai feldolgozása automatikus szabályozást biztosít méghozzá egyszerűbb úton, mintpéldául a 2 495 766 sz. francia szabadalmi leírás szerinti többszörösen megtört buborékcsöves megoldás. A korszerű vezetőülés követelményei közé tartozik, hogy előre-hátra és magassági irányban a vezető testméjetei srerint beállítható legyen. Flexibilis levegőcsatlakozás alkalmazása esetén a találmány szerinti légrugós ilésnél ez a követelmény biztosítható. A kényelmi követelmény a rugózás önfrekvenciájának beállítása, mely légrugónál az összes egyéb rugózási rendszerekkel szemben a legjobban beállítható és a terhelés változásától szinte függetlenül biztosítható. Két légrugó beépítésével és azok összehangolt működtetésével tehát az ülés haladási irányra merőleges síkja mindenkor vízszintben és a megkívánt magasságban tartható. A két légrugót az ülés alatt a haladási irányra merőleges síkban helyezzük el. A jármű vízszintes helyzete esetén mindkét légrugó azonos magasságát az azonos terheléshez szükséges azonos légnyomás biztosítja. A magassági helyzetet ún. szintállító szelep állítja be, mely az ülés és az alváz egymástól levő előre beállított (vezető által beállítható) távolságot automatikusan tartja. A szintállitó szelep a levegő ellátást a jármű préslevegő tartályáról kapja. Ha a jármű ferde síkon halad, a vezetőülés is eltérne a vízszintestől. Ekkor az érzékelő, a dőlési irányt felismerve, megfelelő szelepállást hoz létre a légrugók levegő ellátó rendszerén. A dőlési irány frlffl rrfft lépnjáhn Irrr 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Z
