198394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinergens vírus ellenes gyógyszerkészítmény előállítására
1 198 394 A találmány tárgya eljárás vírusellenes új, szinergens gyógyszerkészítmények alőállítására, amelyek vírusfertőzések, különösen herpesz vírusok által okozott fertőzések kemoterápiás kezelésére alkalmasak. Az utóbbi tíz vagy több évben számos vírusellenes készítményt fejlesztettek ki klinikai kipróbálás céljára. Az ilyen készítmények kifejlesztésével kapcsolatban az a probléma, hogy a baktériumoktól eltérően a vírusok nem szabadon élő szervezetek, hanem szaporodás céljából annak a gazdasejtnek az életfolyamataitól függnek, amelyet megfertőznek. Ezért a vírusellenes szerekkel kapcsolatban kívánatos, hogy hatásúkat különösen a vírus szaporodási folyamataira fejtsék ki, és nem a normál (nem-fertőzött) sejtek hasonló folyamataira. Az eddig kifejlesztett vírusellenes szerek vírusellenes hatásúkat különféle mechanizmusokon keresztül fejtik ki, amelyek magukban foglalják a vírus szaporodási folyamata különböző fázisainak gátlását a gazdasejtben. A szaporodásnak egyik speciális fázisa, amikor a vírus érzékeny a gátlásra, a nukleinsav replikációjára. A DNS-t tartalmazó vírusok esetében az új vírus-DNS képzése magánban foglalja a DNS-polimeráz enzim és a felépítő, az új DNS építőköveiként szolgáló nukleotidok (nevezetesen a dezoxiribonukleotidok) egymásrahatását. Ebben a fázisban a vírusellenes hatás általában az analóg nukleozidok metabolizmusát jelenti ’’csaló” vagy ’’káros” nukleozidokká, amelyek imitálják a normál vírus anyagot és/vagy versengenek a DNS-polimeiázért vagy beépülnek a vírus DNS láncába és azt funkcióképtelenné teszik. Ezek a ’’csaló” vagy ’’káros” nukleozidok olyan nukleozid-analógok nukleozid-trifoszfátjai, amelyeket az enzimek első lépésben monofoszfáttá, majd difoszfáttá és végül trifoszfáttá alakítanak. flyen vírusellenes szer például az acyclovir (azaz 9-[(2-hidroxi-etoxi)-metil]guarin), amely a természetesen előforduló nukleoziddal, a guanozinnal rokon, de a 9-helyzetben egy nem-ciklusos oldalláncot tartalmaz, ellentétben a guanozinnal, amely ebben a helyzetben egy gyűrűs cukormaradékot tartalmaz. Az acyclovir antivírusos hatása azon alapszik, hogy először áthatol a sejtmembránon, majd a vírusspecifikus timidinkináz enzim hatására acyclovir-monofoszfáttá alakul. Az acyclovir-monofoszfát azután a normális sejt-enzimek (kináz) hatására difoszfáttá, majd acyclovir-trifoszfáttá (ACVTP) alakul. Az acyclovir-trifoszfát a vírus DNS-polimeráz inhibitoraként hat, mivel hasonlít a természetes nukleotid-szubsztrátra, a dezoxiguanozin-trifoszfátra (dGTP), és így a dGTP-vel verseng a DNS-polimeráz megkötéséért, és így kompetitiv gátlást jelent az enzim számára, és ennek megfelelően gátolja a vírus szaporodását. Amikor az ACVTP a DNS-polimeráz számára szubsztrátként szerepel, beépül a vírus DNS láncába, de mivel nem tartalmaz 3’-hidroxilcsoportot a gyűrűs cukorban, a DNS lánc terminátoraként hat. Észrevehetően inaktiválja a vírus DNS-poliermázt is. A vírus replikációját ezáltal megakadályozza. Az acyclovir és a rokon vegyületek, amelyek hasonló hatásmódon alapszanak, vírusellenes hatása tehát kompetatív gátlást és a DNS-polimeráz inaktiválását jelenti. A kompetatív gátláson alapuló szerek hátránya az, hogy az illető enzim szubsztrátja felszaporodhat, és így antagonistaként hat az inhibitor mellett. így például a timidin felépítése akadályozhatja az acyclovir kötődését a vírus-specifikus timidin-kinázhoz, és így antagonizálja az acyclovir rákövetkező foszforilezését, amely foszforilezés lényeges lépésnek tűnik a hatóanyag vírusellenes hatása szempontjából. Felismertük, hogy egy nukleozid transzport inhibitor alkalmazása egy fenti típusú vírusellenes szerrel együtt meglepő módon nem befolyásolja a vírusellens szer sejtbeli szintjét, viszont csökkenti a természetesen előforduló nukleozidok, pl. a timidin sejtbe való behatolását. Feltételezzük, hogy ez a nukleozid transzport inhibitornak a fiziológiásán előforduló nukleozidok behatolására gyakorolt gátló hatásának a következménye, és így a vírusellenes szer aránya a vírus-specifikus timidin-kináznak a versengő nukleozid-szubsztrátjára vonatkoztatva jelentősen javul. így a vírúsellenes vegyület foszforilezése fokozódik. Az eredmény az, hogy a nukleozid transzport inhibitor a fenti típusú vírusellenes szerrel kombinálva meglepő szinergens emelkedést eredményez a víruselleni hatékonyságban a kombináció egyes komponenseinek vírusellenes hatásához képest. Valójában a nukleozid transzport inhibitorok semmiféle vírusellenes hatást nem mutatnak. Különösen meglepő, hogy a nukleozid transzport inhibitorok fokozzák a találmány szerinti vírusellenes vegyületek aktivitását, mivel az ilyen vírusellenes vegyületekről azt hinnénk, hogy szerkezeti hasonlóságuk következtében ugyanolyan úton jutnak be a sejtbe, mint a természetesen előforduló nukleozidok. így az is feltételezhető lenne, hogy a vírusellenes vegyületek sejtbe való bejutása is gátlódik. Úgy találtuk, hogy nem ez történik. Ennek megfelelően a találmány tárgya eljárás olyan készítmények előállítására, amelyek (i) 9-[(2-hidroxietoxi) metil] guanint, mely egy (ü) egy megnevezett olyan vírusellenes vegyületet, amely egy vírus-indukálta enzim által in vivo vírus DNS-polimeráz inhibitorrá és/ vagy annak szubsztrátjává alakul, és (ü) egy — megnevezett — nukleozid transzport inhibitort tartalmaznak, és az (i) és (ii) komponenseket 5:1 és 2:10 közötti tömeg arányban alkalmazzuk, amelynél a szinergens hatás jelentkezik. A ’’szinergens vírusellenes hatás” kifejezés olyan vírusellenes hatást jelöl, amely nagyobb, mint a kompozíció egyes fenti komponensei hatásának előre várható additív hatása. A találmány tárgya közelebbről eljárás szinergens, vírusellenes hatású gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek (1) ismert módon előállított, tetrahidro-lH-l,4-diazepin-l,4 (5H)-dipropanol-bisz (3,4,5,-trimetoxibenzoát)-ot, 2,2’,2”2”’-(4,8-dipiperidirio-pirimidot [5,4-d] pirimidin-2,6-diil-dinitrilo)-tetraetanolt, 2’-dezoxi-6- (4-nitro-benzil)-tioinozint, 2’-dezoxi-6-benzil-tioinozint, 6-benzil-tioinozint, 6-(2-hidroxi-5-nitro-benzil)-tioinozint, 6-(2-hidroxi-5-nitro-benzil)-tioguanozint vagy 6- (-nitro-benzil)-tioguanozint tartalmaznak 5:1 és 2:10 közötti tömegarányban a gyógyszerkészítésben szokásos vivő-, hígító és/vagy egyéb segédanyagok mellett. A fenti készítmény különösen a herpesz vírus által, éspedig a Herpes simplex, Varicella zoster, cytomegalovirus (CMV) és az Epstein-Barr vims (EBS) által okozott fertőzések kezelésére és megelőzésére alkalma, humán és állatgyógyászatban. A vírusellenes vegyület és a nukleozid transzport inhibitor adagolható párhuzamosan vagy egymás után, sőt eltérő úton is. Ez utóbbi esetben azonban az szükséges, hogy a kombináció komponenseit viszonylag rö-2 5 i0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
