198233. lajstromszámú szabadalom • Térbeli tartórács
1 HU 198233 B 2 A találmány térbeli tartórács, főleg nagy kiterjedésű ós/vagy átmérőjű héjszerkezetek, pl. térlefedések, köpenypalástok stb. vagy egyszerűen csak sikfelületú térhatároló tartószerkezetek, pl. födémek, falak stb. előállítására. A szerkezetnek a tartórácsot eredményező építőelemei és azokat egyesitő kapcsoló részei vannak. Csakúgy mint & tartószerkezetek számos más területén, a tartórácsok esetében is azok legelső alkalmazásai a hídépítés területére esnek. A vashidak pályaszerkezetét a hagyományos elgondolások szerint több mint egy évszázada hossztartókból, ezeket alátámasztó kereszttartókból és a kereszttartók terheit átvevő főtartókból építették föl. Ennek a hagyományos ún. .átviteles’ tartórendszernek a továbbfejlesztéséből alakult ki elsősorban a közúti hídépítésben a tartórácsok elmélete és alkalmazása. Az alapgondolatot az nyújtotta, hogy a korábban kéttámaszúnak föltételezett tartók valójában nem azok, és Így olyan jelentős teherbírási tartalékok vannak, az átviteles tartószerkezetben, amelyek számítással követhetők, és statikailag ki is használhatók. A hídépítés területéről az elmúlt évtizedekben a tartórácsok építésének gondolata áttevődött a magasépítési szerkezetekre is. Kiderült, hogy segítségükkel nagy terheknek kitett, főleg azonban nagy nyílások áthidalására szánt tartószerkezeteket lehet gazdaságosan kialakítani. Az ilyen tartószerkezeteket továbbra is elsősorban fémből készítik, hiszen a fémnek rendkívül kedvező a teherbírásához viszonyított önsúlya. Még további lehetőségeket kínált a nagy szilárdságú kábelok alkalmazása, melyekkel korábban elképzelhetetlenül nagy tereket lefedő ún. függőtetőket lehetett létrehozni. Az elgondolásnak a vasbeton építés területén való elterjedése a kétségtelen előnyök ellenére nem következett be. A vasbeton építés egyik fő ágát képező előregyártóit szerkezeteknél ugyanis gondot okoznak a csomóponti kapcsolatok megvalósításának gyakorlatilag legyűrhetetlen nehézségei, míg a másik fő irányzat a monolit technológia esetében az utószilárduló szerkezeti anyag miatt bonyolult, lassan kivitelezhető, kényes és költséges zsaluzatok építésére van szükség. Fokozza a nehézséget, hogy e zsaluzatokat gyakran nagy magasságban .nyaktörő mutatványokkal’ kell előállítani, és nem egyszerű az utószilárduló anyag bedolgozása sem. A fennálló nehézségek leküzdésére számos különböző elgondolás látott napvilágot, fóleg az elmúlt évtizedben. Az egyik ezek között a 3 542 651 lsz-ú NSZK közrebocsátási iratban található, és arra irányul, hogy L-keresztmetszetű zsaluzóelemek és a betonvasalás sajátságos kapcsolatát hozza létre. A szerkezet lemezjellegű sík felületek kialakítására alkalmas. Ugyancsak L-alakú zsaluzóelemek alkalmazását javasolja a 3 421 998 lsz-ú NSZK közrebocsátási irat is. Ennél a zsaluzóelemek hőszigetelő anyagból készülnek, az L-keresztmetszet egyik Bzára pedig vasalás átvezetésére és kiöntésére egyaránt használható áttörésekkel van ellátva. Födémszerkezet létesítéséhez ajánl sarokelemet a 3 430 564 lsz-ú NSZK közrebocsátási irat. Előnye, hogy a zsaluzófal hőszigetelő réteg befogadására alkalmas. Sik födémen kivül más szerkezet azonban segítségével nem állítható elő. Ugyancsak fokozott hószigetelési igények kielégítése a feladat a 3 405 736 lsz-ú NSZK közzétételi irat által bemutatott zsaluzóelem esetében is. A zsaluzó elemek megvasalt lapszerű idomok, melyek közé távtartók vannak beiktatva. A szomszédos zsaluzólapok csapos hornyos kapcsolattal illeszkednek egymáshoz. Az előbbi gondolatot fejleszti tovább a 3 132 287 lsz-ú NSZK közrebocsátási irat, melynél az utószilárduló anyagot közrefogó zsaluzó falak közé változtatható méretű távtartók vannak elhelyezve. Ebben és az előbbi esetben egyaránt a bentmaradó zsaluzat jól együttdolgozik a közéje öntött utószilárduló anyaggal. A bentmaradó zsaluzatok kategóriájába tartozik az az elgondolás is, amelyet a 3 017 192 lsz-ú NSZK közzétételi irat ismertet. Ennek segítségével épületszerkezetek koszorúgerendáit lehet jól és egyszerűen kialakítani. A zsaluzat fémből és hőszigetelő részekből készül, és fémanyagú kapcsoló szervek szolgálják az utószilárduló építőanyaggal való együttdolgozást. Az előbbi gondolatot terjeszti ki a 3 026 732 lsz-ú NSZK közzétételi irat szerinti zsaluzat, amely U-keresztmetszetű bentmaradó zsaluzatot állít elő téglafalakba építhető koszorúk kialakítása végett. A téglafallal érintkező vízszintes elem maga is vasbetonból készül, míg az oldalfalak hőszigetelő habanyagból vannak. Az így U-alakúvá kiképzett zsaluzótérbe könnyen tudják a távtartó szerepét is betöltő kengyeleket behelyezni. Az elgondolás szellemes, de alkalmazhatósága aránylag szűkkórű. A korábbiakkal ellentétben vasbeton térrácsokhoz alkalmazható zsaluzó elemet mutat be a 3 031 868 lsz-ú NSZK közzétételi irat. A zsaluzó elemet egy darabból öntik. Alsó és fölső óvlemezei, közös pontban találkozó rúdelemei és összefeszítésre alkalmas kábelhüvelyei vannak. A zsaluzó elem rendkívül komplikált és a geometriai adatok változása miatt még egyetlen tartószerkezethez is több különböző ilyen csomóponti zsaluzat kialakítására van szükség. Több évtizedes volta ellenére az adott területen fejlettnek és haladónak tekintik a DURISOL féle falazóblokkos építési módot, amelyet Hollandiában fejlesztettek ki és Svájcból terjedt el. Az építési mód elsősor-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
