198190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-fenilszulfinil-1H-2-(metoxi-karbonil-amino)-benzimidazol előállítására

1 HU 198190 B 2 A találmány tárgya eljárás (I) képletű 5-fe­­nil- szulfinil-1H-2- {metoxi- k arbonil-ami no)­­-benzimidazol (röviden oxfendazol) előállí­tására. Az oxfendazol értékes, széles hatás­spektrumú anthelmintikus hatóanyag, amely emberek és állatok parazitás megbetegedésé­nek kezelésére alkalmas (2 363 351 sz. NSZK­­-beli közrebocsátási irat). Az (I) képletű 5-fenil-szulfinil-lH-2- -(metoxi-karbonil-amino)-benzimidazol előállí­tását a 2 334 631 és a 2 432 631 sz. NSZK- beli közrebocsátási iratok szerint úgy vég­zik, hogy (II) képletű 5-fenil-merkapto-lH-2- -(metoxi-karbonil-amino)-benzimidazolt (rövi­den fenbendazolt) hidrogén-peroxiddal kezel­nek ecetsavban. Az eljárás hátránya, hogy tuloxidáció következtében melléktermékként 5-fenil-szulfonil-lH-2-(metoxi-karbonil-ami­­no)-benzimidazol képződik. Ismeretes, hogy a tioéterek szerves sa­vakban, például hangyasavban hidrogén-per­­oxiddal általában oxidálhatok szulfoxiddá [K. Undheira, Act, Chem. Scand., 24, 3429 (1970)]. Ismeretes továbbá a tioéterek oxidációja metanolban hidrogén-peroxid segítségével [J. Drabowicz és munkatársai, Synth. Commun. 11 (12), 1025 (1981)]. Szelektiv oxidációt (szulfonképzódés nélkül) és magas kiterme­lést azonban csak a diáik il— és aril-alkil­­-szulfoxidok esetén lehet elérni. Diaril-tio­­éterek oxidációjára ez az eljárás nem al­kalmas. Az oxidáció ezenkívül oxidáló savakkal, például salétromsavval [Houben-Weyl, 4/la kötet (1981), 736. oldal] és hirdogén-per­­oxid/kénsav elegyével (91 052 sz. közzétett európai bejelentés) is végbemegy. Ezeknek az oxidációs eljárásoknak az a hátránya, hogy nemkivánt melléktermékként szulfon képződik (tuloxidáció és kis szelektivitás kö­vetkeztében), és a kitermelés általában rossz [G. Barbieri és munkatársai, J. Chem. Soc. (C), 659, (1968)]. Szelektiv oxidáció jó kitermeléssel csak drága reagensek segítségével, például titán­­-trikloriddal [Y. Watanabe és munkatársai, Synthesis, 204 (1981)] és brómmal kétfázisú rendszerben, klórozott szénhidrogénekben [J. Drabowicz és munkatársai, Synthesis, 39 (1979)] érhető el. Kidolgoztunk egy nagy szelektivitású, olcsó és egyszerű eljárást az (I) képletű 5- -f enil-szulfinil- 1H-2- (metoxi-karbonil-amino)­­-benzimidazol előállítására. Heterociklusos tioéterek esetén meglepő módon úgy találtuk, hogy nagy szelektivitású reakció sorén kvantitatív kitermelés érhető el, ha a hidrogén-peroxiddal végzett oxidáci­ót alifás alkoholok jelenlétében, nem-oxidáló ásványi sav adagolása mellett hajtjuk végre. A találmány tárgya tehát eljárás 5-fenil­­-szulfinil~lH-2-(metoxi-karbonil-amino)-benzi­­midazol (oxfendazol) előállítására 5-fenil-mer­kapto- 1H-2- (metoxi- kar bonil-amino)-benzirai­­dazol hidrogén-peroxiddal történő kezelésé­vel. Az eljárásra jellemző, hogy a reakciót ásványi sav és 1-4 szénatomos alifás alkohol jelenlétében, 0 és 80 °C közötti hőmérsékle­ten, -1,0 és 2,0 közötti pH-értéknél, adott esetben inert, gázatmoszférában hajtjuk vég­re. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a hidrogén-peroxid teljes mennyiségét egy adagban a reakcióelegyhez lehet adni. Annak ellenére, hogy a hidrogén-peroxid ilyen nagy fölöslegben van jelen, a képződő oxfendazolból nem képződik 5-fenil-szulfonil- 1H -2-(metoxí-karbonil-amino)-benzimidazol. Az eljárás különös előnye tehát, hogy az oxidálószer adagolásának módja teljesen szabadon választható meg, ami különösen az ipari megvalósítás szempontjából döntő jelen­tőségű. Az eljárásban alkalmazott alifás alkoho­lok például 1-4 szénatomos alkoholok lehet­nek, különösen előnyös a metanol. Ásványi savként nem-oxidáló savakat al­kalmazunk, igy például sósavat vagy hidro­­gén-bromidot. Oxidálószerként hidrogén-peroxidot al­kalmazunk, éspedig ekvimoláris vagy az ek­­vimoláris kétszerese mennyiségben. A reakció hőmérséklet és a pH széles határok között változtatható, előnyösen -1,0 és 2,0 közötti pH-értéknél a 0-80 °C hőmérsékleten dolgo­zunk. A reakciót célszerűen úgy hajtjuk vég­re, hogy az 5-fenil-merkapto-lH-2-(metoxi­­-karbonil-amino)-benzimidazolt alkoholban oldjuk vagy szuszpendáljuk, és 0-80 °C hő­mérsékleten, előnyösen 20-60 °C hőmérsékle­ten nem-oxidáló ásványi savat adunk hozzá, ilyenkor a pH -1,0-2,0, előnyösen 0-1,5 ér­tékre áll be. Az adagolást azonban fordított sorrendben is végezhetjük. Ezután adagoljuk az ekvimoláris - kétszeres ekvimoláris meny­­nyiségű hidrogén-peroxidot. A hidrogén-per­oxidot 5-50 tömeg%-os vizes oldat formájában alkalmazzuk, ami a reakció elején adagolható teljes mennyiségben, vagy tetszés szerinti adagokban az eljárás folyamán elosztható. Célszerű továbbá az eljárást inert gáz­­atmoszférában, például nitrogénatmoszférában végrehajtani, az oxigén zavaró befolyásának kizárása érdekében. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a tioéter szulfoxiddá történő oxidációja teljes mértékben, szelektíven (szulfonképzó­dés nélkül) kvantitative végbemegy, és a szulfoxid képződése nem függ az oxidálószer adagolásának módjától. Szerves savakat nem kell alkalmazni. A képződő szennyvíz nem to­xikus a halakra nézve, és könnyen lebomlik. A képződött oxfendazol fizikai adatai megfe­lelnek az irodalmi adatoknak. A találmány szerinti eljárást a követke­ző példákkal szemléltetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents