198186. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirazolidinium-ilidek előállítására

3 HU 198186 B 4 A találmány szerinti eljárással előállított legelőnyösebb 4—(S) sztereoizomer: a 4-(S)-(t-butoxi-karbonil-amino)-3-oxo­­-l-metilén-l,2-pirazolidinium-ilid. A találmány szerinti eljárással az (1) ál­talános képletű pirazolidínium ilid vegyülete­­ket az 1. reakcióvázlatnak megfelelően vé­gezzük. A reakcióvázlat szerinti szintézis termékei a 4-(R) és 4—(S) sztereoizmerek ke­verékei. A reakcióvázlat bemutatja a 4-(R, S)-(t­­-butoxi-karbonil)-ilid előállítási eljárását. Más kiindulási ilid vegyületek is nyerhetők, ame­lyek más amino-védőcsoportot tartalmaznak, amennyiben olyan szerin származékokból in­dulunk ki, amelyben a t-butoxi-karboníl-cso­­porttól eltérő csoport található. Az ilid vegyületek 1. reakcióvázlat sze­rinti szintézisének első lépését 1. reaktióval jelöltük, és ez a védett szerin származék hidroxilcsoportjának tozilezése. A tozilezést diklórmetánban, p-toluol-szulfonil-kloriddal, katalitikus mennyiségű 4-(dimetil-amino)-piri­­din, és több mint egy ekvivalens piridin je­lenlétében végezzük. A reakcióelegyet éjsza­kán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott tozilezett szerint diazolidínné ciklizáljuk. A ciklizálási reakciót a 2. reak­cióban mutatjuk be. Ezt a tozil-szerin nitro­gén atmoszférában 97%-os diklórmetános hid­­razin oldathoz való hozzáadásával végezzük. A reakcióelegyet ez után őt óráig szobahő­mérsékleten keverjük. A sztereoizomer keve­rék pírazilidinium ilid közbenső termékek előállításának utolsó lépése egy keton vagy aldehid és a diazolidin kondenzációs reakció­ja, amely a pirazolidínium ilidet szolgáltatja. Alkalmas másik eljárás szerint a keton ketál származékát kondenzálhatjuk sav jelenlété­ben a diazolidinnel. Például a diazolidin rea­genst aceton-dimetil-acetállal elegyítjük me­tanolban, és az oldatot d-10-kámforszulfon­­savval reagáltatjuk. A reakcióelegyet 1,5 óráig visszafolyatás mellett forraljuk, és di­­metil-ilidet kapunk (azaz Rí és R2 jelentése metilcsoport). A nem szubsztituált ilid (amelyben Rí és R2 jelentése hidrogénatom) a diazolidin reagens és 37%-os metanolos for­maldehid reagáltatásával és a reakcióelegy 20 percig szobahőmérsékleten való keverésével állítható elő. Más ketál, tioketál, acetál vagy tioacetál karbonil származékok is alkalmazha­tók hasonló eljárásokban. Amennyiben Rí és Rz jelentése eltérő, mint a szakember azt felismeri, a reakcióban E és Z izomerek ele­gye keletkezik. A fenti pirazolidin kiindulási anyagok szintézisét L. N. Jungheim és R. E. Holmes leírták a 729 021 számú ugyanezen a napon bejelentett amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi bejelentésben, (amelynek megfelelője a T/40 660 számú magyar közzétett bejelen­tés), és amely kiegészítője L. N. Jugheim 728 434 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésének, (amelynek megfe- 4 lelője a T/40 627 számú magyar közzétett be­jelentés). Az (1) általános képletű pirazolidínium ilidiek sztereospecifikus szintézisét a 2. re­­akcióvázlatban mutatjuk be. A 2. reakcióvázlaton a 4-(S)-(t-butoxi­­karbonil-amino)-ilid vegyületek szintézisét mutatjuk be. A 4—(R) konfigurációjú ilideket a fent leirt L-szerin védett származék he­lyett D-szerin védett származék kiindulási anyagot alkalmazva állíthatjuk elő. Akár a 4- -(S) akár a 4—(R) vegyületek, amelyek t-bu­­toxi-karbonil-csoporttól eltérő amino-védó­­csoportot tartalmaznak ugyancsak elöllíthatók a t-butoxi-karbonil-csoporttól eltérő amino­- védőcső por tot tartalmazó védett szerin-acil­­-hídrazidból kiindulva. A 2. reakcióvázlatban leírt védett sze­­rin-acil-hidrazid kiindulási anyagot B. Iselin és R. Schwyzer, Helv. Chim. Acta, 44,169 (1961) eljárással analóg módon állíthatjuk elő. Ez után a kiindulási anyagot acilezzük és trifluor-acetil-csoportot vezetünk be a reak­cióvázlat 4. reakciójának megfelelően. Az aci­­lezést etanolban, feleslegben alkalmazott etil­­tio-trifluor-tioacetát (.ET-TFA') segítségével végezzük. A reakcióelegyet 65 óráig, szoba­­hőmérsékleten keverjük. A kapott N-(trif]uor-acetil)-acil-hidrazi­­dot az 5. reakció szerint trifenil-foszfinrial (,TPP‘) és dietil-azo-dikarboxiláttal (.DEAD') reagáltatjuk. (Ugyan a reakcióvázlatben csak a DEAD alkalmazásét tüntettük fel, a reakció dimetil-azo-dikarboxilét vagy diizopropi-azo­­-dikarboxilát alkalmazáséval is végrehajtha­tó). Az 5. reakcióban az alkalmazott N-(tri­­fluor-acetil)-acil-hidrazid, foszfin és azo-di­­karboxilát mólaránya legalább körülbelül 1:1:1. A reakció lezajlik, ha bármely fenti anyag moláris feleslegét alkalmazzuk. A reakciót úgy indítjuk be, hogy (bár­mely sorrendben) az oldószert, a N-(Lrifluor­­-acetil)-acil-hidrazidot és a foszfint elegyít­jük, majd ez után adjuk az elegyhez az azo­- dikar boxilátol. Az 5. reakció hőmérséklete nem döntő befolyású. A reakció az oldószer fagyáspont­ját megközelítő hőmérséklet és visszafolyatás melletti forráspontját megközelítő hőmérséklet között hajtható végre. Előnyösen körülbelül szobahőmérséklet reakcióhőmérsékletet alkal­mazunk. Az 5. reakció időtartama körülbelül 5 perc és körülbelül 24 óra közötti. A reakció előrehaladását szokásos módszerek alkalmazá­séval (például vékonyrétegkromatográfiás analízis, nagynyomású folyadékkromatográfia stb) követhetjük. A reakciót leállítjuk, umi­­kor az analitikai vizsgálat azt mutatja, hogy ez befejeződött. A reakcióban alkalmazható oldószerek az aromás szénhidrogének, mint például a ben­zol, a toluol, a xilolok stb; az éterek, mint például a dietiléter, a tetrahidrofurán vagy 5 :o 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents