198119. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1,3,5-oxadiazin- 2-on- származékokat tartalmazó inszekticid és akaricid készítmény és eljárás a hatóanyag előállítására
5 198 119 6 porózus típusú ilyen anyagok, mint például a kovakő, j (cglatörmclék, szepiolit és a bentonit, továbbá a nem ' adszorptív vivőanyagok, például a kaiéit és a homok. Ezenkívül használhatunk nagyszámú granulált szervetlen vagy szerves anyagot, például dolomitot vagy aprított növényi maradékokat is. Felületaktív anyagokként a készítménnyé alakítani kívánt (I) általános képletű hatóanyag jellegétől függően jó cmulgcáló, diszpcrgáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkező, nem-ionos, kationaktív és/vagy anionaktív tenzideket használhatunk. Tenzideken a jelen leírásban a tenzidek keverékeit is értjük. Az alkalmas anionos tenzidek lehetnek akár az úgynevezett vízoldható szappanok, akár a vízoldható, szintetikus, felületaktív vegyületek is. Szappanokként használhatjuk a magasabb szénatomszámú (10—22 szénatomot tartalmazó) zsírsavak alkálifém-, alkáli-földfém- vagy adott esetben helyettesített ammónium-sóit, ilyenek például az olajsav és a sztearinsav nátrium-sója és kálium-sója, továbbá a — például a kókuszdió-olajból vagy állati zsiradékból nyerhető — természetes zsírsav-keverékek ilyen sói. A tenzidek sorában megemlítjük még a zsírsavmetil-taurin-sókat, valamint a módosított és nem módosított foszfolipideket. Gyakrabban alkalmazzuk azonban az úgynevezett szintetikus tenzideket, különösen a zsírsav-szulfonátokat, a zsírsav-szulfátokat, a szulfonált bcnzimidazolszánnazékokat és az alkil-aríl-szulfonátokat. A zsírsav-szulfonátok és zsírsav-szulfátok általában alkálifém-, alkáli-földfém- vagy adott esetben helyettesített ammónium-sóik formájában vannak jelen, és általában tartalmaznak egy 8-22 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot, ahol ez az alkílesoport az aciicsoport alkilrészében is lehet, ilyenek például a ligninszulfonsav, a dcdecil-kénsav-észterek vagy valamely természetes zsírsavból előállított zsíralkohol-szulfátkeverék nátrium- vagy kalcium-sója. Idetartoznak a zslralkohol etilénoxid-adduktok kénsav-észterei, és az ezekből leszármaztatható szulfonsavak is. A szulfonált benzimidazol származékok előnyösen két szuífonsavesoportot és egy — körülbelül 8—22 szénatomot tartalmazó — zsírsavrészt tartalmaznak. Az alkil-arilszulfonátok például a dodecil-benzol-szulfonsav, a dibutil-naftalin-szulfonsav vagy a naftalin-szulfonsav és a formaldehid kondenzációs termékeinek nátrium-, kalcium- vagy trietanol-amin-sói. Szóbajöhetnek továbbá a megfelelő foszfátok is, például egy p-nonilfenol-(4—14)-etilén-oxid-addukt foszforsav-észterének sói. Nem-ionos tenzidekként elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok, telítetlen vagy telített zsírsavak és az alkil-fenolok poliglikoi-óter-származékait használjuk, amelyek 3-30 glikol-éter-csoportot, az (alifás) szénhidrogéncsoportban 8-20 szénatomot, és az alkil-fenolok alkilrészében 6—18 szénatomot tartalmaznak. További alkalmas nem-ionos tenzidek a polipropilén-glikol polietí'én-oxid adduktjai, amelyek vízben oldhatók, és 20—250 etilén-glikol-étercsoportot és 10—100 propilén-glikol-étcr-csoportot tartalmaznak; az ctiién-diamin-polipropilén-glikol és az alkilláncban 1—10 szénatomot tartalmazó alkilpropilén-glikolok. Az említett vegyületek propilénglikoi-cgvségcnként általában 1-5 ctilen-glikol-egységet tartalmaznak. Nem-lor.os tenzidekként szóbajöhetnek például a nonil-fenol-polietoxi-etanolok, ricinusolaj-poliglikol-éterek, polipropilén-polietilénoxid adduktok, tributil-fenoxi-polietoxi-etahol-szárrnazékok, polietilén-glikol és az oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. További ilyen nem-ionos tenzidek a polioxi-etilén-szorbitán zsírsav-észterei, mint például a polioxl-etilén-szorbilán-triolcát. A katicnos tenzidek elsősorban kvaterner ammónium-sók lehetnek, amelyek a nitrogénatom helyettesítőjeként legalább egy 8—22 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot tartalmaznak, és további helyettesitőként rövidszónláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportok, benzilcsoportok vagy rövidszénláncú, hidroxilcsoporttal helyettesített alkilcsoportok vannak bennük jelen. A sók általában halogenidek, metilszulfátok vagy etil-szulfátok, ilyenek például a szteariitrimetil-ammónium-kioríd és a benzil-di-(2-klór-etil)etil-ammóniurn-klorid. A készítmények előállításához használt, szokásos tenzideket többek között az alábbi művek írják 1c: „Mc Cutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual” (Mc Cutcheon: Detergensek és emulgeálószcrek évkönyve), kiadó: MC Publishing Corp., Ridgewood, New Jersey, 1979; Dr. Helmut Stäche: „Tensid Taschenbuch” (Tenzidek zsebkönyve), kiadó: Carl Manser Verlag, München/Wien, 1981. Az inszekticldek és akaricid készítmények általában 0,001 és 95 í.% közötti mennyiségű (I) általános képletű hatóanyagot, 1 t.% és 95,01.% közötti menynyiségű szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú adalékanyagot és 0% és 25 t.% közötti, és különösen 0,1 t.% és 20 t.% közötti mennyiségű tenzidet tartalmaz. Míg a kereskedelemben inkább töményebb szereket árulnak, a felhasználó általában hígított készítményeket alkalmaz, ez utóbbiakban a hatóanyag koncentrációja lényegesen kisebb. A készítmények tartalmazhatnak további adalékanyagokat is, például stabilizálószereket, habzásgátlókat, a viszkozitást szabályozó anyagokat, kötőanyagokat, a tapadást elősegítős szereket, valamint műtrágyákat és más hatóanyagokat, amelyekkel különleges hatásokat érhetünk el. A jelen találmány szerinti, az (I) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárást a továbbiakban — a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül - példákkal szemléltetjük. 1. példa 6-{l -Metil-1 -metil-szulfenü-etil)-2-izopropil-3,4-dihidro-2H-l ,3,5-oxadiazin-2-on [(la) képletű vegyület] 300 ml dimetoxi-etánba —30 °C hőmérsékleten belevezetünk 5 g gázalakú sósavat, majd az oldathoz hozzáadunk 6,4 g 1,3,5-tnizopropil-hcxnhidro-Uiazint. Utána a reakcióelegyet — 20 °C hőmérsékleten tartva hozzáadunk 12 g a-meül-merkapto-izovajsav-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
