198093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán- vagy állatgyógyászati készítményekben alkalmazható kopolimerek és ilyen kopolimereket tartalmazó, a hatóanyagot folyamatosan leadó humán- és állatgyógyászati készítmények előállítására
5 198 093 6 megfelelően kemény, könnyen kezelhető lennék képződik. A találmány szerint előállítható humán- vagy állatgyógyászati készítmények például orálisan, intraruminálisan, parcnterálisan, okulárisan, rektálisan vagy vaginálisan adagolható kompozíciók lehetnek. Ezeket a kompozíciókat ismert klinikai vagy állatgyógyászati módszerekkel, például intramuszkuláris vagy szubkután injekció vagy bőr alatt implantációs készítmény formájában juttathatják a kezelendő szervezetbe. A találmány szerint előállítható, a hatóanyagot folyamatosan leadó humán- vagy állatgyógyászati készítmények különösen előnyösen tartalmazhatnak hatóanyagokként hidrofil polipeptideket. Miként már említettük, a szakirodalomban ismertetett módszerekkel hidrofil polipeptid hatóanyag esetén csak olyan gyógyászati készítmények alakíthatók ki, amelyekből a hatóanyag szakaszosan szabadul fel. A találmány szerint előállítható humán- vagy állatgyógyászati kompozíciók azonban peptidtől eltérő hatóanyagot is tartalmazhatnak, amelyek közül példaként az. ös/.tradiolt említjük meg. A találmány értelmében a humán- vagy állatgyógyászati szempontból alkalmazható, amfipatikus, nem térhálós kopolimereket az egyedi monomerek, illetve polimerek reakciójával állítjuk elő. A reakciót az. ojtásos kopotimcri/áció, polikondenz.áció vagy poliaddíció önmagában ismert körülményei között végezzük. A reakcióelegyhez adott esetben katalizátort adhatunk. Katalizátorként például cink-oxidot, cinkkarbonátot, bázikus cink-karbonátot, dietii-cinket, szerves ónvegyületeket, így ón(II)-okíoátot (ón /II/-2-etil-hexanoátot), tributil-aiumíniumot, titán-, magnézium- és bárium-vegyületeket, ólom-oxidot, és hasonló anyagokat - különösen előnyösen ón(II)oktoátot — használhatunk fel. Az egyéb reakciókörülmények (például hőmérséklet és reakcióidő) tekintetében a reakciót ismert, hagyományos módon végezzük. A találmányt az. oltalmi kör korlátozása nélkül az. alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa 30 g 20 000-es molckulatömegű poli-(etilén-glikol)-t vákuumban (0,1 Hgmm-nál kisebb nyomáson) 3 órán át. 120 °C-on keverünk. A polimerhez 15 g DL-laktidot és 15 g glikolidot adunk, és az elegyet a szilárd anyagok megolvadásáig nitrogén-atmoszférában keverjük. Ezután az elegyet 160 ”C-ra melegítjük, és 0,1 ml ón(II) oktoátót (ón/II/'-2-eíii-hexanátot) adunk hozzá. Az elegyet 3 órán át 160 °C-on tartjuk, majd a kapott, igen viszkózus anyagot lehűtjük, és 200 ml acetonban oldjuk. Az acetonos oldatot lassú ütemben,erélyes keverés közben 1500 ml etanolba adagoljuk, majd a kiváit csapadékot leszűrjük, és vákuumban 3 órán át szobahőmérsékleten, majd éjszakán át 40 °C-on szárítjuk. A kapott kopolimer deutero-kloroformban felvett NMR-spektruma szerint a termék 2:1:1 arányban tartalmaz oxietilén-, tejsav- és glikolsav-egységeket. A kopoliiner kloroformos oldatának határviszkozitasa 0,58. A kopoíiincrt körülbelül 60 °C-on lágy, plasztikus, áf átsző filmmé dolgozzuk fel. A film 39 mg tömegű nvntáját vízbe helyezzük. A kopolimer gyorsan megduzzad, 4 óra alatt 135 ing vizet vesz fel, és átlátszó IüJrogéllé alakul, amely 2 hét alatt 37 °C-on fokozatosan lebomlik. 2. példa 20,2 mg, az 1. példa szerint előállított kopolimert kb. 40 °C-on 5,1 mg szarvasmarha növekedési hormonnal (EGH) keverünk össze, és a kapott átlátszatlan keverékből 1 mm vastag lemezt készítünk. A lemezt 0,01% nátrium-az.idot tartalmazó, 1/15 mólos vizes pufferoldatba (pH = 8,6) helyezzük. A lemezből legalább 12 napon át körülbelül 22 000-es molekulatömegű anyag szabadul fel, amelynek retenciós ideje (nagynyomású folyadék-kromatográfiával mérve) megegyezik a szarvasmarha növekedési hormon retenciós idejével. 3. példa A 2. példában közöltek szerint előállított kopoiirner/BGII keverékből körülbelül 45 mg tömegű, körülbelül 20% BGIi-t tartalmazó korongokat készítünk. A korongokat pajzsmirigyüktől megfosztott patkányokba ültetjük be. A beültetést követően az állatok testtömege 7 nap alatt körülbelül 25%-kal növekszik, míg a placebó készítménnyel „kezelt” kontrolláüatok testtömege változatlan marad. 4. példa 13,5 mg, az 1. példában közöltek szerint előállított kopolimert 50 °C-on 1,5 mgegvsaijú egérimmunoglobin A val IgA; meghatározott antigcn-spccifitású anyag, molekulatömege !SÜ0ÜQ-nél nagyobb) keverünk össze, majd a homogén keverékből öntéssel körülbelül 2 mm átmérőjű gömböt készítünk. A hatóanyag in vitro körülmények között történő felszabadulását úgy vizsgáljuk, hogy a feherje/kopoiimer készítményt 37 °C-os, foszfátpufferrel pufferolt (pH = 7,2) fiziológiás sóoldatba merítjük, és enzimes módszerrel mérjük a vizes közeg IgA-tartalmát. A biológiailag aktív fehérje felszabadulása 2 nap elteltével kezdődik meg, és legalább 9 napon át folytatódik. 5. példa 50 g 20 000-es molekulatömegű poli-(etilén-glikol)-t 150 mg kloroformban oldunk, és az oldatot körülbelül 300 ml desztillált vízzel hatszor mossuk. A vizes mosófolyadékokai elöntjük. A kloroformot csökkentett nyomáson lepároljuk, és a tisztított poli(eíilcn-giikol)-t 1 órán át 160 °C-on, 0,05 Hgtnm nyomáson szárítjuk. 5 g ón(ll)-oktoátot (ón/II/-2-etil-hexanoátot) a szennyezőanyagok eltávolítása érdekében 0,055 Hgmm nyomáson 140 °C-ra melegítünk. 14,3 g, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
