198091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gangliczidszármazékok és az azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
i 198 091 2 A találmány tárgya eljárás új GmiP gangliozidszármazékok, és hatóanyagként a fenti vegyüleleket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A fenti gyógyszerkészítmények bakteriális, vírusos, protozoonos és gombás fertőzések, valamint emlős állatokban tumorok kezelésére alkalmazhatók. A természetes eredetű glikoszfingolipidek egyik osztályát alkotó gangliozidok egy oligoszacharidvázat tartalmaznak, amelyhez egy vagy több sziálsavcsoport kapcsolódhat. A gangliozidok az emlősök agyában, lépében, májában, veséjében és vérében fordulhatnak elő, de megtalálhatók a tyúktojásban is, a [Leeden, J. Supramolecular Structure, 8, 1—17 (1978) Cell Surface Carbohydrates and Biological Recognition 437—453] irodalmi helyen található, gangliozidokról szóló általános áttekintés szerint. A GgntI gangliozid szerkezete Wiegandt [Angew. Chemie internat. Edn. 7, 87 (1968)] szerint a (II) általános képlettel jellemezhető, a képletben R jelentése sziálsav-csoport. A Svennerholm által javasolt nomenklatúra szerint [J. Neurochem. 10, 613 (1963)] a különféle gangliozidok jelölésére a G betűt használjuk, amelyet egy M, D, T vagy Q betű követ, attól függően, hogy az adott gangliozid mono-, di-, tri- vagy tetraszilo-gangliozíd-e. A fenti betűk után egy szám-index következik, amely az azonos mennyiségű sziálsavat tartalmazó, de különböző kromatográfiás mozgekonyságú gangliozidok megkülönböztetését teszi lehetővé. A fenti gangliozidoknak helyzeti izomerjeik is lehetnek, melyeket a szám-indexet követő kisbetűvel különböztethetünk meg egymástól, például GMlb. Á GMi jelölésű gangliozid azonos a GgntPSY®!Megállapították, hogy a gangliozidok a központi idegrendszer (CNS) normális működésében vesznek részt, és feltételezték [Miceli, Caltagirone és Gainotti: Acta Psycbiatra Scand. 55, 102 (1977)], hogy a gangliozidoknak jótékony hatásuk lehet a neuropátiás szindrómák kezelésében. Újabban arra is utaltak [Spiegel, Ravid és Wilchek: Proc. Natl. Acad. Sei., USA 76, 5277 (1979)], hogy a gangliozidok az emlősök lirnfocita-stimulálásában is résztvesznek. Azonban arra nem található utalás, hogy a gangliozidok a fagociták (polimorfonuklcáris leukociták, makrofágok, hisztiociták, stb.) aktivitását is befolyásolnák. A fehér vérsejtek két fő típusát képező polimorfonukleáris leukociták (PMN-ek) és makrofágok (MC-k) felelősek a fertőzések, különösen a bakteriális és gombás fertőzések leküzdéséért, valamint a tumorok szóródásának megakadályozásáért az emlősökben. A fagociták rendes körülmények között a véráramban, vagy a véráram közreműködésével a fertőzés helyén fejtik ki hatásukat. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy bizonyos gangliozidok antibakteriálís, antivirális, antifungális, antiprotozoális és/vagy antitumor hatással rendelkeznek, és in vivo növelhetik az antibakteriálís, antivirális, antifungális, antiprotozoális és/vagy antitumor hatású szerek hatását. Az az antibakteriálís, antivirális, antifungális, antiprolozoális és/vagy antitumoms halás, amely akkor észlelhető, mikor a gangliozidokat más hatóanyag nélkül adjuk, valószínűleg a gangliozidok fagocitózist fokozó hatásának köszönhető. A találmány szerinti eljárással előállított gangliozidok fizikai és kémiai vizsgálatának eredményeiből arra következtethetünk, hogy azok kémiai szerkezete a természetes gangiiozidokéval azonos, de fizikai formájuk eltérő. Feltételezzük, hogy a találmány szerinti eljárással előállított gangliozidok — melyeket a továbbiakban GmiP gangliozidoknak nevezünk — más módon aggregálódnak, mint a természetben előforduló Gmi gangliozidok, amelyekből a GmiP gangliozidok származnak. A GmiP gangliozidokat a találmány értelmében monoszialo-gangliozidból állítjuk elő a következő műveletsorral: 1) monoszialo-gangliozidot és kalcium-kationokat tartalmazó vizes oldatot vákuumban, 40 és 80 C közötti hőmérsékleten, 18—240 órán át koncentrálunk, 2) a pH értéket pH 2 és pH 3 közötti értékre állítjuk, majd az oldatot dializáljuk, és 3) a víz oldószert elpárologtatjuk. A kiindulási vegyidéiként használható monos/ialogangliozid az (1) általános képlettel jellemezhető. Az (1) általános képletben R1 jelentése egy (a) általános képletű csoport, az utóbbi képletben n értéke 12 vagy 14, R4 jelentése 15—23 szénatomos alifás csoport, például (CHa)16ClI3, és R2 és R3 jelentése a következő kombinációk egyike: R2 = -OR5 (R5 jelentése N-acetil-neuraminsav) és R3 = galaktozil-csoport (az 1-es helyzetben kötődik) (Gmi gangliozid); R2 = OR5 és R3 = H (Gm2 gangliozid); R2 = -OR5 és R3 = fukózii-csoporí; R2 — —OR6 (R6 jelentése N-glikolií-neuraminsav) és R3 = H, galaktozi! vagy fukozii-csoport; R2 = -OH és R3= galaktozil-csoport (Gmi aszialogangliozid), vagy R1 jelentése H, R2 jelentése a fenti és P,3 jelentése (b) általános képletű csoport, az utóbbi képletben R4 és n jelentése a fenti (Gmiö gangliozid). Az (I) általános képletű vegyületek előnyösen egy N-acetil-neuraminsav vagy N-glikolil-neuraminsav csoportot tartalmaznak. Kimutatták, 'rogy a polisziúo-gangliozidok hőhatásra könnyen hidrolizálhatók a megfelelő monoszialo-gangliozidokká. Közelebbről, apoliszialo-gangliozidok abban ahőmérséklettartományában hidrolizálcdnak, amelyet a találmány szerinti eljárásban a kívánt vegyületek előállítására használunk. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként vagy egy monoszialogangliozidot használunk, amely a kereskedelmi for-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
