198079. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrofób cisz-platina-komplexek előállítására és liposzómába történő beépítésére
5 19S 079 6 R2 együttesen egy karboxiláto diaiüont is képviselhet, ahol a karboxiláto-csoportokat egy olyan atom köti össze, amelyhez ezután a hidrofób-csopoxt kapcsolódik. Emellett R3 vicinális diamino-alkán- vagy vicinális diamino-alkén-maradék is leltet. Az R3 cső portot két egymástól eltérő alkil-amin, cikloalkilamin vagy ammónium-maradék is alkothatja. Ezek a helyettesítők biztosítják azt, hogy a vegyület jól oldódik (rendszerint 5,0 mg/ml-nél nagyobb oldhatóságú) metanolban és kloroformban szobahőmérsékleten, és lényegében oldhatatlan (0,5 mg/ml-nét kevésbé oldható) vizes közegben szobahőmérsékleten. A hidrofób maradék, amely egy közbenső összekötő csoporton keresztül kapcsolódó karboxilcsoporthoz csatlakozik, lehet alkil-, alkenil-, cikloalkii- vagy cikloalkenilcsoport. A hidrofób maradék alkil- vagy alkenilcsoport, akkor ez egyenes vagy elágazó lehet. Poláros csoportok, így például a hidroxílcsoportok a hidrofób maradékban csökkentik a hidrofób tulajdonságot, és így csökkentik a találmány szerinti megoldásban való felhasználást. Bizonyos esetekben az R! és R2 csoportok összekapcsolódhatnak, például két acetátcsoportot vagy propionátcsoportot egy nitrogénatom kapcsolhat össze. Ebben az esetben Rt és R2 karboxiláto dianiont képviselnek. Egy hidrofób alkilcsoport, amely 8-12 szénatomot tartalmaz, például az n-dekán, az összekötő nitrogénatomhoz kapcsolódhat, és az így képződő vegyület alkalmazható a találmány szerinti eljárásban négyes koordinációjú platina(l()-komplex előállítására. Néhány, a karboxiláto monoanionon jelenlevő hidrofób maradék (pl. ciklopentén) alkalmazásával végzett kísérlet azt mutatta, hogy a platinakomplexek liposzómákba történő beépítésének hatékonysága az R3 csoport jellemzőitől függ. Például, ha R3 1,2- diamino-ciklohexán (DACH) csoportot képvisel, az aminocsoportok egymáshoz képest különböző sztereokémiái konfigurációban lehetnek, így cisz-, transz-R.R- és transz,-SS- (ezek elegyét „racém”-nek nevezzük) konfigurációban. A ciklopentén maradékot (R! és R2) és a DACH-nak különböző sztereokémiái változatát tartalmazó platina(ll)-komplexekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy a transz- RR—DACH- és transz-SS—DACH-komplexek sokkal hatékonyabban építhetők be a foszfolipid liposzómákba (a hólyagocska kifejezés a Eposzéinak megfelelője), mint az analóg racám DACH komplexek. Ha a hidrofób maradék 9 szénatomos alkilcsoport, mint például neodekanoátcsoport (C10H20O2), akkor a platina(II)-komplex beépítésének hatékonysága a racém DACH-hoz vagy a transz-RR-DACH-hoz képest maximális (100%). Tehát az egyenes vagy elágazó szénláncú 6-12 szénatomos alkilcsoportok rendelkeznek a foszfolipid liposzómákba történő beépítés szempontjából a DACH-tartalmú platina(Il)komplexnek. megfelelő tulajdonságokkal. Platina(lI)-komplexet tartalmazó liposzómák különböző anyagokból állíthatók elő, beleértve a természetes és szintetikus foszfolipidekeí. A liposzómák előállítására használható számos foszfolipid, és nem sorolható fel valamennyi, mivel ezek a szakterületen jól ismertek. Ilyenek például: lecitin, foszfatidil-etanol-amin, lizolecitin, lizofatidil-etanol-amin, foszfatidil-szerin, foszfatidjl-inozit, szfingomielin, kardiolipin, foszfatidilsav, cerebrozidok. A találmány szerinti eljárásban a legelőnyösebben alkalmazható foszfolipid a dimirisztoil-foszfatidil-glicerin (DMPG) és a dimirisztoil-foszfatidil-kolin (DMPC). A foszfolipidekkel és platina(II)-komplexekkel együtt kis mennyiségű kevesebb mint 1—50 tömeg% koleszterin is alkalmazható a találmány szerinti eljárásban liposzómák előállítására. Úgy találtuk, hogy a DMPG és DMPC aránya előnyösen 3:7, megfelelő azonban az 1:10 és 10:1 közötti arány. A platina(ll)-kompiex és a foszfolipid aránya általában 1 :10 és 1 :30 közötti, előnyös azonban az 1:15 arány. A találmány szerinti eljárásban unilamelláris vagy multilamellárís vagy más plaüna(II)-komplexet tartalmazó liposzóma is alkalmazható. Előnyösek a multilamclláris liposzómák, mivel a találmány szerinti eljárással előállított platina(ll)-komp!exck lényegében véve nem oldhatók vízben, és a liposzóma lamellák kettős foszfolipid rétegeibe beépülve jelennek meg. A találmány szerinti eljárás értelmében a plaíina(Il)-komplexeket a következőképpen állítjuk elő: (1) körülbelül 10 mmól vicinális diamino-cikloalkánt vagy -álként adunk 3,5 g K2PtCU 50 mi vizes oldatához, és 6—8 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A képződött sárga, szilárd termék cisz-bisz-diklórl,2-diamino-Pt(II), amely szűréssel eltávolítható, és mosható például vízzel, metanollal vagy acetonnal. Ezután a szilárd terméket körülbelül 20 ml vízben szuszpendáljnk, és kb. 0,75 g Ag2S()4 vizes oldalát adjuk hozzá. Az elegyet 24 óra hosszat keverjük sötétben, majd a kicsapódott AgCl-t leszűrjük. A szulfato-(vicinális-diamino)-Pt-t ezután kb. 100 ml vízben feloldjuk, és hozzáadjuk kb. 2 mmól, in situ előállított karboxiláto-anion alkáliföl dfénvsójához, majd kb. 30 percig keverjük. Miután az alkáliföldfémszulfátoí leszűrtük, megkapjuk a találmány szerinti plaUua(lí)-komplcxct, például kristályosítással vagy az oldószer lepárlásával. Az egyes platina(II)-komplexek előállítását és kemoterápiás alkalmazásukat a példákban ismertetjük. A módszerek alkalmazhatók más komplexek előállítására és alkalmazására is, a megfelelő vicinális diaminok vagy hidrofób maradékot tartalmazó karboxiláto monoar.ionok helyettesítésével. A találmány szerinti eljárással előállított, foszfolipidet és platina(II)-komplexet tartalmazó liposzóniák (Pt-liposzómák) alkalmasak daganatok növekedésének és metas7.táziscs elterjedésének gátlására. A Pt-liposzómák adagolhatok párénterálisan, helyileg vagy orálisan. Orális vagy parenterális adagolás esetén a legtöbb esetben testtömeg-kilogrammonként 2,5 mg és 25 mg közötti mennyiség a megfelelő. Az egyes, daganatos humán betegek kezelésére alkalmazott dózisok azonban minden esetben a kezelendő személy állapotától, a daganat típusától és méretétől, valamint az illető Pt-liposzóma toxicitásától függnek. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítményekben alkalmazandó Pt-liposzóma mennyisége és annak dózisa az egyes kezelendő személyek állapotától, a kezelendő daganat természetétől, a Ptliposzóma daganatellenes aktivitásától, toxicitásától, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
