197960. lajstromszámú szabadalom • Termodinamikus kondenzvíz-leválasztó berendezés
197960 A találmány tárgya lermodinamikus kondenzvízleválasztó berendezés, amely a kondenzvizet önműködően leválasztja, de a gőzt visszatartja. A találmány úgy van kialakítva, hogy a szeleptesten belüli térben egy betét van elrendezve, amelyet fedél zár le. A betét és zárófedél között üres tér van, melyben a szeleptányér szabadon mozoghat. A betéten gyűrűalakú vályú van kiképezve, amelyre a betéten lévő szelepülésekre felfekvő zárófedél illeszkedik. Szintén a betéten van kialakítva egy centrikus helyzetű primér furat, amely a beömlőnyíláshoz csatlakozó szűrőhöz vezet. Kondenzvízleválasztók az iparban, a mezőgazdaságban, egyéb gőzüzemű létesítményeknél elterjedten használatosak. Rendeltetésük a kondenzvíz leválasztása és a gőzben lévő párolgási hő hasznosítása. Ennek a folyamatnak természete kényes, mivel a gőz visszatartása és áteresztése különböző körülmények között zajlik le, de ezek üzem közben állandóan változnak. Ez annak tudható be, hogy a képződő kondenzvíz mennyisége, a gőz nyomása és ellennyomása változik, az üzemelés gyakran szakaszos, változik a kondenzvíz szennyezettségi foka, hőmérséklete, a vízütések gyakorisága, stb. A kondenzvíz leválasztásának módszerei különbözők. Rendkívül fontos azonban a kondenzvíz áteresztésének és a gőz visszatartásának módja. A különböző kondenzátorok felépítésüktől függően olyanok, amelyek — a kondenzvizet annak keletkezése után azonnal, vagy bizonyos lehűlés után választják le, — a leválasztás vagy folyamatos, vagy szakaszos, — a leválasztásnál friss gőz visszamarad, vagy nem. Ezen tulajdonságok jelentősége jelentős a gőzberendezés teljesítménye szempontjából. Különbözők az igények is a gőzfogyasztók részéről a kondenzvízleválasztással szemben; minden igényt azonban egyenlő mértékben kielégíteni nem lehet. A különböző típusú kondenzvízleválasztók alkalmazásánál azok előnyeit, hátrányait ismerni kell, hogy az adott területen megfeleljenek. Működési elvüket tekintve, a kondenzvízleválasztókat három csoportra lehet felosztani, éspedig: — mechanikus, — termikus és — termodinamikus elven működő berendezésekre. A mechanikus és termikus müködéső kondenzvízleválasztók hátrányai általában ismertek. Lényegesen több előnye van a termodinamikus elven működő berendezéseknek. Ezeknek kis mérete, egyszerű felépítése és alkalmazkodóképessége rendkívül széles körben történő alkalmazásra ad lehetőséget. Előnyeik mellett szerkezetük felépítése következtében 1—40 bar üzemi nyomáson alkalmazhatók és a működési elvből következik, hogy a kis se- 2 1 bességű csapadék a szabadon lebegő szeleptányért megemeli, míg a nagy sebességgel áramló gőz a szeleptányér alatt légritkulást idéz elő, így a szeleptányért mintegy leszívja és a szelepet lezárja. Legnagyobb hátrányuk azonban az, hogy 50%-os ellennyomás felett, már 1 bar túlnyomás alatt sem működnek biztonságosan. További nem elhanyagolható hátrányuk az, hogy kopásnak kitett alkatrészei nem cserélhetők. Kondenzvízleválasztót tehát úgy lehet és érdemes gőzüzemű rendszerekben alkalmazni, ha az — a teljesség igénye nélkül — az alábbiakban felsorolt kívánalmaknak eleget tud tenni: — minimális gőzveszteség és automatikus önlégtelenítés, — torlásmentesség, — egyetemes alkalmazhatóság nagy nyomás-, ellennyomás és mennyiségtartományban, ezek ingadozása esetén is, — érzéketlenség a vízütéssel szemben, megfelelő beépítés esetén fagyállóság, — kis helyszükséglet, beépített szűrő, — alkalmazkodási képesség a nyomás és hőmérsékletokozta változásokhoz, minimális karbantartási igény, — kopásnak kitett alkatrészek könnyű cseréje, — funkcionális alkatrészek korrózióálló anyagból készüljenek, — felépítése legyen egyszerű, végül — bármilyen helyzetben beépíthető. Hogy milyen elven működő kondenzvízleválasztót alkalmazunk, az a helyi adottságoktól függ. Bármely típus, kielégítheti azt a követelményt, amely egy adott cél érdekében és adott helyen szükséges ahhoz, hogy az üzemeltetés gazdaságos legyen. A kondenzvízleválasztók helyes megválasztása akár 20%-os teljesítménynövekedést is hozhat eredményül anélkül, hogy a gyártási költségeket növelni kellene. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy. a legkorszerűbb berendezésekben sincsenek olyan kondenzvízleválasztók beépítve, amelyek jelentős megtakarítás elérését segítenék elő. Ennek oka az, hogy a gőzfogyasztó rendszerint levegővel és kondenzvízzel van tele. Ha egy ilyen berendezést indítunk üzembe, a beáramló gőznek előbb sok levegőt és kondenzvizet kell a rendszerből kinyomnia. De folyamatos üzemben is előfordul, hogy kis mennyiségű levegő keveredik a gőzzel, ill. kondenzvízzel. A levegő eltávolítására szolgálnak a légtelenítők, de a levegő ennek ellenére a kondenzvízleválasztóba is bejut. így a levegő a rendszerben összetorlódik és akadályozza, — vagy teljesen lehetetlenné teszi — a kondenzvíz áteresztését. Sok esetben a légtelenítést mechanikus úton — például az úszógolyós megoldású kondenzvízleválasztóknál az úszógolyó felemelésével—oldják meg. Az ilyen kézi működtetésnek azonban jelen-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 30 65
