197937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plipeptidek mikrobiológiai gazdasejtekben való kifejezésére használható új klónozó hordozók előállítására

197937 szennyeződését is az egye heterogén degia dációs termékekkel, ami viszont tisztítási ne­hézségeket okoz. Az előzőekben ismertetett séma egy másik kivitelezési változata szerint eljárva, ismét a fentiekben ismertetett funkcionális fragmen­­seket használjuk, de az adott polipeptidet meghatározó dezoxi-ribonukleinsav-szekven­­ciát méginkább jobbra haladva építjük be, például a szignál peptid hasítási helye után elhelyezkedő 8. aminosavat meghatározó ko­­dont követően. A szakember számára ért­hető, hogy ebben az esetben is azonos a funk­cionális fragmensek orientációja ezen elemek lipoprotein génben való természetes orientá­ciójával, aminek következtében az ezzel ősz­­szefüggő transzkripciós és transzlációs haté­konyságot ismét előnyösen felhasználhatjuk, fennáll továbbá a négy további hurokszer­kezet révén kialakuló növekedett mRNS sta­bilitás is. Ezen rekombináns dezoxi-ribonukleinsav­­-szekvencia transzkripcióját is transzlációját követően (lásd a 4. ábrát) a fentiekkel azo­nos folyamat játszódik le, kivéve, hogy transz­lációt követően olyan polipeptid keletkezik, amely 20 aminosavból álló szignál pepiidet tartalmaz, ez megfelel a prolipoprotein szig­nál peptidjének, majd ezután az érett lipo­protein első 8 aminosavának megfelelő 8 ami­nosavból álló szekvencia következik, és ez­után az adott eukarióta protein aminosav­­-szekvenciája. Ahogy az az előző kivitele­zési változat szerint bekövetkezik, ez a pre­­kurzor termék természetes módon áthalad a citoplazma membránon, ennek a folyamat­nak a során a szignál peptid felismerődik és lehasad. A termék azonban nem halmo­zódik fel a periplazmatikus térben, ugyanis a lipoproteinnek megfelelő 8 aminosavat a sejt felismeri, és a kifejeződő termék további folyamatok során a sejt külső membránjá­ba kerüli hasonlóan a lipoprotein külső memb­ránba való természetes elhelyezkedéséhez. Ha, mint ahogy az várható, a kifejeződő terméknek csak a lipoproteinnek megfelelő 8 aminosava kötődik a külső membránhoz, a kifejeződő termék többi része, amely az eukarióta proteinből vagy más, kiválasztott polipeptidből áll, lehasad a külső membrán­ról. A szakember számára ezek után érthető, hogy a fentiekben megadott három beépítési hely egyikét vagy másikát felhasználva fel­épített plazmid klónozó vektorral, és ennek a plazmidnak a külső géntermékének a kife­jezésével a termék elhelyezkedése nagy való­színűséggel előre meghatározható, és köny­­nyen javasolhatjuk a termék izolálására és tisztítására alkalmas módszereket. A be­építési hely kiválasztását gyakran az adott polipeptid identitása és szerkezete határozza meg, különösen abban az esetben, ha a leg­megfelelőbb tisztítási módszer az adott ter­mék kapcsán ismert. 17 Több külső eredetű dezoxi-ribonukleinsav­­-fragmens a találmány szerinti klónozó hor­dozókkal való kifejeződésének további előse­gítésére egy sor poíinukleotid-szekvencia épít­hető be mindegyik kifejeződő plazmiddal, olyan szekvenciák, amelyek tartalmazzák az EcoRI, HindlII és BamHI restrikciós enzimek felismerő helyeit. Ez további lehetőségeket biztosít, ugyanis hat különböző restrikciós fragmens típus építhető be ily módon mind­egyik plazmidba, ismert és az előzőekben megadott módon. A fentiek szerint eljárva, bármely olyan dezoxi-ribonukleinsav-frag­­menst felhasználhatunk, amely az alábbi ko­­hézív végpárokkal rendelkezik: EcoRI-EcoRI, HindlII-HindlII, BamHI-BamHI, EcoRI - -HindlII, EcoRI-BamHI és HindlII-BamHI. Ahogy az előbbiekben megjegyeztük, a genetikai információ kifejeződése indukálható akkor, ha a transzkripció nem kezdődhet el bizonyos molekulák hiányában. Az indukál­ható génkifejeződés legjobb példája az E. coli lac promoter-operator rendszere, ez a ß-galak­­tozidáz enzim termelését határozza meg, az enzim a laktóz emésztésében játszik szere­pet. Közönséges körülmények között a gén kifejeződése úgynevezett kikapcsolt állapot­ban van; ezt a laktóz represszor biztosítja. A represszor a lac promoter-operátorhoz kap­csolódik, ezzel lehetetlenné válik a ribonuk­­leinsav-polimeráz és a promoter-szekvencia kapcsolódása, azaz a transzkripció gátolt (és az ezt követő transzláció sem követke­zik be) a ß-galaktozidäz struktürgénen. Lak­tóz jelenlétében a represszor molekula le­hasad a dezoxi-ribonukleinsavról, a gén be­kapcsolódik, és lehetségessé válik a transzk­ripció, amely addig folytatódik, míg megfe­lelő mennyiségű ß-galaktozidäz enzim terme­lődik a jelenlévő laktóz emésztésére. Ezután a represszor ismét kikapcsolja a gént. A fentiekben ismertetett konstitutív lpp gén klónozó hordozók indukálhatóvá tehetők oly módon, hogy az lpp promotertől jobbra haladva, de a külső dezoxi-ribonukleinsav be­épített fragmenstől balra, beépítjük az lac promotert. Ezen körülmények között bárme­lyik promoter által szabályozott külső dez­oxi-ribonukleinsav transzkripció a represz­­szor molekula által gátolva van, és egy adott anyag, a laktóz inducer hiányában nem kö­vetkezhet be. A jelen célokra ez az inducer egy olyan molekula lehet, amely reagál a laktóz represszor molekulával, és ezzel meg­változtatja úgy, hogy a represszor a to­vábbiakban nem tud kapcsolódni a lac pro­moter-operator rendszerhez. Laktózzai való indukáláskor (vagy szintetikus inducer, pél­dául IPTG jelenlétében) a külső dezoxi-ri­bonukleinsav transzkripciója mind a lpp, mind pedig, függetlenül az előzőtől, a lac promo­tertől kiindulva elkezdődhet, amikor körül­belül ötszörös erősségű génkifejeződés követ­kezik be, mintha csak a lac promotert hasz­nálnánk. 18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Thumbnails
Contents