197937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plipeptidek mikrobiológiai gazdasejtekben való kifejezésére használható új klónozó hordozók előállítására

Az indukálható lpp gén klónozó hordo­zók ugyanakkor autoregulálóvá tehetők oly 'módon, hogy mindegyik plazmidba funkcio­nális E. coli lacl gént építünk be. Ekkor a 1 aktóz represszor gének és a lac promo­­terek 1:1 aránya az adott polipeptid kifeje­zésére kiválasztott transzformánsokban meg­tartható, ez az arány áll fenn a vad típusú E. coli sejtekben is. Ezek a transzformánsok nem kell, hogy tartalmazzák az F’-dezoxi­­-ribonukleinsavat, ugyanakkor nem alkalma­sak arra, hogy az adott termék kifejeződé­sét represszálják azokban a mikroorganizmu­sokban, amelyeket az E. coli lacl gént nem tartalmazó kifejeződő plazmidokkal transz­formáltunk. Érthető, hogy a kifejeződő plazmidok kons­titutív és indukálható lpp génjei kapcsán az előzőekben mondottak előnyösen felhasznál­hatók az autoregulálódó indukálható lpp gént hordozó, és a találmány oltalmi köréhez tar­tozó kifejeződő plazmidok esetén. Felhasznál­ható az lpp gén négy adott funkcionális fragmenséhez kapcsolódó transzkripciós és transzlációs hatékonyság, a lipoprotein struk­­turgén terminális részének mRNS transzkrip­ciós termékében jelenlévő négy további hurok­szerkezet által biztosított megnővekedett mRNS stabilitás, a külső dezoxi-ribonuklein­­sav három lehetséges beépítési helyéből adó­dó lehetőség, arra vonatkozóan, hogy a kifeje­ződő termék hol helyezkedik el, és a plaz­midok külső dezoxi-ribonukleinsavat tartal­mazó részébe beépíthető EcoRI, HindflI és BamHI restrikciós enzimet felismerő szekven­ciák, amelyek több dezoxi-ribonukleinsav be­épített fragmens kifejezését teszik lehetővé. Érthető továbbá az is, hogy gyakorlati­lag bármely adott polipeptidet kiféjező struk­­tiirgén kifejezhető a találmány szerinti rekom­­bináns plazmidokkal. Ilyen polipeptid lehet például az emlős és a humán hormonok so­ra, enzimek és immunogén proteinek (vagy ezek intermedierjei). Ilyen proteinek például az alábbiak: az inzulin A- és B-lánca, a proin­­zulin, a növekedési hormon, a szomatosztatin, az interferon vagy a trypanosoma antigén, továbbá más termékek. Az alábbiakban a transzformánsokat is­mertetjük. Az adott eukarióta proteint vagy más poli­peptidet meghatározó gént hordozó autore­­gulált indukálható rekombináns klónozó plaz­midokkal előnyösen speciális E. coli törzseket transzformálunk, és ezekben klónozzuk és fe­jezzük ki a termelendő proteint. A használt gazdasejtet úgy választjuk ki, hogy az az lpp génben egy deléciós mutációt tartalmaz­zon, azaz a gazdasejt nem képes a lipopro­tein termelésére. Transzformánsként deléciós mutánst használva, valószínűleg stimulálhat­juk az idegen protein termelését. Ezenkívül az idegen protein szekretálódása a citoplazma membránon át az lpp-sérült gazdasejtekben fokozódik, mivel a lipoprotein szekretálódásá­­ra egyébként felhasznált szekréciós helyek 19 a membránban az idegen protein szekretá'ó­­dására állnak rendelkezésre. Az lpp-sérült sejtek használata különösen akkor előnyös, ha az idegen proteint megha­tározó gént a lipoprotein szignál peptidjé­­nek hasítási helyére vagy annak közelébe épí­tettük be. Ez azért van így, mivel ezek a sejtek úgynevezett „leaky“ sejtek, azaz a sej­tek citoplazma membránján át szekretálódó proteinek kikerülnek a táptalajba a sejt külső membránján áthaladva. Ez valószínűleg nem­csak azért előnyös, mivel az adott idegen protein a táptalajba kerülve egyes esetek­ben könnyebben izolálható és tisztítható, mint­ha a sejtben maradna, de azért is, mivel az idegen protein egyébként a periptazmati­­kus térben halmozódna fel, és ez valószínű­leg károsan befolyásolná a sejt normál akti­vitását vagy növekedését. Az eukarióta gén­­termék sejten kívülre történő szekretálódása­­kor a sejtben közönséges körülmények kö­zött jelenlévő proteolitikus enzimek hatása csökkenhet, és a termék nem hasad kis frag­­mensekre. A következőkben a kísérleteket ismertet­jük. A találmány szerinti rekombináns bakte­riális plazmid klónozó hordozók egy csoport­jának előállítására a fentiekben ismertetett stratégiát és technikákat kísérletesen alkal­maztuk. A teljesség kedvéért a konstitutív és indukálható lpp gént hordozó klónozó hor­dozók előállításának specifikus kísérleti lé­péseit teljes egészében ismertetjük, majd meg­adjuk azokat a kísérleti lépéseket, amelyek során a találmány szerinti plazmidok egyi­két állítjuk elő. Két típusú vagy két család­ba tartozó hordozót ismertetünk: az egyik konstitutív génkifejezésre alkalmas (pIN-I típusként jelöljük), a másik csoportba az indukálható genkifejezésre alkalmasak tar­toznak (ezeket pIN-II jellel jelöljük). A ta­lálmány szerinti autoregulált indukálható ki­fejeződő plazmidokat közös néven pIN-III tí­pusú plazmidoknak nevezzük. A továbbiakban a prolipoprotein szignál peptidjét meghatározó dezoxi-ribonukleinsav­­-szekvencián belül eső beépítési helyet A hely­­lyel jelöljük, azt a helyet, amely a szignál peptid utolsó kodonja után helyezkedik el, B helynek, végül azt a beépítési helyet, amely az érett lipoprotein 8. aminosavát megha­tározó kodon után helyezkedik el, C hely­­lyel jelöljük (lásd az 5. ábrát). Mindegyik hely kapcsán három plazmid állítható elő (ezek megfelelnek a három lehetséges leol­vasási fázisnak), amikor összesen kilenc ki-­­fejeződő plazmidot kaphatunk, ezeket A-l, A-2, A-3, B-l, B-2, B-3, C-l, C-2 és C-3 jel­lel jelöljük. A kísérletek során használt restrikciós en­zimeket a New Egland Biolabs. és a Bethesda Research Laboratories-től szereztük be. A T4 dezoxi-ribonukleinsav-ligázt ez utóbbi cégtől vásároltuk (kivéve, ha másként adjuk meg), 20 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents