197916. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sfingozin származékok előállítására
197916 tása mellett végezhetjük el. A reakciót általában vízmentes szerves oldószerben (pl. szénhidrogénekben, mint pl. hexánban; vagy halogénezett szénhidrogénekben mint pl. diklór-metánban) hajthatjuk végre. A D-glükóz 2-, 3-, 4- és 6-helyzetű hidroxilcsoportjainak megvédésére előnyösen kis szénatomszámú alifás acilcsoportok (pl. acetil-, propionil-, pivaloil-, trifluor-acetil- vagy metánszulfonilcsoport) jöhetnek tekintetbe. A reagens előállításának részletei az alábbi irodalmi helyeken ismerhetők meg: Schmidt R.R. és Stumpp M: Liebigs Ann. Chem. 1983, 1249—1256 és Schmidt, R.R., Michel J. és Roos M: Liebigs Ann. Chem. 1984, 1343—1357. Az O-tetraacilezett D-glükóz 1-halogén-származékával (pl. O-acetil-a-D-glükopiranozil-kloriddal vagy -bromiddal; utóbbit a-D-O-acetobróm-glükóznak is nevezik) végzett reakciót általában nehézfémvegyület (pl. ezüst-oxid), nehézfémsó (pl. ezüst-karbonát vagy higany-cianid) vagy savmegkötőszerként szolgáló szerves bázis jelenlétében hajthatjuk végre (Ullmanns Encyklopádie der technischen Chemie, 4. kiadás, 24. kötet, 757. oldal, Verlag Chemie GmbH, Weinheim, 30 NSZK 1983). A (VII) illetve (XI) általános képletű vegyületekből az Ac acilcsoport és R’” védőcsoport lehasítását általában bázisokkal katalizálhatjuk. A reakciót különösen előnyösen vízmentes metanolban, nátrium-metilát jelenlétében, szobahőmérsékleten végezhetjük el. Az eljárás utolsó előtti lépésében az azidocsoportot oly módon alakíthatjuk primer aminocsoporttá, hogy a (XII) általános képletű vegyületet kén-hidrogénnel, előnyösen szobahőmérsékleten reagáltatjuk. A (XII) általános képletű vegyületet pl. 1:1 arányú víz-piridin elegyben oldhatjuk. A (XII) általános képletű vegyületet továbbá nátrium-bór-hidriddel vagy más redukálószerrel (pl. nátrium-ciano-bór-hidriddel) végzett hid rá - lássál is a (XIII) általános képletű vegyületté alakíthatjuk. A (XIII) általános képletű vegyületnek az R‘-OH általános képletű szerves karbonsavval történő N-acilezését (utolsó lépés) Shapiro D. és tsai módszerével [J. Am. Chem. Soc. 86, 4472 (1964)] végezhetjük el. Az acilezéshez általában a szabad karbonsavat alkalmazzuk, vízlehasítószer (pl. diciklohexil-karbodiimid) jelenlétében, diklór-metánban. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a (XIII) általános képletű vegyületet az R-OH általános képletű karbonsav reakcióképes funkcionális származékával (pl. aktivált észterrel vagy halogeniddel) reagáltatjuk, szervetlen bázis (pl. nátrium-acetát) vagy tercier szerves bázis jelenlétében. Az N-acetilezést előnyösen szobahőmérsékleten hajthatjuk végre. Az egyes lépések során nyert termékek izolálását és tisztítását a szerves kémia szokásos módszereivel végezhetjük el. 7 Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Az ‘H-NMR-spektrumokat a Bruker, Spectrospin cég [Industriestrasse 26, CH- 8117 Fällenden/Zürich] WM 250 Cryospec 250-MHz készülékével mérjük. Az eltolódásokat tetrametil-szilánra (TMS) mint belső standardra vonatkoztathatjuk és'ppm-ben adjuk meg. Az olvadáspontok réztömbben meghatározott, nem-korrigált értékek. Az analitikai vékonyréteg-kromatográfiához (DC) az E. Merck A. AG (Darmstadt, Német Szövetségi Köztársaság) által gyártott kovasavgél-lemezeket alkalmazunk. Nem UV-aktív anyagok esetében a vékonyréteg-kromatogramokat 15%-os kénsavval permetezzük és 120°C-on hívjuk elő. A preparatív oszlopkromatografáláshoz a Merck cég által gyártott kovasavgél 60 oszlopokat (0,062—0,200 mm) alkalmazunk. A közepes nyomású kromatografáláshoz kovasavgél „LiChroprep Si 60,15—25" készoszlopokat [Flockerzi D.: Diplomamunka, stuttgarti egyetem, Német Szövetségi Köztársaság, 1978)] használunk. A kitermeléseket arra a tisztítási fokozatra adjuk meg, amelynél NMR-spektroszkópiával és vékonyréteg-kromatografálással szennyezések nem mutathatók ki. Az oldószer-elegyeknél zárójelben feltüntetett arányok térfogatrészekben értendők. 1. példa 2S,3R-2-hexadekanoilamino-3-hidroxi-1-(ß-D-glükopiranoziloxi)-4-transz-eikozén a) 4,6-O-benzilidén-D-galaktóz lásd J. Org. Chem. 29, 3647—3654 (1964). b) 2,4-O-benzilidén-D-treóz (1) 30 g (0,111 mól) 4,6-O-benzilidén-D-galaktózt kb. 1200 ml foszfát-pufferben (pH 7,6) oldunk. Erős keverés közben 55 g (0,257 mól) nátrium-perjodátot adunk hozzá. A pH-t 2 n nátrium-hidroxid-oldat becsepegtetésével kb. 7—8 értéken tartjuk. A reakcióelegyet másfél órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vízsugárszivattyúval előidézett vákuumban szárazra pároljuk. A szilárd maradékot 4X X250 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot szűrjük, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. 20 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés 85%, Rf=0,64 (3:1 arányú toluol/etil-acetát elegyben). c) 2R,3R-1,3-0-benzilidén-2-hidroxi-4-transz-eikozén (2) 70 g (0,12 mól) hexadecil-trifenil-foszíónium-bromidot nitrogén atmoszférában kb. 1 liter vízmentes, nitrogénnel telített toluolban szuszpendálunk. Ezután 6,5 g (0,94 mól) lítiumból és 74 g (0,47 mól) bróm-benzolból 200 ml vízmentes éterben előállított fenil-lítiumot tisztítás nélkül hozzácsepegtetünk. Egyidejűleg az elegyet —15°C-ra hűtjük, majd 20 g (0,096 mól) (1) vegyület kb. 150 ml vízmentes tetrahidrofuránnal képezett oldatát 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
