197860. lajstromszámú szabadalom • Lánctalpas futómű nehéz gépjárművekhez
197860 A találmány tárgya lánctalpas futómű nehézjármüvekhez, mint pl. marókerekes kotró vagy kerékrakodó, amelynek van egy a kinyúlókarok forgatására szolgáló forgatómüve, továbbá legalább négy lánctalpa, amelyek közül legalább két egymással párhuzamos lánctalp a jármű hossztengelyétől nagyobb távolságban fekszik, mint a legalább két további, a jármű hossztengelyének irányában eltoltan elhelyezett lánctalp. Az ilyen jellegű forgatómüvei .ellátott lánctalpas futóművek általában nagy kinyúlókarokat hordoznak, amelyek egy lényegében függőleges forgási tengely körül forgathatóan egy alapkerettel kapcsolódnak. A kinyúlókarokat többnyire az ellensúlykarok olyan mértékben egyensúlyozzák ki, hogy a jármű által felveendő támasztóerők párhuzamosak a kinyúlókar forgástengelyével és kb. a kinyúlókar forgástengelyében lépnek fel. Eddig már ismert a lánctalpasfutómű konstrukciók egész sora, amelynél az erők megtámasztására szolgáló lánctalpak többsége a földön helyezkedik el. Az ilyen jellegű lánctalpas futóművekkel a támasztóerők nagy területen oszthatók el úgy, hogy a futómű süllyedését elkerüljük. Azon futóművek mellett, amelyeknek két lényegében egymással párhuzamosan elhelyezett lánctalpuk van, ismertek több lánctalppal rendelkező futóművek is. A csak két lánctalppal rendelkező jármű irányítása a két lánctalp egyikének fékezésével vagy gyorsításával történik. A több lánctalppal rendelkező járművek esetén egyes lánctalpakat irányítható lánctalpként lehet kialakítani, és a támasztókonstrukcióhoz viszonyítva, amely a lánctalpas futóművet köti össze, forgathatóan meghajtani. Három lánctalp elhelyezése esetén szokásosan két lánctalpat a futómű hátsó tartományában egymással és a jármű hossztengelyével párhuzamosan rendeztek el, míg a harmadik lánctalpat irányíthatóan alakították ki, és azt a jármű hossztengelyének irányában a nem irányítható lánctalpak előtt központosán helyezték el. Az ilyen jellegű konstrukcióknál a forgatómű alapkeretét három ponton támasztották meg, és egy támasztóháromszöget feszítettek ki. Az ilyen jellegű kereten megtámasztott forgatható kinyúlókarok forgástengelye az ismert konstrukcióknál szokásosan a támasztóháromszög súlypontjában és így a kifeszített háromszög súlyvonalainak metszéspontjában helyezkedik el. A találmány célja, hogy olyan lánctalpas hajtóművet hozzunk létre, amelynek — szemben a hagyományos lánctalpasfutóművekkel — azonos megengedhető támasztóterhelése kisebb lánctalp futómühosszai és kisebb lánctalp futómű szélessége van. A találmány által megoldandó feladat, hogy a kinyúlókarok forgatására szolgáló forgatómü függőleges forgási tengelyét a lánctalpak által kifeszített támasztóháromszög súlypontjából a támasztóháromszögnek a jármű hosszai 1 tengelyének irányában levő tsúcsa felé tolja át. Azáltal, hogy a forgatómü forgási tengelyét a lánctalpak által kifeszített támasztóháromszög súlypontjából a támasztóhárom- 5 szög csúcsa felé toljuk el, a lánctalpak erőterhelése a hagyományos terheléstől oly mértékben tér el, hogy minden egyes lánctalp egyenletesen lesz terhelve. Egyidejűleg a jármű irányíthatósága lényegesen javul és a 10 lánctalpak oldaltávolságát kisebbre lehet választani, ahol a hagyományos konstrukcióval összehasonlítva még mindig azonos támasztóerők léphetnek fel. Előnyösen ez a kiz alakítás úgy valósítható meg, hogy a hosszig tengely két" együttesen irányítható lánctalpait közelebb helyezzük el, mint a két jármű hossztengelyének irányában eltolt, a jármű hossztengelyének irányával párhuzamos lánctalpat, ahol ez a kialakítás előnyösen lehe- 20 tővé teszi, hogy a forgatómű forgási tengelye a támasztóháromszögön úgy legyen elhelyezve, hogy a támasztóerő kb. 50%-a az irányítható lánctalpak és a másik kb. 50%-a pedig az egymástól nagy távolságban levő 25 párhuzamos lánctalpak között oszlik meg. Míg a három lánctalpas hagyományos konstrukcióknál ezen lánctalpak mindegyikének a támasztóerő harmadát kelett felvennie, és e célból a forgástengelyt a támasztóhárom- 30 szög súlypontjában helyezték el, a kiegészítő negyedik lánctalp által megvan az a lehetőség, hogy két lánctalpat a támasztóháromszög csúcsánál forgathatóan rendezzünk el, és ennek következtében az erőterheiést úgy 35 toljuk el, hogy a felületi erő, amely minden egyes lánctalpról a földre adódik át, lényegében azonos legyen. Ezen esetben a találmányunk szerinti, a támasztóháromszög csúcsánál levő áthelyezett forgástengelyű kiala- 40 kítás minden esetben előnyösen alkalmazható olyan kialakításokra, ahol az irányítható lánctalpak száma a nem irányítható lánctalpakéval egyezik meg. A találmány szerinti lánctalpas futóművet részletesebben egy kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajz alapján ismertetjük. Az ábrán 1 lánctalpas futómű két 2 hátsó lánctalppal látható. A 2 hátsó lánctalp a 50 jármű 3 hossztengelyétől a távolságra helyezkedik el. A 4 támasztóháromszög 5 befogási helyei az említett hátsó 2 lánctalpakon vannak kialakítva. 55 Ezen 5 befogási helyek 6 összekötő egyeneseire a 4 támasztóháromszög 7 magassága merőleges. A 4 támasztóháromszög elülső 8 csúcsán egy tengelv körül forgathatóan egy irányítható lánctalpas futóművet helyez^ tünk el, amely két 9 lánctalpból áll. A két 9 lánctalp belső távolsága kisebb, mint a 2 lánctalpak 2a belső távolsága. Ezáltal lényegesen kedvezőbb ezen lánctalpak irányítható; sága. A4 támasztóháromszögnek van egy 10 65 súlypontja, amely a súlyvonalak metszés-2
