197840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amantadin és selegilin szinergikus kombinációjának előállítására
197840 Az Amantadin egy ismert virosztatikum és antiparkinson’-szer, melynek kémiai neve: 1-amino-adamantán. A Selegilin egy ismert antidepresszívum és étvágycsökkentő szer, melynek kémiai neve: N- (2-fenil-izopropil)-N-metil-N-propin-(2) -il-amin. Azt találtuk, hogy az Amantadin és sói hatását a Setegilinnel vagy ennek sóival történő'kombinálás meglepő módon, szinergetikusan fokozza. A találmány célkitűzése, hogy a köz számára egy olyan gyógyszert biztosítson, amely a parkinsonizmus. kezelésére az eddigieknél jobb eredménnyel használható. A találmány az Amantadin és a Selegilin néven ismert hatóanyagok kombinálására vonatkozik, mimellett az említett hatóanyagok fiziológiai szempontból ártalmatlan savakkal képezett sóik alakjában is lehetnek. A leírásban és a szabadalmi igénypontokban szereplő súlymennyiségek és súlyrészek azonban mindig a tiszta hatóanyagokra vonatkoznak és sohasem ezen hatóanyagok sóira. Az Amantadint és a Selegilint előnyösen savaddíciós sóik formájában alkalmazzuk, emellett különösen a hidrogén-halogenidekkel képezett sók (mint pl. a hidrokloridok), valamint a szerves savakkal képezett sók (mint pl. a cifrátok) jönnek tekintetbe. A találmány szerinti kombinációk például a Parkinson-féle betegségnél meglepő mértékű szinergetikus hatást mutatnak, ami a tisztán Amantadinnal történő kezelés hatását szinergetikusan növeli. Ezzel szemben a Selegilin egymagában parkinsonizmus ellen szinte teljesen hatástalan. A pakinsonizmus elleni hatás kimutatásának kísérleti modelljeként például az alábbiakban leírt módszerek jöhetnek szóba: Állatkísérlet A parkinsonizmus elleni szerként szóbajöhető vegyületeket és szereket mongol ugróegereken lehet vizsgálni; az állatok striatumában a dopamin koncentrációjának növekedését, illetve a dopamin átalakulásának mértékét határozzuk meg. (A dopamin átalakulása történhet például DOPAC-cá, vagyis 3,4-dihidroxi-fenil-ecetsavvá, illetőleg homovanillinsavvá, vagyis 3-metoxi-4-hidroxi-fenil-ecetsavvá; a striatum az extrapíramidális motoros rendszerben levő agyterület, a kifejezés a bazális törzsdúcok egy részének megjelölésére is használatos). Az állatok kipreparált striatumában a dopamint nagynyomású folyadék-kromatográfiás módszerrel [HPLC-ESA-ECD; lásd: Felice és szerzőtársai, J. Neurochemistry 31 (1978) 1461. oldal], míg a homovanillinsavat és a DOPAC-ot szintén nagynyomású folyadék-kromatográfiás úton [HPLC-BAS-ECD; lásd: Sperk, J. Neurochemistry 38 (1982) 840. oldal] határozzuk meg. Emellett kísérleti állatként mindkét nemű, mintegy 70—80 g testtömegű egyedeket használunk. 1 2 A vizsgálni kívánt anyagokat intraperitoneálisan, vagyis a hasüregbe fecskendezve adjuk be és azokban a Selegilin-hidroklorid koncentrációja 0,8—200 mg/ml, illetve az Amantadin-hidrokloridé 3—40 mg/ml közötti. Az ED50-érték meghatározása céljából 5—5 állatból csoportokat alakítunk ki és ezek állatonként 0,5—400 mg/kg, így például 1 — 100 mg/kg dózisban Amantadint és 0,04— 200 mg/kg, így például 0,1—50 mg/kg dózisban Selegilint kapnak. A szinergetikus hatás meghatározása végett a Selegilin ED50-értékének különféle tört részeit, illetőleg többszöröseit (így például a 0,01-szeres értéktől a kétszeresig terjedő menynyiséget) kombináljuk. Az egyes hatóanyagok, illteve kombinációik alkalmazása után különféle időtartamok elteltével (így például 0,5- -6 óra múlva) a kísérleti állatokat megöljük és striatumjaikból mintákat preparálunk ki. A homogenizált striatummintákban a dopamin-, a DOPAC- és a homovanillinsav-tartalmat HPLC-vel meghatározzuk. A szinergetikus hatás meglétét az igazolja, hogy a dopamin, a.DOPAC és a homovanillinsav értéke nagyobb, mint amikor a vizsgálandó anyagokat külön-küiön, vagyis egyedi vegyületként adtuk be. A találmányunk szerinti kombináció szinergetikus hatását az alábbi kísérletek is igazolják: 192 db mongol ugróegér köztiagyában (Nucleus cavdatus) vizsgálatuk a dopamin lebomlási termékét, homovanillinsavat (3-metoxi-4-hidroxi-fenilecetsav, rövidítése: HVA), éspedig nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálattal és elektrokémiai jelzéssel [Sperk, J. Neurochem. 38, (1982), 840—843. oldal]. A vizsgált állatok mindkét nembe tartozó, 3—6 hónapos egerek voltak, amelyeknek 4 napon át adtunk be 1 -metil-4-fenil-1,2,3,6- -tetrahidropiridin-hidrokloridot (MPTP) 40mg/ tegér kg dózisban, 500 pl térfogatban, mindenkor 10 és 12 óra között, délelőtt. Az MPTP-vel lehetővé válik a dopamin-tároló neuronok szelektív károsítása. Az MPTP-modellel egereknél az idegsejteknek a Parkinson-féle megbetegedéshez hasonló károsodása idézhető elő, a dopamin-tartalom csökkenése mellett. A vizsgált anyagok pozitív hatása ebben a kísérletben például abban mutatkozik meg, hogy a dopamin lebomlási termék, a HVA koncentrációja a köztiagyban a csak MPTP-vel kezelt kontrollcsoporthoz képest csökken. A Morbus Parkinson állatkísérletekkel végzett MPTP-modelljénél a HVA-koncentrációt nigrostriatális rendszerben, a tipikus Parkinson-károsodások agyi helyén mérjük. A. HVA-koricentráció tehát a lebontott neuronátvivő dopamin mennyiségét tükrözi és így mértéke a Parkinson-megbetegedéseknél dopamin-hiánya visszavezethető mozgási zavaroknak. A kísérletek céljaira különböző csoportokat képeztünk . Egy 18 állatból álló csoport 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65