197789. lajstromszámú szabadalom • Forgattyús hajtómű

197789 ban ismertté vált megoldások hátrányainak ki­küszöbölése mellett az alternáló mozgást vég­ző dugattyú és a forgó mozgású főtengely kö­zötti erőátvitel hatásfokát jelentősen javítja, a két alkatrész közötti erőátvitelt meghatáro­zó erőkart a lehető legnagyobb értékben tart­ja és amely biztonságos működésű, könnyen előállítható és a gyakorlatban alkalmazható. A találmány alapja az a felismerés, hogy az alternáló mozgást végző dugattyú és a fő­tengely közötti erőt az alternáló mozgású du­gattyú holtpontban történő áthaladása után közvetlenül a maximális erőkarra keli kihelyez­ni. A találmány szerinti továbbfejlesztés ér­telmében a dugattyúhoz alternáló ingamoz­gású hajtókeret van csatlakoztatva a főten­gelyhez a hajtókeret alternáló ingamozgását létrehozó vezértárcsa van rögzítve, a hajtóke­rethez pedig annak belső felületén legördülő elem van nyomatékátvivő módon alakzáró kényszerkapcsolaton keresztül csatlakoztatva, amely a főtengelyen van rögzítve. A találmány értelmében a legegyszerűb­ben úgy alakíthatjuk ki az alternáló ingamoz­gást, ha a főtengelyhez rögzített vezértárcsá­ban a hajtókeretet megvezető kényszerpályák vannak kialakítva. Ehhez a hajtókeretben ve­zetőcsapokat ágyazhatunk elfordítható mó­don, a vezértárcsában pedig a kényszerpályá­kat meghatározó terelőszegmenseket, illetve hornyokat alakíthatunk ki, emellett a vezető­csapokat a terelőszegmenseken, illetve a hor­nyokban vezethetjük meg. A jobb erőjáték ér­dekében célszerű, ha a hajtókeret mindkét ol­dalán van egy-egy vezértárcsa elrendezve. A találmány szerinti célszerű kiviteli alak esetében a keret belső felülete és a legördülő elem közötti kényszerkapcsolat fogazásos kap­csolatként van kialakítva, mimellett a hajtó­keret belső felülete legalább részben fogazás­­sal van ellátva, a legördülő elem pedig lega­lább részleges fogazású fogaskerékként van kiképezve. A hajtókeret fogazásának kialakí­tása szempontjából egyszerű az a kiviteli alak, amely értelmében a hajtókeret belső felülete két-két, egymással szembenfekvő és egymás­sal párhuzamos fogazással van ellátva és az egymással szomszédos fogazások között fo­­gazatlan, íves palástíelületek vannak, mimel­lett a fogaskerék kerülete két fogazott rész­szel és ezeket egymástól elválasztó fogazat- Ian részekkel van ellátvaHa két fogazott rész fogszáma a hajtókeret egymással párhuza­mos, két-két fogazása közül egy-egy fogazás fogszámával egyezik meg. A fogazások fog­­geometriájára nézve célszerű az a kiviteli alak, amelynek értelmében a fogazásoknak a foga­­zatlan palástfelületek, illetve a fogazott ré­szeknek a fogazatlan részek felőli bekezdő fo­gai főfogakként vannak kialakítva, amelynek fejszalagjai a főfogak be-, illetve kigördülé­­se által meghatározott görbületi sugár szerint vannak kialakítva. Célszerű az is, ha a hajtó­keret íves palástfelületeinek görbületi suga­ra megegyezik a fogaskerék fogazatlan részei­3 nek sugarával, amely célszerűen egybeesik a fogaskerék lábkörének sugarával. A találmány értelmében célszerű végeze­tül az a kiviteli alak is, amelynek értelmében a hajtókeret belső felületének fogazásai kö­zül kettő a dugattyú löketirányával, a másik kettő pedig ezekre merőleges és azoknál kisebb fogszámmal van kialakítva. A találmány további részleteit kiviteli pél­dák kapcsán, a mellékelt rajzra való hivatko­zással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti forgattyús haj­tómű egyik célszerű kiviteli alak­jának vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak ol­dalnézete kitörésekkel, a 3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak részlete: a hajtókeret oldalnézete, a 4. ábra további részlet: a vezértárcsa ol­dalnézete, az 5. ábra további részlet: a fogaskerék ol­dalnézete, a 6—11 ábra a találmány szerinti forgaty­­tyús hajtóművet mutatja hat külön­böző működési helyzetben, vázla­tos oldalnézetben. Az 1. ábrán látható célszerű kiviteli alak esetében 1 hajtókeret van az alternáló mozgást végző 2 dugattyú és a forgó mozgású főtengely között elrendezve. Az 1 hajtókeret a szokásos módon 4 csapszeggel van a 2 dugattyúhoz kap­csolva. A találmány értelmében a 3 főtengely­hez az 1 hajtókeret 17 belső felületén legördü­lő elem van hozzáerősítve, amely ebben a ki­viteli alakban 5 fogaskerék. Ahhoz, hogy ez a legördülés létrejöjjön, az 1 hajtókeret 17 bel­ső felülete és a legördülő elem között alakzá­ró kényszerkapcsolatnak kell lennie, amelyeb­ben a kiviteli alakban fogaskerék és fogasléc kapcsolódásaképpen fogazásos kapcsolatként van kialakítva. Minthogy ezek a részletek az 1 ábra oldalnézetén nem látszanak, ezért itt csak szaggatott vonallal vannak feltüntetve. A találmány értelmében az 1 hajtókeret al­ternáló ingamozgást végez, amelynek miben­létére később még visszatérünk. Eme mozgás létrehozásához 6—11 vezetőcsapok vannak az 1 hajtókeretben elfordíthatóan rögzítve, amik az 1. ábrán a 10 vezetőcsap kivételével szin­tén nem láthatóak. Ezeket az elemeket ugyan­is a 3 főtengelyre erősített 12 vezértárcsa ta­­xarja el, amelyben a 6—11 vezetőcsapokat irá­nyító, megvezető kényszerpályák vannak ki­képezve. Ebből a célból a 12 vezé tárcsának 13—16 terelőszegmensei vannak. A 2. ábrán látható, hogy a 2 dugattyúhoz csatlakozó 1 hajtókeret mindkét oldalán van egy-egy 12 vezértárcsa, amelyeknek mindegyi­ke a 3 főtengelyre van rögzítve. A 2. ábra ol­dalnézete kitörések segítségével mutatja egy­úttal azt is, hogy miként vannak pl. 18 tűgör­­gcs csapágyazás segítségével a 6—11 vezető­csapok az 1 hajtókeretben elfordíthatóan ágyazva. A 2. ábrán az egyszerűség kedvéért csak a 10, 11, 6 és 7 vezetőcsap látható. Az 1. 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents